EÖRSI ISTVÁN (1931-2005)

Cikkek

  • 1987.19.szám Beszélő (Szamizdat – 1987/1.), E.I.: Emlékezés a régi szép időkre
    [Részletek egy készülő könyv első fejezetéből]

    Reagálás:

    • Beszélő (Folyóirat), 2001.12. Szilágyi Sándor: Az `56-os hagyomány a szamizdat Beszélőben


    Kapcsolódó cikkek:

    • Beszélő (Szamizdat – 1987/1.), 1987.19.szám E.I.: Angyal István búcsúlevele
    • Beszélő (Szamizdat – 1987/4.), 1987.22.szám E.I.: Emlékezés a régi szép időkre
    • Beszélő (Szamizdat – 1988/2.), 1988.24.szám E.I.: Emlékezés a régi szép időkre
    • litera.hu, 2005.09.15. Nagy Gabriella: Nevezzük nevén


    A kötetek (1. szamizdat kiadás – Katalizátor Iroda, 2. kiadás – Napra-fortó Kft, 3. javított kiadás – Noran) adatait megtekintheti a honlapon az Eörsi István / Kötetek / Magyar nyelvű résznél. 

  • 1987.19.szám Beszélő (Szamizdat – 1987/1.), Fényes Elek [Rainer M. János]: Adatok az 1956-os forradalmat követő megtorláshoz nem csere

    Emlékezés az 1956-os forradalom megtorlás áldozataira számadatok segítségével.

    Forrás: Statisztikai Évkönyv 1957–1959 és Budapest Statisztikai Évkönyve 1958-1960, valamint saját számítások. 

  • 1987.19.szám Beszélő (Szamizdat – 1987/1.), Kolosi László – Német Péter [Hegedűs B. András]: Szemérmetes történetírás

    Könyvkritika, melyben a tárgyilagosságot kéri számon a szerző. Geréb Sándor – Hajdú Pál: Az ellenforradalom utóvédharca, 1956. november – 1957. március.

    A könyvkritika elé: „Geréb Sándor, nyugdíjazásakor, a Belügyminisztérium ezredese, 1956 után az állambiztonsági részleg operatív osztályának egyik vezető munkatársa volt, az ugyancsak történésszé avanzsált Hollós Ervin alezredes beosztottja. Hajdú Pál is magas rendfokozatú főtiszt, ő már 1956 előtt is az Államvédelmi Hatóság beosztottja, bár olykor polgári területre vezényelik, egy időben például a Magyar Rádió párttitkáraként szolgál.”

  • 1987.19.szám Beszélő (Szamizdat – 1987/1.), Közgyűlésen és közgyűlés után

    Az írószövetség előző közgyűléséről, amelyet 1981. december 12–13-án tartottak meg. Akkor a választmányi tagsághoz nem kapta meg a szükséges szavazatokat többek közt Eörsi István sem. Hogyan alakult a kulturális életünk a következő években, milyen változások következtek be a lapoknál, milyen támadások érték a szerzőket? Az 1985. június 14–16-i Monori Tanácskozás. A forradalom 30. évfordulójára közreadott Nyilatkozatát az írószövetség tagjai közül tízen írták alá, köztük Eörsi István is. Csurka István publikálási tilalma, Csoóri Sándor védelme, a Tiszatáj felfüggesztése, és lehetséges okai (Horgas Béla, Domokos Mátyás, Nagy Gáspár). 114 író éles hangú levele a központi bizottsághoz és a kormányzathoz a Tiszatáj ügyében.

