EÖRSI ISTVÁN (1931-2005)

Cikkek

  • 1993.06.19. Népszabadság, Lengyel László: Üzenet kockás papíron
    A kényelmetlen Eörsi István

    Eörsi István publicisztikáiról. Miért nem szereti és mégis miért tiszteli Lengyel László Eörsi Istvánt és írásait? Vitatkozik vele néhány állításával kapcsolatban. Miben különböznek, és miben egyeznek gondolataik. Történetek, amiket irigyel Eörsitől.

    „Emlékszem, hogy mennyire igyekeztek elhessegetni maguktól mint kellemetlen darazsat Kádár János oszloptartói. Most pedig fideszes hevességgel és emdéefes brutalitással, szadis fölénnyel és maszopos tudomásul-nem-vétellel bánnak el vele. […] megfricskázza nemcsak a kormánypárti urakat, de saját pártjának nagy tekintélyű vezetőit is. Elbúcsúzik T. G. M.-től, odaszúr Kis Jánosnak, röhög Konrád Györgyön. […] Eörsi professzionista publicista. Ember és magyanarancsos ifjú legyen a talpán, aki nála élesebb vágásokat helyez el valakin. […] Fene tudja, hogy kacagunk-e még Eörsi publicisztikáin. Ahogy ő komorul, úgy vagyunk mi is egyre komorabbak.”

    • Lengyel László: Magyar alakok című kötete adatait és az Eörsiről szóló részleteket megtekintheti az Eörsi István / Kötetek / Eörsi Istvánról szóló kötetrészeknél.

    Előzmény:

    • Népszabadság, 1991.11.16. E.I.: Az undor
    • Népszabadság, 1992.06.01. E.I.: Liberalizmus MDF-módra

    Kapcsolódó cikkek:

    • Beszélő (Hetilap – 30.szám), 1991.07.27. E.I.: Az időszerűtlen Donáth Ferenc időszerűsége
    • Magyar Narancs, 1992.09.17. (17.szám) E.I.: Ürügyeim. Ne finnyáskodj, Péter!
    • A témához kapcsolódó további cikkeket találhat az előzményben megjelölt cikkek felsorolásánál.

  • 1993.06.21. (13.szám) Magyar Sajtó, Murányi Gábor: Ön- vagy közüldözötten?
    Eörsi István: Üzenet mélyvörös levélpapíron
    OLVASÓSZEMÜVEG

    Könyvkritika.

    „…mert Eörsi olyan valaki, akit akkor is olvasni kell, amikor az embernek egyáltalán nincs kedve olvasni, amikor esze ágában sincs senki véleményével ütköztetni a magáét. Eörsit ekkor is érdemes és jó olvasni. Mert lenyűgöz. […] ezek a »sajtószabadság gyümölcseként« termett kéziratok hozzászólások mindennapjaink ügyeihez, immár ürügyek nélkül.”

    • A kötet adatait és tartalomjegyzékét megnézheti a honlapon az Eörsi István / Kötetek / Magyar nyelvű résznél.

    Kapcsolódó cikkek:

    • A témához kapcsolódó további cikkeket találhat, ha beírja a könyv címét.

  • 1993.06.23. (144.szám) Pest Megyei Hírlap, Brezovich Károly: Vallásgyalázás

    Az olvasói levél írója szerint A Magyar Narancs után megjelentek más lapok gyalázkodó írásai is. Szerinte ez „szellemi terror”. Idézetek

    „Pedig a jóízlésű olvasók (hiszem, hogy a többség!) már akkor is »kielégültek« ezzel a stílustalansággal, amikor még »csak« Eörsi István alulmúlhatatlanul ocsmány versét olvashatták a pápalátogatás okán! […] Eltöprenghetünk azon, hogy az ilyen és még ilyenebb publicisták kapják általában a »Pulitzer«-díjakat, akik hol svájcisapkát illesztenének címerünkre, hol lecápázzák a pápát, hol gúnyolódnak a Turullal, az István királyi szellemiséggel és így tovább végestelenül.. ”

    • Eörsi verse az Én és az Isten című kötetében is megjelent, és a könyv hátlapján meg is indokolja. A könyv adatait és tartalomjegyzékét megtekintheti az Eörsi István / Kötetek / Magyar nyelvű résznél.

