EÖRSI ISTVÁN (1931-2005)

Cikkek

  • 1987.11.03.Frankfurter Rundschau, Ulrich Fischer: Der Autor ist kein guter Regisseur. István Eörsis "Verhör" im Hamburger "tik"

  • 1987.11.12.Hamburger Abendblatt, Kein "Verhör" im TiK

  • 1987.11.14.Hamburger Abandblatt, "Das Verhör" muß wieder ausfallen

  • 1987.11.szám Könyvvilág, Borisz Paszternak: A Kreml az 1918-as évek végének viharában

    Vers. Fordította: Eörsi István.

    • A vers A végtelenség szomja. Hatvan év szovjet költészetéből és A forradalom bíbora. Szovjet-orosz költők antológiája című kötetekben jelent meg; adatait és tartalomjegyzékét megtekintheti a honlapon az Eörsi István / Kötetek / Antológiák, társszerző, -fordító résznél. 

  • 1987.11.szám Könyvvilág, Iszlai Zoltán: Sziszifuszi csiganyomon

    Könyvkritika Petrőczi Éva: Ez is történelem című kötetéről. Eörsi István említése.

  • 1987.12.17.Südwest Presse, Klaus Gruber: Geschichten von Geist und Macht. Gesammelte Prosastücke von Istvan Eörsi bei Rowohlt

    (Istvan Eörsi: Bei Phalaris)

  • 1987.19.szám Beszélő (Szamizdat – 1987/1.), E.I.: Angyal István búcsúlevele

    Angyal Istvánról, a Tűzoltó utcai fegyveres felkelők parancsnokáról, akit 1957 nyarán halálra ítéltek, és 1958 decemberében kivégeztek. Angyal búcsúlevelet írt Eörsinek, melyet Gép Győző juttatott el neki a márianosztrai börtönbe. A búcsúlevél szó szerinti közlése.

    Előzmény:

    • Beszélő (Szamizdat – 1985/2.), 1985.13-14.szám E.I.: A szovjet emberről
    • Beszélő (Szamizdat – 1987/1.), 1987.19.szám E.I.: Emlékezés a régi szép időkre

    Reagálás:

    • Beszélő (Szamizdat – 1988/3.), 1988.25.szám TIB: Történelmi igazságtételt!
    • litera.hu, 2005.09.15. Nagy Gabriella: Nevezzük nevén
    • Népszava, 2009.08.15. Böcskei Balázs: Továbbélnek-e a kádári reflexek?
    • Fedél nélkül, 2017.10.19. (607.szám) Nagy N. Péter: Feledjetek el minket!

  • 1987.19.szám Beszélő (Szamizdat – 1987/1.), E.I.: Emlékezés a régi szép időkre
    [Részletek egy készülő könyv első fejezetéből]

    Reagálás:

    • Beszélő (Folyóirat), 2001.12. Szilágyi Sándor: Az `56-os hagyomány a szamizdat Beszélőben


    Kapcsolódó cikkek:

    • Beszélő (Szamizdat – 1987/1.), 1987.19.szám E.I.: Angyal István búcsúlevele
    • Beszélő (Szamizdat – 1987/4.), 1987.22.szám E.I.: Emlékezés a régi szép időkre
    • Beszélő (Szamizdat – 1988/2.), 1988.24.szám E.I.: Emlékezés a régi szép időkre
    • litera.hu, 2005.09.15. Nagy Gabriella: Nevezzük nevén


    A kötetek (1. szamizdat kiadás – Katalizátor Iroda, 2. kiadás – Napra-fortó Kft, 3. javított kiadás – Noran) adatait megtekintheti a honlapon az Eörsi István / Kötetek / Magyar nyelvű résznél. 

  • 1987.19.szám Beszélő (Szamizdat – 1987/1.), Fényes Elek [Rainer M. János]: Adatok az 1956-os forradalmat követő megtorláshoz nem csere

    Emlékezés az 1956-os forradalom megtorlás áldozataira számadatok segítségével.

    Forrás: Statisztikai Évkönyv 1957–1959 és Budapest Statisztikai Évkönyve 1958-1960, valamint saját számítások. 

  • 1987.19.szám Beszélő (Szamizdat – 1987/1.), Kolosi László – Német Péter [Hegedűs B. András]: Szemérmetes történetírás

    Könyvkritika, melyben a tárgyilagosságot kéri számon a szerző. Geréb Sándor – Hajdú Pál: Az ellenforradalom utóvédharca, 1956. november – 1957. március.