    A Magyar Írók Szövetsége közgyűlése 1986. november 29–november 30. Az ülés jegyzőkönyvét nem hozták nyilvánosságra. A felszólaló „Eörsi István, Rosa Luxemburgot idézte: »A szabadság mindig a másképp gondolkodók szabadsága.« Ezután a társadalmi helyzet változásáról beszélt. A hatvanas években a társadalom a javuló életszínvonal – több hús – és a magánélet szabadsága fejében beletörődött a vereség állapotába, amely 1956 után jött létre. Mára a gazdasági helyzet romlása következtében ez a kompromisszum megingott. Az írók bármit megírhatnak – kivéve a hatalom struktúráját. Egy kisebbség azonban elhatározta, hogy nem tartja tiszteletben a tabukat. Hiszen egy kéziratot háromszor is megcenzúráznak. Aki nem fogadja el ezt a rendszert, azt tilalmakkal sújtják. Eltiltások régebben is voltak, de jelenleg listarendszer működik, amely egész életműveket érint. Vita helyett a vezetés szankciókat alkalmaz, ő, Eörsi attól fél, hogy egyesek már most, a felszólalás közben is szankciókon törik a fejüket. Decentralizált irodalom, demokratikus légkör – erre van szükség, ha el akarjuk kerülni a szellem elsivárosodását.” A felszólalások, viták. Eörsi válaszai Berecz János személyét érintő megjegyzéseire. 

    Kapcsolódó cikkek:

    • Nemzetőr, 1986.12.01. A magyar írók ellenállnak 
    • Hírmondó (The New York Review of Books, 1985.12.05.), 1986.01 (20.szám) Timothy Garton Ash: A magyar lecke (és az itt felsorolt cikkek)
    • Bécsi Napló, 1987.01.01. (1.szám) Tudósító: Merre, merre Írószövetség?
    • Élet és Irodalom, 1987.03.06. (10.szám) E.I.: A fejlemény (és az itt felsorolt cikkek)
    • Bécsi Napló, 1987.07.01. (4.szám) Csontos Géza: Egy vezércsel és néhány tanulsága
    • A témához kapcsolódó további cikkeket olvashat, ha a keresőmezőbe beírja: TÖBB HÚS

  • 1987.21.szám Beszélő (Szamizdat – 1987/3.), E.I.: Mire jó az AIDS?
    Ürügyeim

    „Theo Sommer, a Die Zeit című hamburgi hetilap vezércikkírója nem rejti véka alá tanácstalanságát. Mit tegyünk az AIDS-betegekkel?” Egy másik szerző, Monika Goletzka cikke ugyancsak a Die Zeitben. A cikkek elemzése.

    „Az erény, melyet az AIDS-től való félelem szült, újraéleszti a legkonzervatívabb indulatokat: az öncsonkító bűntudatot, mintha a betegség a haragvó isten büntetése volna, az idegengyűlöletet, mintha a hozzánk látogatók, főként, ha más fajtához tartoznak, potenciális bűnözők lennének: a homoszexuálisakat legszívesebben lágerbe csuknák, mint Hitler idejében, és azokat, akik nem titkolják poligám hajlamaikat, az általános megbízhatatlanság gyanúja övezi.”

  • 1987.22.szám Beszélő (Szamizdat – 1987/4.), D.Gy. [Dalos György]: Egy korszakvég dokumentuma
    Tézisek az irodalmi platform kérdéséhez

    „E beadvány [Tézisek] szerzőinek nevét nem ismerjük. A párt sztálinista szárnyához tartozó irodalmárok vagy irodalmi funkcionáriusok lehettek, egyikük valószínűleg Bölöni György. Irányzatuk az 1956 tavaszán-nyarán már túlnyomóan ellenzéki irodalmi sajtóban csak ritkán hallatta hangját. Kevesen vállalták – mint Gergely Sándor vagy maga Bölöni – a megújulási mozgalommal való nyílt szembeszegülést. A pártvezetés is kezdte megkülönböztetni magát túlzottan harcias híveitől, s egyre inkább a kivárás álláspontjára helyezkedett.”

    Tiltakozó mozgalom az Irodalmi Újság 1955. szeptember 17-i számának elkobzása miatt: 63 író és művész memorandumot juttatott el a Központi Vezetőséghez, tiltakozva a kulturális megszorítások ellen. Az ezt követő megtorló akciók. 

  • 1987.22.szám Beszélő (Szamizdat – 1987/4.), E.I.: Emlékezés a régi szép időkre
    Második fejezet

    Részletek egy készülő könyvből.