    Kapcsolódó cikkek:

    • Magyar Narancs, 1991.08.08. E.I.: Látogatás előtt (és az itt felsorolt cikkek)

  • 1993.06.23. Pesti Hírlap, Toldi Miklós: „Demokrácia egy Pobjeda ÁVÓS ülésén”
    ZANZÁSÍTVA LANDESZMANN GYÖRGYNEK

    Tanulmány a zsidó identitásról, a pozitív megkülönböztetés előnyeiről, az üldözött zsidókról. A médiahelyzetről, a „baloldali” demokratikus ellenzékről. A magyar termékeket kiszorító „nyugati bóvli”ról. Az oktatási rendszer hibáiról. Trianonról, a kozmopolita demagógiáról, a zsidóüldözések áldozatairól, a mesterségesen szított, „átpolitizált” antiszemitizmusról. A cionista szervezetekről, kampányaikról, a permanens provokációkról. A „patrióta magyarság és a kereszténység provokatív lejáratásá”ról. Fotók

    „Gyilkosságaik és gyilkossá lett filozófusuk az esztéta Lukács György még ma is tabu. Heller Ágnes, Fehér Ferenc, Vajda Mihály, Kis János, Eörsi István, és az ő zseniális metakritikusuk, Tamás Gáspár Miklós még ma is e gyilkos tekintéllyel állhatja útját a magyar progressziónak, mert csak így maradhat foglya a kommunista, fasiszta népiségnek a »bőgatyás« nemzettudat. […] Mit tudhatnak az emberek magyarságról, nemzetről, hazaszeretetről, hazafiasságról, ha ezek kapcsán a náci rémtettek zsidó áldozataival zsarolhatják még ma is a nemzetet?”

  • 1993.06.23. Romániai Magyar Szó, Fejér László: A Térszínház Erdélyben

    A budapesti Térszínház látogatása Erdélyben. Beszélgetés Bucz Hunorral, a színház alapító tagjával és rendezőjével az intézmény múltjáról és jelenéről.

    „Direkt sohasem politizáltunk, mindig csak jót vagy érdekest próbáltunk produkálni, vagy régi magyar estet rendeztünk a Halotti beszédtől Zrínyiig. […] Eörsi István Változat Oedipusra c. művét is magunkkal hoztuk. Benne van a mítosz, szerepe van a maszknak; ez a tébai mondakör ismert darabjának korszerű megközelítése: élnek-e ilyen királyok, akik vállalják tetteik következményeit? Rendkívül korszerű, a kérdésfelvetés a ’68-as cseh események nyomán született, s bizony máig aktuális.”

  • 1993.06.24.Magyar Narancs, Vágvölgyi B. András: Szárszók

    (A szárszói értelmiségi konferenciák. A `88-as szemesi "Szárszó-találkozón" a Fidesz volt a sztár. A mostani Farkasházy-összejövetelen már egy megváltozott Fideszt láthattunk. Orbán Viktor vádolja a többi pártvezért és a sajtót - összeesküvés-elmélete.)
    Reagálás:
    Magyar Narancs, 1993.07.29.Sükösd Miklós: A Fidesz és az értelmiség

  • 1993.06.25. Népszabadság, Kőszeg Ferenc: De kinek kell jönnie?

    Egy nyitott koalíciós politika esélyeinek mérlegelése. Miért nem lett nagykoalíció? Az MDF – Csurka nélkül. Bauer kontra Bauer. A szocialista kormányzás veszélyei. Ki kivel?

    „Eörsi István tutyimutyinak minősíti azt a pártot, amely kerülgeti a megkerülhetetlen kérdéseket.”

    Előzmény:

    • Népszabadság, 1993.05.28. E.I.: Kiáltozás az egérlyukból

    Kapcsolódó cikkek:

    • Beszélő, 1993.06.05. (22.szám) Zádori Zsolt: Jobb, biztosabb
    • Népszabadság, 1993.07.02. Szabó Zoltán: Jöjjön, akinek jönnie kell
    • Magyar Fórum, 1993.07.29. (30.szám) Szőcs Zoltán: Csapatjáték

  • 1993.06.26. Népszabadság, Andrassew Iván: Új rendszer, új hatalom
    SZÁRSZÓ

    A Szárszói találkozóról – a győztesek gyülekezete. Vajon jövőre ugyanazok lesznek-e – ha egyáltalán lesz – Farkasházy Szárszói találkozóján? Az MDF-ről, a KDNP-ről, a koalícióról. Orbán Viktorról, Horn Gyuláról.

