EÖRSI ISTVÁN (1931-2005)

Cikkek

  • 1997.02.27. Népszava, E.I.: A mellény újragombolása

    Publicisztika. A Tocsik-ügy és az SZDSZ – pártfinanszírozás.

    „Amióta az úgynevezett Tocsik-ügy kirobbant, demokráciánk botránytörténetében először irányult ránk a figyelem reflektora, és mi ott állunk a már rosszul begombolt mellényben. Alig várjuk, hogy lemenjen rólunk a fény, és akkor majd a homályban átgombolkozunk; de mivel nem gombolkozunk át, hanem várunk, a reflektorfény sem megy le rólunk. […] Szerintem a sikerdíjbotrány nem oka, hanem következménye egy már kibontakozott erkölcsi válságnak. A rendszerváltás különféle parancsnoki posztjain, továbbá az érdekeltek körében és a közvélemény irányítói között ugyanis felülkerekedett az a vélemény, hogy az átmenet a piacgazdaságra szükségképpen rút folyamat, így hát minél gyorsabban túl kell esnünk rajta. […] Jogászok és újságírók az ártatlanság vélelmére vagy a kapitalizmus természetére hivatkozva még a gazdiági bűncselekmények nyilvános firtatását is kárhoztatják. […] Eddig azt mondtuk, hogy az SZDSZ az egyetlen olyan párt, amelynek kétségkívül tiszta a keze. Most legalább azt mondhatjuk még, hogy az egyetlen olyan párt vagyunk, amely képes, a lelkifurdalásra. Ez vigasz ugyan, de örömtelen.”

    Reagálás:

    • Magyar Hírlap, 1997.04.07. Füzi László: Másodrendű állampolgárok

    Kapcsolódó cikkek:

    • Népszabadság, 1996.10.10. Aczél Endre: Sikerdíj – Nincs a rendszerünkben
    • A témához kapcsolódó további cikkeket találhat, ha a keresőmezőbe beírja TOCSIK nevét.

  • 1997.02.Muzsika, J. Győri László: Tájkép csata után - vagy előtt? A Magyar Zenei Tanács közgyűlése

    (Beszélgetés a Tanács leköszönő és újonnan megválasztott elnökével, Victor Mátét és Csengery Adriennel. Csengeryt biológiai optimizmus motiválja, akárcsak Eörsit.)

  • 1997.02.szám Ellenfény, Sándor L. István: Pusztulástörténetek
    Melis Lászlóval beszélget Sándor L. István

    Részlet a beszélgetésből. Színpadi zenéiről, változó színvonalú munkáiról, a kaposvári Valahol Oroszországban című darabjáról Eörsi verseivel.

  • 1997.02.szám Holmi, Dessewffy Tibor: A hűséges százlábú
    Eörsi István: Az ötlábú bárány

    Könyvkritika a publicisztikákat tartalmazó kötetről.

    • A kötet adatait és tartalomjegyzékét megtekintheti a honlapon az Eörsi István / Kötetek / Magyar nyelvű résznél.

  • 1997.02.szám Magyar Sajtó, A Soros Alapítvány díjai

    „A Soros Alapítvány február 13-án este a Katona József Színházban ünnepélyes keretek között átadta az 1996. évi szépirodalmi, történettudományi és tényfeltáró újságírás díjait. Vásárhelyi Miklós, a kuratórium elnöke alkotói díjat nyújtott át az irodalmi élet legkiválóbb alkotóinak: Eörsi István író, publicistának; Orbán Ottó költő, írónak; Petri György költő, írónak; Poszler György irodalomtörténész, esztétának; Rakovszky Zsuzsa költő, író, műfordítónak és Sigmond István kolozsvári írónak.”

  • 1997.03.01. (09.szám) Heti Világgazdaság, Vezér Erzsébet: HVG POSTA

    Olvasói levél a cseh Charta ’77-tel szolidarizáló harmincnégyekről.