    „Régi barátom, Csoóri Sándor a minap tudatta velem, hogy engem általában nem is tekintenek zsidónak. »Nekem is csak akkor jut eszembe, hogy az vagyok – válaszoltam neki –, amikor éppen el akarnak gázosítani.«”

    • A kötetek (1. szamizdat kiadás – Katalizátor Iroda, 2. kiadás – Napra-forgó Kft, 3. javított kiadás – Noran) adatait megtekintheti a honlapon az Eörsi István / Kötetek / Magyar nyelvű résznél.

    Kapcsolódó cikkek:

    • Beszélő (Szamizdat – 1987/1.), 1987.19.szám E.I.: Emlékezés a régi szép időkre
    • Beszélő (Szamizdat – 1988/2.), 1988.24.szám E.I.: Emlékezés a régi szép időkre
    • Kritika, 1990.05.szám Mihancsik Zsófia – Szénási Sándor: Baloldalról baloldalra
    • Kapu, 1991.08.szám (augusztus) Reményi Gyenes István: Érdekességek zsidószármazású nevezetes magyarokról
    • Szombat, 1996.03.01. Várnai Pál: Egy diaszpórában élő reflexiói a magyar-zsidó irodalom definíciója ürügyén 




  • 1987.42.New German Critique (p. 3 - 16.), István Eörsi The Unpleasant Lukács

  • 1988.01.01. (1.szám) Bécsi Napló, Jónás Pál: A magyar közgazdaság furcsaságai
    Jövedelemadó és munkanélküliség

    Milyen változások várhatók Magyarországon? A jövedelemadó bevezetése. A veszteséges vállalatok felszámolása következtében 200 000 ember kerül az utcára. Az óriási magyar adminisztráció, a szükségtelen vezetői állások. A bevezetésre kerülő reformokról.

    „Nem kétséges, ezek a nehézségek és a várható rosszabbodás sajnálatos Magyarországon, amely országot sokan a szovjet Gulág legvidámabb barakkjának tartották, s amely húsz évvel ezelőtt egy liberális gazdasági kísérletbe kezdett, és megtett néhány bizonytalan lépést a piacgazdaság irányába. A költő Eörsi Istvánnak volt igaza, aki a vállveregetőknek azt javasolta, hogy a rosszat nem a rosszabbhoz, hanem a jóhoz kell hasonlítani.”

  • 1988.01.01. (1.szám) Élet és Irodalom, E.I.: A döntés

    Széppróza.

  • 1988.01.09 (07.szám) Kisalföld, Varga Lajos: Új s új lovat
    A századelőtől a századvégig

    „Horváth János 1910-ben tanulmányt írt, Ady, s a legújabb líra címen. Véleménye szerint Ady erkölcsi felfogása elítélendő, költői ereje azonban meggyőző! […] a Budapesti Napló párizsi tudósítója minduntalan a kultúra, a magyar viszonyok szörnyű elmaradottságát érzékelte. Igen, a viszonyokról, az ember és ember közti kapcsolatokról beszélt Ady — ezekről szól mindmáig! […] Ez a bűvölet vonzotta Adyhoz a fiatal Lukács Györgyöt, és döbbenetes köztük az azonosság a valóság birtoklásában. […] Teljes mértékben igaza van Eörsi Istvánnak, aki mindehhez hozzáteszi: Lukács a kisebb bűn talaján állva sem akart közösséget vállalni a kommunista mozgalom önmagával szemben elkövetett bűneiért. Ezért dolgozta ki úgynevezett »partizánelméletét«, miszerint a költő — és az ideológus — a mozgalomban nem vezér és nem sorkatona, hanem partizán.”