    „Nehéz szívvel, de alighanem kockázat nélkül jósolható, hogy például Göncz Árpád, Konrád György vagy Eörsi István ugyanolyan távol kerül majd az új hatalomtól, mint a mostani országlóktól Hankiss és Gombár, noha együtt vertek sátrat Lakitelken.”

  • 1993.06.szám Alföld, Márton László: Színház vagy irodalom?
    Vázlat a viszonylag fiatal drámaírókról

    A drámaírásról – írói szemszögből.

    „…a korszak látványos betiltásainak — Weöres Sándortól Kornis Mihályig — szerintem nem primér politikai okai voltak, hanem inkább azzal a figyelemreméltó türelmetlenséggel magyarázhatók, amelyet az akkori kultúrpolitikai mindenfajta esztétikai konzisztenciával szemben tanúsított. Jelentős kivétel Eörsi István, ám az ő darabjaiban a politikai példázatosság legtöbbször atmoszférateremtő és szituáló erőként működik, vagyis esztétikai, nem pedig publicisztikai funkciót tölt be.”

  • 1993.06.szám Alföld, Tarján Tamás: A megváltatlan mutatvány

    Elmélkedés Kovács Dezső írásáról, melyet a Színház 1992. júliusi számában közöltek. Kérdése: Hova tűntek a magyar drámák? A mecenatúráról. Van-e különbség a parlamenti szócsata és a színházi között? Az idei szezonban bemutatott darabokról, köztük Eörsi István: Sírkő és kakaójáról és Az áldozatról.

    Eörsi Az áldozat című darabot 1973-ban írta, de csak 1992-ben mutatták be Sopronban, az Arizóna Kisszínházban. 

    „Eörsi István bevárta számos be nem mutatott alkotásának megkésett színpadra kerülését, s közben ő maga is a publicisztikus dráma felé oldalazott.”

    • Eörsi Sírkő és kakaó című kötete adatait megtekintheti az Eörsi István / Kötetek / Magyar nyelvű résznél.
    • A témával kapcsolatos további cikkeket olvashat, ha a keresőmezőbe beírja az Eörsi-darabok címét.

  • 1993.06.szám Kortárs, Kiss Ferenc: … elég, eltemetjük magunk!
    Napló Nagy László haláláról

    Eörsi István említése.

    „Az ÉS mai számában sokan írunk Laciról. Legjobb a Csoórié, Eörsié meg a Csurkáé.”

    Előzmény:

    • Élet és Irodalom, 1978.02.04. (5.szám) E.I.: Saját madara volt

  • 1993.06.szám Korunk, Varga László: A többértékűség bizonytalansága a hetvenes években

    Részlet.

    „Az ember önmeghatározásának, a világban elfoglalt helyének értékváltozásai jól mutatják azt a folyamatot, amely a hatvanas-hetvenes évtized magyar irodalmában lezajlott. […] Eörsi István az 1975-ös Egy beszélgetésben azt az utolsó pillanatot ragadja meg, amikor egy ember még kísérletet tehet saját létezése és alkotása értelmét megtalálni. A főszereplő, a haldokló filozófus a fogyatkozó szellemi erejét nem az élet megőrzésére, hanem a tárgyilagos leltározásra próbálja mozgósítani.”

    Előzmény:

    • Élet és Irodalom, 1975.08.30. (35.szám) E.I.: Egy beszélgetés

    Kapcsolódó cikk:

    • Élet és Irodalom, 1975.09.27. (39.szám) Mezei András: Megkérdeztük Eörsi Istvánt – honnan tudja, hogy Lukács György mit akart mondani?

  • 1993.06.szám Kritika, E.I.: Időm Gombrowiczcsal

    Czeslaw Milosz „A rabul ejtett értelem” című kötetének gondolatai. Irodalmi sérelmei: díjak, az MTA művészeti akadémiájának írói tagozata. Barátságokról – Danilo Kiš, Allen Ginsberg – és elszigeteltsége okairól. Weöres Sándor Eörsi írásairól. Az írók kompromisszumai a Kádár-rendszerben.

