EÖRSI ISTVÁN (1931-2005)

Cikkek

  • 2006.02.10. (6.szám) Élet és Irodalom, Vásárhelyi Mária: „Fel kéne szabadulni már!”

    Reflexió az ügynökvitához – Szabó István ügye.

    „Ideje szembenéznünk azzal, hogy mind a mai napig a titkosszolgálatok működtetőinek hálójában vergődünk. Közvetlenül vagy közvetve ők – és az új elitből verbuválódott szövetségeseik – akadályozzák tizenöt éve az ügynökkérdés tisztességes megoldását. A magyar társadalom pedig, beleértve az értelmiséget is, fejét a homokba dugva nem akar tudomást venni arról, hogy mindaddig nem ér véget a rendszerváltás folyamata, ameddig ez a kérdés nem rendeződik egyszer s mindenkorra. […] Számomra fontos kérdés az is, hogy sok-sok éves hallgatás után sokan miért érzik úgy, hogy éppen ez a történet teremt megfelelő alkalmat a nyilvánosan vállalt szolidaritásra. Az elmúlt években annyi valóban kiváló embert hurcoltak meg nyilvánosan az értelmiségi elit néma asszisztenciája mellett! Nem száznegyven, hanem talán tizennégy magyar értelmiségi sem protestált együtt Mécs Imre évek óta tartó, nyilvános gyalázása ellen. De nem került sor ilyesmire akkor sem, amikor a »független« magyar bíróság Eörsi Istvánnal szemben meghozta a véleményszabadság alkotmányos elvét megcsúfoló ítéletét. Most csupán azért említem éppen őket, mert Mécs Imre a siralomházban, Eörsi pedig magánzárkában üldögélt azokban a hónapokban, amikor Szabó István a jelentéseit írta. Persze van ebben logika; hiszen ha Szabó István esetében eltekinthetünk attól, amit 57-ben tett, akkor ugyanez áll Mécsre és Eörsire is.”


    Kapcsolódó cikkek:

    • Élet és Irodalom, 2005.06.10. (23.szám) E.I.: Két tétova kérdés Kornai János rendhagyó önéletrajzának elolvasása után
    • Élet és Irodalom, 2006.02.17. (7.szám) Fencsik Flóra: Mit tegyünk bűneinkkel?
    • Élet és Irodalom, 2006.02.24. (8.szám) Kis János: Illusztráció az ügynökügyhöz
    • Élet és Irodalom, 2006.03.17. (11.szám) Himmer Péter: Az ügynökügy tragikumához
    • Élet és Irodalom, 2006.04.14. (15.szám) Faragó Vilmos: Szót kér az aláíró
    • Élet és Irodalom, 2006.06.09. (23.szám) Hahner Péter: Eörsi már hozzászólt
    • Eörsi István: Zárt térben című kötete (Honlapon: Eörsi István / Kötetek / Magyar nyelvű)

  • 2006.02.11.Népszava, Szász István: Züllöttségek

    (Eörsi-Schmidt-per.)
    Előzmény:
    •Élet és Irodalom, 2003.07.11. Eörsi István: Furcsa pár
    •Élet és Irodalom, 2003.07.18. Gerő András: Tisztelt Szerkesztőség!
    •Népszava, 2004.09.20. Eörsi István: Pervesztés után
    •Népszava, 2004.12.08. Népszava: Schmidt Mária beperelte lapunkat
    •Népszava, 2006.01.21. Népszava-információ: Eörsi István halála ellenére is folytatja a pert Schmidt Mária
    •Népszava, 2006.01.28. Részítélet

  • 2006.02.14.Népszava, Léner tanár úr

  • 2006.02.15. gondola.hu, Varga Domokos György: Értelmiség, titkosszolgák, ügynökök
    Gondola-interjú dr. Schmidt Mária történésszel, A titkosszolgálatok kulisszái mögött szerzőjével

    Beszélgetés Schmidt Máriával új kötetéről, arról, hogy miért fogadják könyvét a balliberális oldalon fanyalgással, miért támadják. Vásárhelyi Miklósról, az Eörsi-Schmidt-perről. Andressew Iván „vértahók” jelzőjéről, a relativizálás vádjáról. Eörsi Terror Házát ért kritikájáról. Az irányítása alatt álló XX. Század Intézetről és a XXI. Század Intézetről. A Szabó István melletti kiállókról, amikor kiderült, hogy besúgó volt.