    „…többen sajnálkozva, sőt sértődötten hozták tudomásunkra, hogy hozzájuk nem vittük el a szolidaritási nyilatkozatot. […] Nem úgy, mint Déry, akinek reagálása nyíltan elítélő volt. […] 1979-ben már 250-en írták alá azt a petíciót, mellyel a Charta 77 képviselőit sújtó súlyos ítéletek ellen tiltakoztak.”

    Előzmény:

    • Heti Világgazdaság, 1997.01.18. (03.szám) Murányi Gábor: Charta ’77 – magyar fejlemények: Két mondat a zsarnokságról
    • Heti Világgazdaság, 1997.01.18. (03.szám) Visszabeszélők

    Kapcsolódó cikkek:

    • A témához kapcsolódó további tartalmakat olvashat, ha a keresőmezőbe beírja: CHARTA ’77

  • 1997.03.01. (3.szám) Magyar Napló, A csöndes fenyegetés légköre

    Részlet. Válogatás az 1986-os írószövetségi közgyűlés jegyzőkönyvéből.

    „Eörsi István: egyik oldalon áll az írószövetség, a másik oldalon a kulturális politika. […] A viták kikristályosodási területe a cenzúrakérdés. […] Felszólalásomnak az a kérés a lényege, hogy a politika ne csak abban próbálkozzék, hogy borsóra térdepeltesse a számára kellemetlen írókat, hanem próbáljon vitapartnerükké válni...”

  • 1997.03.01. Népszabadság, Perecz László: Kék Duna keringő

    A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer.

    „Pillantsunk csak rá hirtelen két névsorra. Legyen az egyik a hajdani Duna-antológia szerzőinek névsora. A Duna Kör nevezetes kiadványában, 1988-ban, békésen együtt szerepel mindenki, aki később talán már nemigen óhajtaná egymás társaságát. Csurka István krokija és Kornis Mihály regényrészlete, Csoóri Sándor költeménye és Szilágyi Ákos nótája, Lezsák Sándor verse és Esterházy Péter bohóctréfája, Duray Miklós meséje és Eörsi István epigrammája: együtt, egyetlen puhafedelű kötetbe zárva.”

    • A Duna. Egy antológia című kötet adatait és a benne található Eörsi-írásokat megtekintheti az Eörsi István / Kötetek / Antológiák, társszerző, -fordító résznél. 

  • 1997.03.05. Magyar Hírlap, JÓ EMBERT KERESÜNK
    PROGRAMTIPP

    Brecht: Jó embert keresünk az Új Színházban Eörsi István verseivel.

  • 1997.03.08. Magyar Hírlap, V. Bálint Éva: Új generáció?
    Beszélgetés Babarczy Eszterrel

    A Merlin Színházban nemrég szervezett egy kerekasztal-beszélgetést az úgynevezett ’89-es nemzedékről.

    „– Ennek a létező-nem létező generációnak nincs hangja a közéletben sem.

    – Így igaz. Azóta, hogy a Fidesz egy hagyományosabb politikai retorikához idomul, s annak segítségével definiálja magát, e nemzedék hangja már teljesen hiányzik a közéletből. Nincsenek például hangadó publicistái. A Magyar Narancs is inkább csak stílust alakított ki, mint politikai gondolkodásmódot, és ha arra gondolunk, hogy egyformán lehetett publicistája Eörsi István és Tamás Gáspár Miklós, akik ugyan az SZDSZ-nek voltak meghatározó személyiségei, de egymástól elképesztő mértékben ellentétesen gondolkodnak, akkor csak arra a következtetésre juthatunk, hogy igazán koherens új nemzedék és politikai gondolkodás nem jelenik meg a közéletben, illetve a nyilvánosság előtt.”

  • 1997.03.10. Magyar Nemzet, Koppány Zsolt: A csend lépcsőin
    Életképek

    Publicisztika a Lépcsők a csendbe című antológia kapcsán.