    „Elhatároztam, hogy módszeresen kiírom magamból irodalmi sérelmeimet. Papírra kopogtam vagy tizenöt oldalt, ettől megkönnyebbültem […] Majd elolvastam a sérelmi szöveget, és kiröhögtem magam: hogyan szívhattam mellre azt, ami egy viccel is elintézhető? […] Állami díjat először és utoljára huszonegy éves koromban, vagyis 1952. április 4-én kaptam, a József Attila-díj harmadik fokozatát, Rákosi Mátyás hatvanadik születésnapjára írott elbeszélő költeményemért, mely művészi színvonalát tekintve harmonizált a témával. Még kötetem sem volt akkor. A Kádár-korszakban nem számíthattam hivatalos elismerésre. Az 1989-es rendszer-változás után az Írószövetség prózai szakosztálya egy ízben József Attila-díjra javasolt – akkortájt jelent meg egy verseskönyvem, Kilenc dráma című kötetem, és börtönmemoárom, az Emlékezés a régi szép időkre. Az Írószövetség választmánya nem támogatta a szakosztály javaslatát. A Kossuth-díjjal összefüggésben bizonyára fel sem merült a nevem. […] »Pistám – mondta egy társaságban Weöres Sándor –, mindig elolvasom a cikkeidet.« A nagy költő szavaitól megilletődve ezt motyogtam: »Örülök, hogy tetszenek.« – »Nem tetszenek! – kiáltotta Weöres álmélkodó, magas hangon –, elolvasom őket!« Ez ám az elismerés!”

    • Eörsi István Időm Gombrowiczcsal című kötete adatait és tartalomjegyzékét megtekintheti az Eörsi István / Kötetek / Magyar nyelvű résznél.

    Kapcsolódó cikkek:

    • Népszava, 1993.06.14. Gantner Ilona: Rosszkedvűnk nyara
    • Élet és Irodalom, 1995.03.03. (9.szám) Gömöri György: Eörsi, Eörsi, Eörsi, meg ez a Gombrowicz
    • irodalmijelen.hu, 2013.04.12. Laik Eszter: AKI NEM KAPOTT SZOBROT
    • szinhaz.net, 2015.10.13. E-könyv: Eörsi István a Színházban. Kőrössi P. József: Mi nem múlik el. Eörsi Istvánra emlékezve
    • Élet és Irodalom, 2018.08.24. (34.szám) Radnóti Sándor: Eörsi István

  • 1993.06.szám Kritika, Hegyi Gyula: Egy tiszteletbeli anarchista és vérbeli nonkomformista
    Eörsi István: Üzenet mélyvörös levélpapíron

    Könyvkritika Eörsi István: Üzenet mélyvörös levélpapíron című esszékötetéről. Eörsi baloldalisága és ellenzékisége: „Eörsi valóban csak ellenzékiként tud baloldali lenni, a baloldaliságban kizárólag a lázadást, az ellenzékiséget, a nonkonformizmust becsüli és fogadja el.” A „tucatliberálisokról”, Tamás Gáspár Miklósról, Angyal Istvánról. „Illyés Gyula vagy Németh László az ő szemében immár örökre a Kádárral való tisztátalan kompromisszumot jelenti, hasonlóan ahhoz a közel kétszáz íróhoz, akik 1957 őszén aláírták az erősen »kádárpárti« ENSZ-nyilatkozatot.” Miért tartja undorítónak az igazságtételt? A szélsőjobbról, Lukács Györgyhöz való viszonyáról, Bibóval való összevetéséről, Kádár Jánosról, akit János királynak nevez, Csurkáról, Adyról, Balogh Attiláról és Bókkon Gáborról.

    • A kötet adatait és tartalomjegyzékét megtekintheti a honlapon az Eörsi István / Kötetek / Magyar nyelvű résznél.