    „Eörsi István pont azokban a negyvenes években szocializálódott, amikor a gyűlölet volt az egyetlen elfogadható érzés, ami egy igaz kommunistában ébredhetett az osztályellenséggel vagy az imperializmus »ügynökeivel« szemben. Eörsi bennem ellenséget látott, s ezért személyemben támadott. Nem azzal vitatkozott, hogy mit állítok, hanem minősíthetetlen hangon mocskolt. Ez egyébként a balliberális, posztkommunista tábornak a jellegzetessége. Tessék felütni a különböző gyűlöletorgánumokat, az Élet és Irodalmat, a 168 órát, a Népszavát: mindig személyre támadnak, a legalantasabb, a legaljasabb módon.”

  • 2006.02.17. (7.szám) Élet és Irodalom, Fencsik Flóra: Mit tegyünk bűneinkkel?

    Reflexió az ügynökvitához – Szabó István ügye, aki a vétséget azzal követte el, hogy nem vállalta föl tettét.

    „Jaj, Eörsi Pista, most hiányzol csak igazán! Most, hogy egy lelepleződés nyomán megint egyszer kettéválik ama bizonyos »ballib« értelmiség, s dúl a moralizálás oda meg vissza. Micsoda széles vigyorral szemlélnéd a díszbemutató émelyítő szimpátia-felvonulását, a politikusokat, amint az ünnepelt művész hátát lapogatják, miként szednéd ízekre a rendező illogikus érvelését, önsajnálatát a tévéstúdióban! És milyen irgalmatlanul, jó humorral írnád meg mindezt! Te megtehetnéd. Teljes erkölcsi alappal. Nem csak azért, mert hajdan vigyorogva vállaltad sorsod, a börtönt. És nem csak azért, mert onnan kilépve se alkudtál meg soha. Hanem azért is, mert szembenéztél még korábbi önmagaddal is: a naiv, szívből sztálinista kamasz Eörsivel, az önkéntes dicshimnuszszerzővel. Nem vártad meg, amíg a szélsőjobb borítja rád a régmúltadat, hanem magad álltál elő vele.”


    Kapcsolódó cikkek:

    • Élet és Irodalom, 2005.06.10. (23.szám) E.I.: Két tétova kérdés Kornai János rendhagyó önéletrajzának elolvasása után
    • 2006.02.10. (6.szám) Élet és Irodalom, Vásárhelyi Mária: „Fel kéne szabadulni már!”
    • Élet és Irodalom, 2006.02.24. (8.szám) Kis János: Illusztráció az ügynökügyhöz
    • Élet és Irodalom, 2006.03.17. (11.szám) Himmer Péter: Az ügynökügy tragikumához
    • Élet és Irodalom, 2006.04.14. (15.szám) Faragó Vilmos: Szót kér az aláíró
    • Élet és Irodalom, 2006.06.09. (23.szám) Hahner Péter: Eörsi már hozzászólt
    • Eörsi István: Zárt térben című kötete (Honlapon: Eörsi István / Kötetek / Magyar nyelvű)

  • 2006.02.17. Hetek, Szobota Zoltán: Demokratúra

    Beszélgetés Varga László történésszel a lebuktatott ügynökökről. Kézdi-Kovács Zsolt feltárulkozásáról, Balassa Péter szembenézéséről. Nagy Imre 1989-es újratemetésén a négyszáz kivégzett áldozat nevének felolvasása egyben a kádárizmus temetésévé is vált. A Kádár-korszak jellemzése. Eörsi István az Írószövetség közgyűlésén (1986-ban), a cenzúra bevezetését szorgalmazta. „A megdöbbent kollégáknak elmondta, hogy sokkal tisztességesebb dolognak tartaná, ha kerek perec megmondanák, hogy mit szabad írni, és mit nem.” Varga pere a Nemzetbiztonsági Hivatallal.