    „Kartal Zsuzsa azt mondta a tévében: – Megkérdeztem Eörsi Pistától, mi lesz a szatíráiddal, mi lesz a humoroddal, most, amikor minden kimondható? – Eörsi válasza: – Hát ne legyen irodalom, ha élet van! Üsse kő az irodalmat! Ha többé nem kell üzengetni az olvasónak, és meg lehet írni mindent publicisztikában is…”

  • 1997.03.14. (11.szám) Élet és Irodalom, Csoóri Sándor: A panaszos hangról (1980.08.09.)
    Eörsi István: Csoóri Sándor panaszáról (1980.08.30.)

    Csoóri szerint a folyóiratok, kisregények tele vannak lehangoló jelenségekkel, rossz közérzettel, reménytelenséggel. Ezen szerzők szerint Magyarország beteg lelkületű ország. „A magára maradó ember pedig kizárólag saját önzése, alkalmazkodása, kiegyezései révén jut előre.” A kortárs magyar irodalom erről írja beszámolóit, a kormányzat pedig csak a gazdasággal törődik. Az irodalom szerepe ebben a helyzetben a lázadás, hogy önazonos legyen.

    Eörsi válasza: „Én nem állítanám szembe egymással a gazdasági és a nemzeti értékeket, hanem inkább azt vizsgálnám meg, ha kellően értenék hozzá, hogy milyen felfogás és szemlélet alapján, milyen struktúra segítségével próbálja valamely kormányzat előmozdítani a gazdasági, szellemi vagy erkölcsi értékek termelését.”

    Kapcsolódó cikkek:

    • Életünk, 1979.11.szám Zalán Tibor: Arctalan nemzedék
    • Élet és Irodalom, 1980.06.14. (24.szám) Sükösd Mihály: Továbbjutni (ha lehet) – Nincs a rendszerünkben
    • Élet és Irodalom, 1980.08.09. (32.szám) Csoóri Sándor: A panaszos hangról – Nincs a rendszerünkben
    • Élet és Irodalom, 1980.08.16. (33.szám) Mezei András: Az ellenzék nem panaszkodik – Nincs a rendszerünkben
    • Élet és Irodalom, 1980.09.20. (38.szám) Fekete Gyula: Darázsfészek – Nincs a rendszerünkben
    • Élet és Irodalom, 1980.08.30. (35.szám) E.I.: Csoóri Sándor panaszáról (és az itt felsorolt cikkek)
    • Élet és Irodalom, 1980.09.20. (38.szám) Fekete Gyula: Darázsfészek – Nincs a rendszerünkben
    • Életünk, 1980.11.szám Kiss Ferenc: Nemzet-vállalkozás? Levél Mezei Andrásnak
    • Életünk, 1980.11.szám Mezei András: Válasz Kiss Ferencnek
    • Rendszerváltó Szemle, 2022.01–02.szám (tavasz-nyár) Nagymihály Zoltán: Szellem és cselekvés


  • 1997.03.22. Magyar Hírlap, Szászi Júlia: Találkozás a berlini Magyar Ház igazgatójával
    Túl a szakadékon

    Dalos György az 1999-es frankfurti könyvvásár magyar támaszpontját építi, mesél az ezekkel kapcsolatos terveiről, az intézet hétköznapjairól, a takarékossági intézkedések sorozatáról, a ház bizonytalan jövőjéről.

    „A súlyponti témákon kívül a másik újítás társintézmények bevonása egy-egy rendezvénysorozatba. Eörsi István Naplóm Gombrowiczcsal című kötetének bemutatóján németországi lengyel intézetek is közreműködnek, a kelet-európai változások »kifordított oldalát« Brenner György és berlini megfelelője, Gerhard Seyfried közös karikatúrakiállítása mutatta be.”

  • 1997.03.25. Népszava, E.I.: A publicista emlékezete

    Publicisztika. Váncsa István ÉS-ről szóló visszaemlékezésével vitatkozik Eörsi István.