    Kapcsolódó cikkek:

    • Magyar Hírlap, 1992.09.02. E.I.: Megpróbálok jól mulatni
    • 168 óra, 1992.09.08. (36.szám) Zeley László: Ötvenhat hajótöröttjei
    • Magyar Hírlap, 1992.09.21. Hegyi Gyula: Cellatársak és rohamosztagosok

  • 1993.06.szám Színház, Nánay István: Változnak a színházi jel határai

    Beszélgetés Zsámbéki Gáborral, a Katona József Színház igazgatójával a színházat ért kritikákról, Brecht Turandotjáról. A kritikusok unják, a közönség viszont szereti előadásaikat. A stílusváltás kockázatáról, a megváltozott közegről, a Katona fiatalításáról. A magyar kritikai élet leromlásáról. A befogadott alternatív produkciókról. Fotók

    „A Turandot esetében például tudtam, hogy ez Brecht dramaturgiailag gyenge műve, mégis szükségesnek véltem, hogy a társulat találkozzon Brecht megtermékenyítő stílusával. […] Az egésznek azonban aktuálisabbnak és harsányabbnak kellett volna lennie. Mivel idegenkedem a túl egyszerű politizálástól, nem derült ki a közönség számára, hogy például a darab legjobb részében, a nagy kongresszus-jelenetben Eörsi (aki átdolgozta a művet) a szónokokban a magyar politikai élet felismerhető alakjait figurázta ki. Ma már látható, hogy váteszi módon. Mi azonban túl szemérmesek voltunk, s ez bizony távol áll Brechttől.”

    • Brecht Turandot című darabjáról további cikkeket olvashat, ha a keresőmezőbe beírja a darab címét.
    • A darab tejes címe: Turandot avagy a szerecsenmosdatók kongresszusa.
    • Tui-k = Tellekt-Uel-in, azaz az értelmiségiek, akikről a mai darab szól.

  • 1993.07.01. (26.szám) Reform, tomsits: Hobó újra színre lép és Kupcsulik úr égbe száll

    Beszélgetés Földes László Hobóval a Katona József Színházban megtartott „Légy ostoba!” című József Attila-estjéről, és még sok mindenről. Fotó

    „Sosem volt elég csak a zene. Írtam novellákat, két könyvet, filmeztem, játszottam színházban. És később is fogok más dolgokkal foglalkozni, nem tudok mindent kifejezni a HBB-ben. […] 1982-ben csináltam egy Eörsi-estet, abban az időben, amikor üldözték, betiltották a verseit és a novelláit.”

  • 1993.07.01.Magyar Narancs, E.I.: Jegyzetek ürügytelenül

    (Publicisztika; erkölcs és politika. Csurka István és az ügynöklista. ˝a magyarságteljesítmény hagyományai közismertek: a Szálasi-rendszer összeomlásáig az egy főre eső besúgótermelésben Magyarország játszva lepipálta a nácik által megszállt egyéb országokat.˝ )
    Reagálás:
    Heti Magyarország, 1993.07.09. (28.szám) Menyhárt László: Besúgási egyenleg
    Magyar Narancs, 1993.07.29. Sükösd Miklós: A Fidesz és az értelmiség
    Magyar Narancs, 1993.09.02. Terék Jánosné - Eörsi István: Tisztelt Asszonyom,

  • 1993.07.02. Népszabadság, Szabó Zoltán: Jöjjön, akinek jönnie kell

    Kőszeg Ferenc érvei az MDF mellett és az MSZP ellen. Pártjának a „mérleg nyelve” szerepet szánja, nem szeretne koalíciót kötni az MSZP-vel. Szerinte a csurkátlanított MDF megfelelő koalíciós partner lehetne. Eörsi István említése.

    Előzmény:

    • Népszabadság, 1993.05.28. E.I.: Kiáltozás az egérlyukból
    • Népszabadság, 1993.06.25. Kőszeg Ferenc: De kinek kell jönnie?

    Kapcsolódó cikkek:

    • Beszélő, 1993.06.05. (22.szám) Zádori Zsolt: Jobb, biztosabb
    • Magyar Fórum, 1993.07.29. (30.szám) Szőcs Zoltán: Csapatjáték

  • 1993.07.05. (154.szám) Pest Megyei Hírlap, Deregán Gábor: Közhírré tétetik...
    Váci Fórum

    Lapszemle a megye településein megjelent helyi lapokból. Eörsiről a Váci Fórumban írtak.

    „A LIBERÁLIS literatúra koszorús költője, Eörsi István mindig foglalkozik valamivel —jegyzi meg glosszájában a szerző, bizonyos Hosszú Puska. Eörsi mindig megtalálja az egyéniségéhez, jelleméhez (?) leginkább illő elfoglaltságot. Ifjabb korábban azzal múlatta idejét, hogy — kizárólag — kozmopolita elveitől vezéreltetve dicsőítő ódákat írt Rákosi Mátyáshoz... Mostanában ráérő idejében a Merlin-színpad rímfaragó-kontárainak »versenyén« ripacsoskodik...”