    „Mindent egybevetve Dénes Jánosnak volt igaza, amikor egy ellenzéki konferencián azt találta mondani, hogy végül is az egész diktatúra alatt egy ürülékfolyóban éltünk, és csak azon vitatkozhatunk, hogy az kinek meddig ért.”

  • 2006.02.17.Népszava, Népszava-információ: Zsuzsanna Gahse vette át a német Chamisso-díjat

    (Több magyar író, köztük Eörsi István műveinek fordítója.)

  • 2006.02.20.theater.hu; harag.eu; 2007.09.21.csikygergelyszinhaz.hu, Merényi Anna: Eörsi István Kaposváron. Tisztelgés a mester előtt

    (Halálom reggelén - Műsorfüzet.)

  • 2006.02.22. litera.hu, Walter Benjamin: Egyirányú utca. Berlini gyermekkor a századforduló táján

    Könyvkritika. Részlet az Egyirányú utcából. Részlet a Berlini gyermekkorból (Eörsi István fordítása). 

  • 2006.02.24. (8.szám) Élet és Irodalom, Kis János: Illusztráció az ügynökügyhöz

    Reflexió az ügynökvitához – Szabó István ügye. Vita Bauer Tamás érveivel. Szabad-e az ügynökmúlt tényeit a nyilvánosság elé tárni? A D-209-es ügy – Medgyessy Péter. A „Képesi-ügy” – Szabó István. Idézet Eörsi István Gombrowiczából. A „Hajdú”-ügy – Tar Sándor.


    Reagálás:

    • Élet és Irodalom, 2006.03.17. (11.szám) Himmer Péter: Az ügynökügy tragikumához


    Kapcsolódó cikkek:

    • Élet és Irodalom, 2005.06.10. (23.szám) E.I.: Két tétova kérdés Kornai János rendhagyó önéletrajzának elolvasása után
    • Élet és Irodalom, 2006.02.10. (6.szám) Vásárhelyi Mária: „Fel kéne szabadulni már!”
    • Élet és Irodalom, 2006.02.17. (7.szám) Fencsik Flóra: Mit tegyünk bűneinkkel?
    • Élet és Irodalom, 2006.04.14. (15.szám) Faragó Vilmos: Szót kér az aláíró
    • Élet és Irodalom, 2006.06.09. (23.szám) Hahner Péter: Eörsi már hozzászólt
    • Eörsi István: Zárt térben című kötete (Honlapon: Eörsi István / Kötetek / Magyar nyelvű)

  • 2006.02.24.Kuruc.info, Florovits Attila: Nyílt levél Pozsonyi Ádámhoz

    (Olvasói levél. Pozsonyi Vészharang című írására reagál.)

  • 2006.02.27.archivnet.hu, Gergely Ferenc: Kilépések, visszalépések

    (Magyar Írók Szövetsége.)

  • 2006.02.szám (február) Kapu, Urbán Péter: A tábornok vallomása

    Horváth József III/III-as vezérkari őrnagy visszaemlékezéséről, amely a szocializmus negyven évben működő állambiztonsági eseményekről szól. A visszaemlékezésből könyv is született (HORVÁTH József: A tábornok vallomása, Meztelenül a Duna-gate ügyben, Bp., 1990.). A Szamizdatvirágzás avagy így legyeskedtünk a demokratikus ellenzék körül című fejezetben szerepel Eörsi István neve is.