    „Egy Népszava-interjúban az ÉS negyven évére emlékezve Váncsa István azt állította, hogy az ÉS-t Nemes György főszerkesztő konszolidálta, oly módon, hogy egyensúlyt teremtett »az ortodox bolsevisták és a jobboldali populisták« között. »Nemes idejében a meghatározó egyéniségek Fekete Gyula, Székelyhídi Ágoston, Kunszabó Ferenc« voltak. Ez egy – hogy is mondjam finoman? – szemenszedett tévedés. […] Nemes velem is közölte, hogy nem bír már sokáig tartani, mert minden péntek este megszólal a telefonja, és hallgatnia kell miattam Aczél üvöltözését. Erre felajánlottam, hogy péntekenként adok neki egy húszast, menjen a feleségével moziba – másnapra Aczél csak lecsillapul.”

    Kapcsolódó cikk:

    • Népszava, 1997.03.20. Bodansky György: És negyven év. Váncsa Istvánnal életről, irodalomról és pályatársakról – Nincs a rendszerünkben

  • 1997.03.26. Népszava, E.I.: Szabad parasztok, szabad értelmiségiek

    Publicisztika. A liberalizmus mint gyalázkodás. A „liberális férgek kiirtása”.

    „Olvasom a kiskőrösi gazdák érdekvédelmi felhívását: »A nemzetrontó liberálbolsevista kormány népnyúzó gazdaságpolitikája valamennyiünk holnapját bizonytalanná teszi.« Így beszél a szabad magyar paraszt. […] Szűcs tanár úr, aki a háborús években testnevelésre oktatott a Berzsenyi Dániel gimnáziumban, végigpofozta a bordásfalon csüngő kisdiákok közül a zsidó származásúakat, és közben ezt üvöltötte: »Menj el Ámerikába, a bolsevisták hazájába!« Így találkoztam először a liberálbolsevizmussal, mint cselekvésre serkentő fogalommal. […] Minthogy a bolsevisták megszüntetnék, a liberálisok pedig egyeduralkodóvá tennék a magántulajdont, a szóban forgó kifejezésnek nincs értelme. Csak uszításként funkcionál. […] Csak egy példát idézek annak reményében, hogy sok szabad szellem érzi majd találva magát: »...Magyarország olyan erkölcsi, gazdasági és kulturális mélypontra jutott, amilyenre eddig csak vesztes világháborúk után volt példa, ha volt egyáltcdán« – írja Lányi András, filmrendező, író és Ökológus a Kritika márciusi számában.”

    Kapcsolódó cikk:

    • Kritika, 1997.03.szám Lányi András: A szag nyomában – Nincs a rendszerünkben

  • 1997.03.27. Magyar Hírlap, B. P. P.: Új írószervezet alakul

    Az alapítók közt van Eörsi István is.

    „Az új szervezet várhatóan egyesületként működik majd, meg kívánja törni a Magyar Írószövetség monopóliumát, és az írótársadalom határozottabb érdekvédelmét kívánja felvállalni.”

    Kapcsolódó cikkek:

    • Népszava, 1997.03.27. E.I.: Van-e, ami nincs?
    • A témával kapcsolatos cikkeket olvashat az előzményben megjelölt cikk felsorolásánál.

  • 1997.03.27. Népszava, E.I.: Van-e, ami nincs?

    Az Írószövetség története és jellemzése.

    „A Kádár-érában az írószövetség – Lenin kedvelt kifejezésével élve – a pártpolitika transzmissziós szíjaként funkcionált. […] A rendszerváltozás után […] A tagságot tovább duzzasztották – hazaffyas kötelességből az összes jelentkező kisebbségi és emigráns magyart felvették, akinek neve nyomdafestéket látott. […] Az új hangadók – kevés kivételtől eltekintve – kedvelték Csúcsot és Nahlikot, a nemzeti és faji uszítás jobb esetben hidegen hagyja őket, a modernizációtól és áltálában az összefüggő gondolkodás minden formájától viszolyognak. […] Az írószövetség olyan írók kipárolgását közvetíti, akiknek szemében az olvasás kárhozatos tevékenység.”