  • 1988.01.19.Hungarian Press of Transylvania (No. 3.), Hungarian Declaration of Solidarity with the Rumanian People

  • 1988.01.szám (szeptember) Kapu, Siposhegyi Péter: Kritika és nyitás, avagy ki a demagóg

    A magyar kriktikai írások új hangjairól, a politikai és ezzel együtt művészeti korszakváltásról. A múlt felidézése. „A cenzúra helyére egy arctalan hatalom döntési mechanizmusa lépett. Zajlott a demokrácia megbecstelenítése, ám másról sem olvashattunk, mint arról, hogy mennyit fejlődött a demokrácia. […] A nemlétező cenzúra annyival veszélyesebb a létezőnél, hogy nem vitatható, nem nevezhető néven, így az általa egyébként állandóan hangoztatott elvek ellenére vitára, megegyezésre sem kényszeríthető... […] De volt nemkívántos író a demagógiával aligha vádolható Nádas Péter, Kornis Mihály, a pályáját kezdő Zalán Tibor, az idősebbek közül Mészöly Miklós és még többen, sőt még Karinthy Ferencnek is kijutott a nemlétező cenzúrából. Hogy miért őket veszem elő példaként, és miért nem Konrádot, Eörsit, Rákosyt, Csurkát, Csoórit, Petrit? Azért, mert esetükben semmilyen tényleges politizálásnak még csak a gyanúja sem merülhetett fel. Egyetlen bűnük, hogy elfelejtettek jó példával elöljárni annak bizonygatásában, hogy ami itt készül, az a világ nyolcadik csodája. Persze betiltásról szó sem volt.”

  • 1988.02.19. (8.szám) Élet és Irodalom, E.I.: Az urángate árnyékában

    Atomipar, atombűnözés, atomsorompó-egyezmény megszegése. A Transnuklear nevű cég atomfegyverek előállítására alkalmas anyagokat adott el Líbiának és Pakisztánnak, így megszegte az atomsorompó-egyezményt. 

  • 1988.02.26. és 1996.02.05. mora.u-szegd.hu, A Móra Ferenc Kollégium szakmai előadásai, kurzusai 1980-tól

    (Részlet. Irodalmi estek Eörsi Istvánnal.)

  • 1988.02.szám Gyermekünk, F. M.: Rímes dalok

    A Szélkiáltó együttes új, Bukfenc című, megzenésített verseket tartalmazó lemezéről.

    Eörsi István Hogyan készül a vers? című versét is beválogatták a lemezükbe.

    Kapcsolódó tartalom:

    • Tábortűz, 1976.06.10. (41.szám) E.I.: Hogyan készül a vers
    • Magyar Ifjúság, 1988.03.18. (12.szám) Horváth Károly: Szélkiáltó 2, avagy bukfenc előre

  • 1988.03.08. (10.szám) Rakéta Regényújság, Iszlai Zoltán: Nőiskola

    Részlet. Idézetek nőkről.

    „»A nő szerint a szerencse az a rossz, ami nem történik meg velünk.« – Eörsi István: Lonci narancssárgában.”

    • Eörsi István: Lonci narancssárgában című kötete adatait és tartalomjegyzékét megtekintheti az Eörsi István / Kötetek / Magyar nyelvű résznél.

  • 1988.03.17. (10.szám) Jó Pajtás, Frederico García Lorca: Márciusi gyümölcsös

    Vers. Fordította: Eörsi István.

  • 1988.03.18. (12.szám) Magyar Ifjúság, Horváth Károly: Szélkiáltó 2, avagy bukfenc előre
    LEMEZMÉRLEG

    A Szélkiáltó együttes második, Bukfenc című nagylemezéről.

    „Hogyan készül a vers? — kérdik Eörsi István soraival, s közben megtudhatjuk, hogy egy jó dalba még a TV-maci zenei motívuma is beleférhet.”

    Kapcsolódó tartalom:

    • Tábortűz, 1976.06.10. (41.szám) E.I.: Hogyan készül a vers
    • Gyermekünk, 1988.02.szám F. M.: Rímes dalok

  • 1988.03.29.mti.hu, MTI: Szovjet költők estje az SZKTH-ban

  • 1988.03.szám Kritika, Radnóti Zsuzsa: Mellékszereplők kora

    A 60-as, 70-es évek magyar drámairodalmának változása. Heroikus hősök helyett groteszk hősök jöttek, a téma is megváltozott. A 70-es, 80-as évek „nagy generációja”, a dühös fiatalok szakítottak a múlt hagyományaival. Napjaink drámaírói, drámái.