    A könyvkritika elé: „Geréb Sándor, nyugdíjazásakor, a Belügyminisztérium ezredese, 1956 után az állambiztonsági részleg operatív osztályának egyik vezető munkatársa volt, az ugyancsak történésszé avanzsált Hollós Ervin alezredes beosztottja. Hajdú Pál is magas rendfokozatú főtiszt, ő már 1956 előtt is az Államvédelmi Hatóság beosztottja, bár olykor polgári területre vezényelik, egy időben például a Magyar Rádió párttitkáraként szolgál.”

  • 1987.19.szám Beszélő (Szamizdat – 1987/1.), Közgyűlésen és közgyűlés után

    Az írószövetség előző közgyűléséről, amelyet 1981. december 12–13-án tartottak meg. Akkor a választmányi tagsághoz nem kapta meg a szükséges szavazatokat többek közt Eörsi István sem. Hogyan alakult a kulturális életünk a következő években, milyen változások következtek be a lapoknál, milyen támadások érték a szerzőket? Az 1985. június 14–16-i Monori Tanácskozás. A forradalom 30. évfordulójára közreadott Nyilatkozatát az írószövetség tagjai közül tízen írták alá, köztük Eörsi István is. Csurka István publikálási tilalma, Csoóri Sándor védelme, a Tiszatáj felfüggesztése, és lehetséges okai (Horgas Béla, Domokos Mátyás, Nagy Gáspár). 114 író éles hangú levele a központi bizottsághoz és a kormányzathoz a Tiszatáj ügyében.

    A Magyar Írók Szövetsége közgyűlése 1986. november 29–november 30. Az ülés jegyzőkönyvét nem hozták nyilvánosságra. A felszólaló „Eörsi István, Rosa Luxemburgot idézte: »A szabadság mindig a másképp gondolkodók szabadsága.« Ezután a társadalmi helyzet változásáról beszélt. A hatvanas években a társadalom a javuló életszínvonal – több hús – és a magánélet szabadsága fejében beletörődött a vereség állapotába, amely 1956 után jött létre. Mára a gazdasági helyzet romlása következtében ez a kompromisszum megingott. Az írók bármit megírhatnak – kivéve a hatalom struktúráját. Egy kisebbség azonban elhatározta, hogy nem tartja tiszteletben a tabukat. Hiszen egy kéziratot háromszor is megcenzúráznak. Aki nem fogadja el ezt a rendszert, azt tilalmakkal sújtják. Eltiltások régebben is voltak, de jelenleg listarendszer működik, amely egész életműveket érint. Vita helyett a vezetés szankciókat alkalmaz, ő, Eörsi attól fél, hogy egyesek már most, a felszólalás közben is szankciókon törik a fejüket. Decentralizált irodalom, demokratikus légkör – erre van szükség, ha el akarjuk kerülni a szellem elsivárosodását.” A felszólalások, viták. Eörsi válaszai Berecz János személyét érintő megjegyzéseire. 

    Kapcsolódó cikkek:

    • Nemzetőr, 1986.12.01. A magyar írók ellenállnak 
    • Hírmondó (The New York Review of Books, 1985.12.05.), 1986.01 (20.szám) Timothy Garton Ash: A magyar lecke (és az itt felsorolt cikkek)
    • Bécsi Napló, 1987.01.01. (1.szám) Tudósító: Merre, merre Írószövetség?
    • Élet és Irodalom, 1987.03.06. (10.szám) E.I.: A fejlemény (és az itt felsorolt cikkek)
    • Bécsi Napló, 1987.07.01. (4.szám) Csontos Géza: Egy vezércsel és néhány tanulsága
    • A témához kapcsolódó további cikkeket olvashat, ha a keresőmezőbe beírja: TÖBB HÚS

  • 1987.21.szám Beszélő (Szamizdat – 1987/3.), E.I.: Mire jó az AIDS?
    Ürügyeim

    „Theo Sommer, a Die Zeit című hamburgi hetilap vezércikkírója nem rejti véka alá tanácstalanságát. Mit tegyünk az AIDS-betegekkel?” Egy másik szerző, Monika Goletzka cikke ugyancsak a Die Zeitben. A cikkek elemzése.