    Kapcsolódó cikk:

    • Csillag, 1952.03.szám Eörsi István: A szabadító (Rákosi elvtárs a magyar hadifoglyok között, 1943)

  • 1993.07.07. Magyar Hírlap, E.I.: Az átvilágítás homálya

    Hozzászólás Csurka István „Átvilágítás” című féligazságokat, önellentmondásokat tartalmazó cikkéhez. Emlékképek Csurkáról ügynökmúltja kapcsán. Megismerkedésük, első konfliktusuk ’56 elején, amikor is „rohadtzsidózott, büdöszsidózott.” Az azóta eltelt évekről, a közös faházról, Csurka egykori barátairól: „Bőven voltak köztük olyanok is, akiket a társadalmi miliő, amelyben nevelkedett, szívesebben képzelt volna el szappannak, mint magyar állampolgárnak.” A rendszerváltozás utáni évekről: „Bánatosan szemléltem ezt a folyamatot, nem is sejtve, hogy Csurka István éppen legtermékenyebb írói éveiben, amikor a legközelebb éreztem magamhoz, hálózati személy volt. Átvilágítás című írása, amelyben megpróbál számot adni életének erről a homályos epizódjáról, két részre esik szét: magára a sztorira és egy politikatörténeti fejtegetésre.” Mit gondolt Csurka Aczél György, az SZDSZ, az MSZP és az MSZMP kapcsolatáról az ügynökök kapcsán? „Csurkát senki sem zsarolta 1989-től 1993-ig, ameddig Antall József még remélte, hogy valamiképpen megegyezik vele. Aztán valóban zsarolni kezdte, de még Csurka sem hiheti, hogy az SZDSZ megbízásából. […] Csurka, az Aczél-rendszer kedvenc színműírója annak köszönhette sikereit, hogy nagy tehetségű dramaturgként értett a megszelídített társadalomkritika és a bulvártechnika blikfangos ötvözéséhez. Ezt az ötvözetet Aczél és koncepciózusabb beosztottai többre becsülték és bőkezűbben díjazták, mint a feltétlen rendszerhűséget, mellyel egy borotvált majmot sem lehetett volna megtéveszteni.”

    Előzmény:

    • Magyar Fórum, 1993.07.01. (26.szám) Csurka István: Átvilágítás – Nincs a rendszerünkben

    Reagálás:

    • Magyar Hírlap, 1993.07.28. Surányi Endre: A csodálkozások kora
    • Kritika, 1993.09.szám Lengyel László: Alapító atyák

    Kapcsolódó cikk:

    • Havi Magyar Fórum, 1993.12.01. (12.szám) Szőcs Zoltán: Már Aczél György is megmondta...

  • 1993.07.09 (14.szám) Magyar Napló, Farkas Zsolt: Néhány reflexió Vezér Erzsébet reflexióira
    Lukácstól Lukácsig

    Vita. Farkas nem Lukácsot, hanem Eörsit bírálta.

    „Elismerem, hogy kissé igazságtalan Eörsivel szemben, mert – egyrészt – teljesen érthető, hogy a Mester iránti szeretet pillanatokra elhomályosítja tisztánlátását, és mert – másrészt – valójában az a meglepő, hogy a személyes közelség dacára mégis milyen kritikus tud lenni Lukáccsal szemben. Akárcsak – mint e reflexióból is kitűnik – Vezér Erzsébet.”

    • Eörsi Üzenet mélyvörös levélpapíron című kötete adatait és tartalomjegyzékét megnézheti a honlapon az Eörsi István / Kötetek / Magyar nyelvű résznél.

    Előzmény:

    • Magyar Napló, 1993.05.14 (10.szám) Farkas Zsolt: Eörsi Lukácsa
    • Magyar Napló, 1993.07.09. (14.szám) Vezér Erzsébet: Farkas Zsolt Lukácsa

    Kapcsolódó cikkek:

    • Magyar Napló, 1990.09.20. (38.szám) E.I.: Én is mondom a magamét (és az itt felsorolt cikkek)

  • 1993.07.09. (14.szám) Magyar Napló, Vezér Erzsébet: Farkas Zsolt Lukácsa
    Lukácstól Lukácsig

    Vezér Erzsébet vitába száll Farkas Zsolttal Eörsi Lukács-képéről.