    • A kötet adatai és tartalomjegyzéke megtekinthető a honlapon az Eörsi István / Kötetek / Eörsi Istvánról szóló kötetrészeknél.

  • 2006.02.szám Holmi, Szegő János: Műkritikák léteznek
    Kardos András: A véletlen tekintet

    Könyvkritika a szerző első önálló kötetéről.

    „A könyvön végigvonuló politikai motívum is, amelyet a baloldaliság huszadik századi útjaként lehet kibontani, több rétegben jelenik meg. Lukács moszkvai éveitől Eörsi István börtönévein át, egy remek Koestler-elemzésen (A Rubasov-elmélet) keresztül a demokratikus ellenzék fordulatáig, minden ponton a téma konkrétan, valóságszerűen (ha ezek megtörténtek, akkor hogyan?) és elvontan (mit jelenthet?) is értelmezésre szorul.”

    • A kötetben szerepel Eörsi István: Történetek egy hideg faházban című írása.
    • A kötet adatait és tartalomjegyzékét megtekintheti a honlapon az Eörsi István / Kötetek/ Eörsi Istvánról szóló kötetrészeknél.

  • 2006.02.szám Korunk, K. L.: Eörsi Istvánnal – Lukácstól Nagy Imréig

    A szerzőnek (Kántor Lajos) küldött (1971-ben és 1996-ban) három Eörsi-levél idézése. Lukács Györgyről és Nagy Imre-cikkéről. A lapban 1971-ben megjelent Közök című vers szövege.

    Előzmény:

    • Korunk, 1971.02.szám Eörsi István verseiből
    • Korunk, 1996.10.szám K. H. Nagy Imre időszerűtlen időszerűsége

  • 2006.03–04.szám História, Gajdó Tamás: A magyar színházművészet a rendszerváltozás után

    Részlet a Magyar Tudománytár 6. kötetének Előadóművészet, zene, film című fejezetéből (260-267. oldal). 

    „Eörsi István a kaposvári társulat számára újrafordította a Hamletet (1983), A vihart (1986), az Othellót (1989) és a Katona József Színháznak a Coriolanust (1988), majd egyre több színházi alkotó mellőzte a klasszikus fordításokat.”

  • 2006.03.02. (9.szám) 168 óra, Koltai Tamás: Mostanában. Fiúk, szerverek, kutyák

    Idézés Eörsi Gombrowicz-könyvéből.

    „A tiszta moralitás szempontjából nincs strukturális különbség kis és nagy gaztettek között. Az erkölcsi világrendet a legkisebb gaztett is halálra sebzi.”

  • 2006.03.03. (9.szám) Élet és Irodalom, Tandori Dezső: Tőrmellék Hamletnek

    „Mivel nemsokára megjelenik (vagy már meg is jelent) a szerencsétlen Töredék Hamletnek c. első könyvem, e dologban egy egész halom, törmelékhalom belső töredékem van, amit egyrészt el fogok itt mondani, másrészt, és ez cikkem lényege, el se merek mondani.”

    Eörsi István említése.

  • 2006.03.03.Népszabadság, Vásárhelyi Mária: A gyűlölködés öröksége

    (Részlet. A Fideszről: "A polgártalanított polgári párt számára nyilvánvalóan nem 56 szellemisége, hősei és áldozatai a fontosak, hanem kizárólag az, hogyan tudnak mindebből a maguk számára politikai tőkét kovácsolni.")

  • 2006.03.05.Kuruc.info, Tóth Judit (Hanankert.com): Az Ady-kultusz magyar öngyilkosság

    (Előzmény: a cikkben.)

  • 2006.03.08.zeno.org, Eörsi, Istvan: Im geschlossenen Raum

  • 2006.03.09. (10.szám) Magyar Demokrata, Szalay Károly: Törvényt butaság ellen!
    SZÓKIMONDÓ

    Publicisztika a butaságról. A Mohamedet gúnyoló sorozatról, Gyurcsány Ferencről, Irving angol történészről, a magyar liberalizmusról.