    „Az önpusztítás, a morális egyensúlyvesztés, a kiábrándultság központi kérdés lett, elsősorban Csurka István, Sarkadi Imre és Eörsi István színműveiben.”

  • 1988.03.szám Színház (Drámamelléklet), E.I.: A kihallgatás
    Dráma két részben

    Drámamelléklet, a végén részletek a berlini (1984. október 5.) és a hamburgi (1987. szeptember) bemutatók kritikáiból.

    Eörsi A kihallgatás című darabját 1965-ben írta, 1984-ben Nyugat-Berlinben volt az ősbemutatója német nyelven, de magyar színpadra csak 1988-ban kerülhetett.

    • Eörsi A kihallgatás című műve a Kilenc dráma és A Fogadás. 18 dráma című kötetekben található. A kötetek adatait és tartalomjegyzékét megtekintheti az Eörsi István / Kötetek / Magyar nyelvű résznél.

    Kapcsolódó cikkek:

    • Somogyi Néplap, 1988.06.04. (133.szám) V. I.: Az első három hónap után
    • Somogyi Néplap, 1988.11.23. (279.szám) Varga István: Elmúlt a félmúlt
    • Pesti Műsor, 1989.05.03. (18.szám) t. v.: VIII. Országos Színházi Találkozó. Kaposvári Csiky Gergely Színház A KIHALLGATÁS
    • Magyar Nemzet, 1989.06.15. berkes: Az Eörsi-dráma
    • Criticai Lapok, 2014.14–15. szám Szűcs Katalin Ágnes: A RENDSZERVÁLTÁS MINT TÉMA A SZÍNPADON
    • Fejér Megyei Hírlap, 2016.11.04. (w)d: Színházi est: A kihallgatás
    • A témához kapcsolódó további tartalmakat olvashat, ha a keresőmezőbe beírja a KIHALLGATÁS szót.

  • 1988.04.(77. dec.)Hungarológiai Közlemények, Sava Babic: A fordítás előre- és hátramozdítói

    (Részlet. A megjelenésre váró fordítások és a lefordítandók közt Eörsi István művei.)

  • 1988.04.15. (16.szám) Élet és Irodalom, E.I.: József Attila kortársairól
    Kortársak József Attiláról (Akadémia, 2173 old.)

    Könyvkritika a Kortársak József Attiláról című kötetről. A dokumentumgyűjteményt Bokor László szerkesztette, és Tverdota György rendezte sajtó alá. Azokat az 1922 és 1945 között született írásokat foglalja magában, amelyek József Attilával és művével foglalkoztak.

    „József Attila három irányból kapta a legfájóbb sebeket: a kommunista párt kultúrfunkcionáriusaitól, a Babits-vezette Nyugattól és — nemzedéktársai közül — a népi irányzat kiválóságaitól. […] A párt bírálata manapság veszélytelenebb, mint Babitséké vagy népies íróké. Mert ha — mondjuk — a Jászai Mari téren megneheztelnek, az dicsőségszámba is mehet, de egykettőre oda az erkölcsi tőkécskénk, ha Babits vagy Németh László szellemének nagy tekintélyű kincstárnokai összevonják a szemöldöküket.”

    Reagálás:

    • Élet és Irodalom, 1988.04.29. (18.szám) Kovács János: József Attila meg a kortársak
    • Népszabadság, 1988.07.23. Agárdi Péter: Ki néz vissza a tükörből?
    • Századok, 1989.01–02.szám Veres András: Kortársak József Attiláról (1922–1945)
    • Irodalomtörténeti Közlemények, 1989.03.szám Agárdi Péter: Kortársak József Attiláról (1922-1945)
    • Eső, 2012.01.szám (tavasz) Jenei Gyula: Költő, világ, varázs, mérnök

A három Eörsi

A Noran Könyvkiadó Három Eörsi címmel tartott könyvbemutatója

(Zárt térben; Mítoszok helyett — 1956) a Műcsarnok pincéjében, 2003. november 4-én.