    „De ahhoz már nincs joga, hogy tényeket egyszerűen elhallgasson, és megalkossa azt a Lukács-képet, mely jóval hamisabb az Eörsiénél, aki kétségtelenül a hála és a szeretet jogán szépíti meg némileg ezt a képet. […] Farkas Zsolt által »egyik leghírhedtebb ökörségének« nevezett mondása valóban menthetetlen. De ezt Lukács soha le nem írta, mindössze interjúban hangzott el, tehát nem tartozik a filozófus életművéhez. […] Az a fölényes lekezelés, amellyel Lukács Szovjetunióbeli magatartását illeti, nemcsak ellenszenves, de tudatlanságra is vall. […] Hogy Lukács nem ismerte fel az igazi nagyságokat a művészetben, az vaskos tévedés. Adyról a legjobb, máig is érvényes tanulmányt ő írta. […] A tanítvány Eörsi cikke is tanúsítja, hogy Lukácsot lehet bírálni, de azzal a tárgyilagossággal, ahogyan ő teszi: tisztelettel az életművét megalkotott ember iránt, nem pedig úgy, ahogyan Farkas Zsolt teszi, aki kiragadott részletekbe és jellegtelen élettényekbe köt bele, hogy ezzel az egész életművet dezavuálja.”

    • Eörsi Üzenet mélyvörös levélpapíron című kötete adatait és tartalomjegyzékét megnézheti a honlapon az Eörsi István / Kötetek / Magyar nyelvű résznél.

    Előzmény:

    • Magyar Napló, 1993.05.14 (10.szám) Farkas Zsolt: Eörsi Lukácsa

    Reagálás:

    • Magyar Napló, 1993.07.09 (14.szám) Farkas Zsolt: Néhány reflexió Vezér Erzsébet reflexióira

    Kapcsolódó cikkek:

    • Magyar Napló, 1990.09.20. (38.szám) E.I.: Én is mondom a magamét (és az itt felsorolt cikkek)

  • 1993.07.10. Népszabadság, Farkasházy Tivadar: Kérvény
    TÖRPESAROK

    Farkasházy kéri megfenyítését, elbocsátását, más kulturális területre való áthelyeztetését.

    „Sajnos, tisztelt alezredes úr, nincs mindegyik íróval olyan könnyű dolgunk, mint a mihaszna Déryvel, Eörsivel meg a Fekete Sándorral volt; a jellemesebbekkel úgy látszik, meggyűlik majd a bajunk.”

  • 1993.07.28. Magyar Hírlap, Surányi Endre: A csodálkozások kora

    A levélíró csodálkozik azon, hogy Gadó György a Wallenberg Társaság elnöke. Írásában nyolc évvel ezelőtt az antiszemitizmus jelenségére próbálta felhívni a közvélemény, főleg Gadó György és számos hozzá hasonló figyelmét.

    „Eörsi István Az átvilágítás homálya című visszaemlékezését olvasva a lapban, már nem csodálkozom azon, hogy az ilyen felhívásaimra nem találtam szerkesztőséget.” Azon viszont csodálkozik, hogy Eörsi csak most csodálkozik Csurka ’56-os zsidózásán. „Fekete Sándor már 1984 körül nem csodálkozott, mert sejthette, de lehet, hogy tudta, kivel van dolga, noha ő kivételt képez.”

    Előzmény:

    • Magyar Fórum, 1993.07.01. (26.szám) Csurka István: Átvilágítás – Nincs a rendszerünkben
    • Magyar Hírlap, 1993.07.07. Eörsi István: Az átvilágítás homálya

    Kapcsolódó cikkek:

    • Kritika, 1993.09.szám Lengyel László: Alapító atyák
    • Havi Magyar Fórum, 1993.12.01. (12.szám) Szőcs Zoltán: Már Aczél György is megmondta...

A három Eörsi

A Noran Könyvkiadó Három Eörsi címmel tartott könyvbemutatója

(Zárt térben; Mítoszok helyett — 1956) a Műcsarnok pincéjében, 2003. november 4-én.