    „Az erény, melyet az AIDS-től való félelem szült, újraéleszti a legkonzervatívabb indulatokat: az öncsonkító bűntudatot, mintha a betegség a haragvó isten büntetése volna, az idegengyűlöletet, mintha a hozzánk látogatók, főként, ha más fajtához tartoznak, potenciális bűnözők lennének: a homoszexuálisakat legszívesebben lágerbe csuknák, mint Hitler idejében, és azokat, akik nem titkolják poligám hajlamaikat, az általános megbízhatatlanság gyanúja övezi.”

  • 1987.22.szám Beszélő (Szamizdat – 1987/4.), D.Gy. [Dalos György]: Egy korszakvég dokumentuma
    Tézisek az irodalmi platform kérdéséhez

    „E beadvány [Tézisek] szerzőinek nevét nem ismerjük. A párt sztálinista szárnyához tartozó irodalmárok vagy irodalmi funkcionáriusok lehettek, egyikük valószínűleg Bölöni György. Irányzatuk az 1956 tavaszán-nyarán már túlnyomóan ellenzéki irodalmi sajtóban csak ritkán hallatta hangját. Kevesen vállalták – mint Gergely Sándor vagy maga Bölöni – a megújulási mozgalommal való nyílt szembeszegülést. A pártvezetés is kezdte megkülönböztetni magát túlzottan harcias híveitől, s egyre inkább a kivárás álláspontjára helyezkedett.”

    Tiltakozó mozgalom az Irodalmi Újság 1955. szeptember 17-i számának elkobzása miatt: 63 író és művész memorandumot juttatott el a Központi Vezetőséghez, tiltakozva a kulturális megszorítások ellen. Az ezt követő megtorló akciók. 

  • 1987.22.szám Beszélő (Szamizdat – 1987/4.), E.I.: Emlékezés a régi szép időkre
    Második fejezet

    Részletek egy készülő könyvből.

    „Régi barátom, Csoóri Sándor a minap tudatta velem, hogy engem általában nem is tekintenek zsidónak. »Nekem is csak akkor jut eszembe, hogy az vagyok – válaszoltam neki –, amikor éppen el akarnak gázosítani.«”

    • A kötetek (1. szamizdat kiadás – Katalizátor Iroda, 2. kiadás – Napra-forgó Kft, 3. javított kiadás – Noran) adatait megtekintheti a honlapon az Eörsi István / Kötetek / Magyar nyelvű résznél.

    Kapcsolódó cikkek:

    • Beszélő (Szamizdat – 1987/1.), 1987.19.szám E.I.: Emlékezés a régi szép időkre
    • Beszélő (Szamizdat – 1988/2.), 1988.24.szám E.I.: Emlékezés a régi szép időkre
    • Kritika, 1990.05.szám Mihancsik Zsófia – Szénási Sándor: Baloldalról baloldalra
    • Kapu, 1991.08.szám (augusztus) Reményi Gyenes István: Érdekességek zsidószármazású nevezetes magyarokról
    • Szombat, 1996.03.01. Várnai Pál: Egy diaszpórában élő reflexiói a magyar-zsidó irodalom definíciója ürügyén 




  • 1987.42.New German Critique (p. 3 - 16.), István Eörsi The Unpleasant Lukács

  • 1988.01.01. (1.szám) Bécsi Napló, Jónás Pál: A magyar közgazdaság furcsaságai
    Jövedelemadó és munkanélküliség

    Milyen változások várhatók Magyarországon? A jövedelemadó bevezetése. A veszteséges vállalatok felszámolása következtében 200 000 ember kerül az utcára. Az óriási magyar adminisztráció, a szükségtelen vezetői állások. A bevezetésre kerülő reformokról.

    „Nem kétséges, ezek a nehézségek és a várható rosszabbodás sajnálatos Magyarországon, amely országot sokan a szovjet Gulág legvidámabb barakkjának tartották, s amely húsz évvel ezelőtt egy liberális gazdasági kísérletbe kezdett, és megtett néhány bizonytalan lépést a piacgazdaság irányába. A költő Eörsi Istvánnak volt igaza, aki a vállveregetőknek azt javasolta, hogy a rosszat nem a rosszabbhoz, hanem a jóhoz kell hasonlítani.”

  • 1988.01.01. (1.szám) Élet és Irodalom, E.I.: A döntés

    Széppróza.