    „Azok a régi szép nemzeti liberális idők, amikor a XIX. században még nem szavazhatott akárki, bár az sem volt igazán jó megoldás, mert például Gyurcsány, Kóka, Lendvai Ildikó szavazhatott volna. […] Ugyancsak a butaság körleteibe sorolom Petri György vagy Orbán Ottó kekeckedéseit, Eörsi pápaellenes vagy Spiró magyart gyűlölő tamtamjait.”

    Kapcsolódó cikkek:

    • Magyar Narancs, 1991.08.08. E.I.: Látogatás előtt
    • A verssel kapcsolatos további cikkeket olvashat a honlapon, ha a LÁTOGATÁS ELŐTT kifejezést beírja a keresőmezőbe.

  • 2006.03.10. (10.szám) Élet és Irodalom, Földényi F. László: Emlékezés magyar módra

    Barabás Miklós portréfestészetéről, aki I. Ferenc József császárt is megfestette. De vajon mit érezhetett közben? Ki, hogyan emlékezett erre három évvel a szabadságharc bukása után? Volt, aki úgy emlékezett, hogy nem emlékezett. „Az emlékezés kultúrájának sajátos magyar változata ez. Nem egyszeri és páratlan jelenség a történelmünkben. Elegendő csak a másik, 1956-os forradalomra utalnom.” Németh László „Miután az oroszok vérbe fojtották a felkelést, magán kívül volt, és egy nap az a kétségbeesett ötlete támadt, hogy tiltakozásul minden hónapban legyen öngyilkos egy magyar író. Mészöly Miklós, akinek a javaslatát előadta, és aki e történetet nekem elmesélte, azt válaszolta: kezdd el te. Németh visszariadt az öngyilkosságtól. Azután, ahelyett, hogy megölte volna magát, irodalompolitikai taktikázgatásokba keveredett, s 1959 őszén egy hivatalos íróküldöttséggel a Szovjetunióba utazott. Eleinte nem akart ugyan menni, de azután mégis hagyta magát rábeszélni, s odakint pohárköszöntőt mondott a Szovjetunió tiszteletére – amiért idehaza nem győzött mentegetőzni. Az ezt követő nyilatkozataiban már nyoma sem volt az öngyilkosságra való felszólításnak. S amíg Déry Tibor, Eörsi István vagy más írók a börtönben ültek, vagy az előbb említett Mészöly Miklós belső emigrációba vonult, addig Németh többször is a Szovjetunió nagysága mellett állt ki.”

  • 2006.03.16. (11.szám) Magyar Demokrata, Reiter Szilvia: A Szókimondó
    Szalay Károly alternatív Kossuth-díjas
    KULTÚRA

    Beszélgetés Szalay Károly publicistával az alternatív Kossuth-díja alkalmából. A mai közéletről, a megszüntetett irodalmi lapokról, életútjáról.

    „Ember embernek farkasa lett, az írók, a képzőművészek egymást marják és acsarkodnak azért a koncért, amit a balliberális, nímand kultúrpolitikusok odadobnak a nyomorúságosan tengődő íróknak, szerkesztőségeknek. Kétségbeejtő, hogy egy Esterházy, egy Nádas és egy Eörsi Pista, akik színvonalasan művelik az irodalmat egy oldalon álltak, állnak velük. Ugyanaz történik ma 2006-ban, mint ami 1948-49-ben Rákosi hatalomra jutásakor történt csak most nem a rendőrséget hívják segítségül, hanem gazdasági eszközökkel irtanak ki mindent, ami mást hirdet.”

A három Eörsi

A Noran Könyvkiadó Három Eörsi címmel tartott könyvbemutatója

(Zárt térben; Mítoszok helyett — 1956) a Műcsarnok pincéjében, 2003. november 4-én.