  • 1988.01.09 (07.szám) Kisalföld, Varga Lajos: Új s új lovat
    A századelőtől a századvégig

    „Horváth János 1910-ben tanulmányt írt, Ady, s a legújabb líra címen. Véleménye szerint Ady erkölcsi felfogása elítélendő, költői ereje azonban meggyőző! […] a Budapesti Napló párizsi tudósítója minduntalan a kultúra, a magyar viszonyok szörnyű elmaradottságát érzékelte. Igen, a viszonyokról, az ember és ember közti kapcsolatokról beszélt Ady — ezekről szól mindmáig! […] Ez a bűvölet vonzotta Adyhoz a fiatal Lukács Györgyöt, és döbbenetes köztük az azonosság a valóság birtoklásában. […] Teljes mértékben igaza van Eörsi Istvánnak, aki mindehhez hozzáteszi: Lukács a kisebb bűn talaján állva sem akart közösséget vállalni a kommunista mozgalom önmagával szemben elkövetett bűneiért. Ezért dolgozta ki úgynevezett »partizánelméletét«, miszerint a költő — és az ideológus — a mozgalomban nem vezér és nem sorkatona, hanem partizán.”

  • 1988.01.19.Hungarian Press of Transylvania (No. 3.), Hungarian Declaration of Solidarity with the Rumanian People

  • 1988.01.szám (szeptember) Kapu, Siposhegyi Péter: Kritika és nyitás, avagy ki a demagóg

    A magyar kriktikai írások új hangjairól, a politikai és ezzel együtt művészeti korszakváltásról. A múlt felidézése. „A cenzúra helyére egy arctalan hatalom döntési mechanizmusa lépett. Zajlott a demokrácia megbecstelenítése, ám másról sem olvashattunk, mint arról, hogy mennyit fejlődött a demokrácia. […] A nemlétező cenzúra annyival veszélyesebb a létezőnél, hogy nem vitatható, nem nevezhető néven, így az általa egyébként állandóan hangoztatott elvek ellenére vitára, megegyezésre sem kényszeríthető... […] De volt nemkívántos író a demagógiával aligha vádolható Nádas Péter, Kornis Mihály, a pályáját kezdő Zalán Tibor, az idősebbek közül Mészöly Miklós és még többen, sőt még Karinthy Ferencnek is kijutott a nemlétező cenzúrából. Hogy miért őket veszem elő példaként, és miért nem Konrádot, Eörsit, Rákosyt, Csurkát, Csoórit, Petrit? Azért, mert esetükben semmilyen tényleges politizálásnak még csak a gyanúja sem merülhetett fel. Egyetlen bűnük, hogy elfelejtettek jó példával elöljárni annak bizonygatásában, hogy ami itt készül, az a világ nyolcadik csodája. Persze betiltásról szó sem volt.”

  • 1988.02.19. (8.szám) Élet és Irodalom, E.I.: Az urángate árnyékában

    Atomipar, atombűnözés, atomsorompó-egyezmény megszegése. A Transnuklear nevű cég atomfegyverek előállítására alkalmas anyagokat adott el Líbiának és Pakisztánnak, így megszegte az atomsorompó-egyezményt. 

  • 1988.02.26. és 1996.02.05. mora.u-szegd.hu, A Móra Ferenc Kollégium szakmai előadásai, kurzusai 1980-tól

    (Részlet. Irodalmi estek Eörsi Istvánnal.)

  • 1988.02.szám Gyermekünk, F. M.: Rímes dalok

    A Szélkiáltó együttes új, Bukfenc című, megzenésített verseket tartalmazó lemezéről.

    Eörsi István Hogyan készül a vers? című versét is beválogatták a lemezükbe.

    Kapcsolódó tartalom:

    • Tábortűz, 1976.06.10. (41.szám) E.I.: Hogyan készül a vers
    • Magyar Ifjúság, 1988.03.18. (12.szám) Horváth Károly: Szélkiáltó 2, avagy bukfenc előre

  • 1988.03.08. (10.szám) Rakéta Regényújság, Iszlai Zoltán: Nőiskola

    Részlet. Idézetek nőkről.

    „»A nő szerint a szerencse az a rossz, ami nem történik meg velünk.« – Eörsi István: Lonci narancssárgában.”

    • Eörsi István: Lonci narancssárgában című kötete adatait és tartalomjegyzékét megtekintheti az Eörsi István / Kötetek / Magyar nyelvű résznél.

A három Eörsi

A Noran Könyvkiadó Három Eörsi címmel tartott könyvbemutatója

(Zárt térben; Mítoszok helyett — 1956) a Műcsarnok pincéjében, 2003. november 4-én.