    Reagálás:

    • Magyar Hírlap, 1997.03.27. B. P. P.: Új írószervezet alakul
    • Népszava, 1997.03.28. Új írószövetség alakul
    • Magyar Hírlap, 1997.03.29. Timár György: Tovább hasad a szakadás?
    • Új Magyarország, 1997.04.01. Dippold Pál: Slapatisz kultúrpuccsal
    • Népszava, 1997.04.02. E. I.: Reggeli telefon
    • Magyar Hírlap, 1997.04.03. Pomogáts Béla: Őrizzük a méltóságot és a szolidaritást
    • Magyar Hírlap, 1997.04.05. Szále László: Mindörökké április 1.
    • Demokrata, 1997.04.10. (15.szám) Új írószervezet
    • Magyar Narancs, 1997.04.17. (16.szám) E.I.: Még egyszer az Írószövetségről
    • Demokrata, 1997.04.17. (16.szám) A bértolnokok támadása
    • Demokrata, 1997.04.17. (16.sz.) Lovas István: Kis gyűlöleti ez-az
    • Demokrata, 1997.04.30. (18.szám) Szalay Károly: Magyar-magyar kisszótár
    • Kortárs, 1997.09.szám Kolozsvári Papp László: Örvendezők

  • 1997.03.27.Magyar Narancs: Kulturális hírek
    (Eörsi István: Időm Gombrowiczcsal c. könyve is a német könyvkiadók tavaszi kínálatában.)

    • Eörsi István Időm Gombrowiczcsal című kötete adatait és tartalomjegyzékét megtekintheti az Eörsi István / Kötetek / Magyar nyelvű résznél.

  • 1997.03.28. Népszabadság, Munkatárs: Horn írókkal találkozott
    A posztnyugatosok új szervezetet alakítanak

    A miniszterelnök a Magyar Írószövetség elnökségével, a választmány tagjaival, valamint a hazai és határon túli írókkal találkozott, ahol szó volt a szövetség helyzetéről, a Magyar Irodalom Házáról, az irodalmi folyóiratok támogatásáról. Tábor Ádám az alakulóban lévő új írószervezetről, céljaikról beszélt, Pomogáts Béla véleménye erről.

    „Jelen volt többek közt Konrád György, Eörsi István, Kukorelly Endre, Szilágyi Ákos, Radnóti Sándor.”

  • 1997.03.28. Népszava, E.I.: Gomblyukba Maczóval!

    Maczó Ágnes Róth Manónak nevezte Rákosit, ezzel azt sugallva, hogy „Sztálinnak az illető úr nem legjobb magyar, hanem legjobb zsidó tanítványa volt. Bűnei tehát nem sztálinista, hanem zsidó bűnök.” Eörsi felemeli a szavát a kódolt zsidózás ellen, és meglepődik Isépy Tamás és Szájer József formális érvelésén, amivel elhárítják a rótmanózás személyi következményeit.

    G. Nagyné Maczó Ágnes a parlamentben: „Az önök elődei, tisztelt Szekeres úr, az egykoron a magyargyűlölő Róth Manó, aki közismertebb nevén Rákosi Mátyás volt, centrumnak nevezte ki önmagát, és abból a centrumból internálta, lekulákozta és kivégeztette a fél országot”.

    Reagálás:

    • Magyar Fórum, 1997.04.10. (15.szám) Magyar Fórum, palesztin: Öngól
    • Fejér Megyei Hírlap, 1997.05.02. Gömöry Albert: Változatok hűségre
    • Fejér Megyei Hírlap, 1997.05.14. Hell István: Udvariasan, szélsőségek nélkül...
    • Magyar Narancs, 1997.05.15. E.I.: A mocskolódás esztétikája
    • Fejér Megyei Hírlap, 1997.05.28. Gömöry Albert: Változatok elhatárolódásra
    • Demokrata, 1997.06.12. (24.szám) Hering József: Mit ér a holocaust, ha másé? – Bencsik András: A bőgatyás verzió
    • Demokrata, 1997.06.26. (26.szám) Hernádi Tibor: A magyar változat munkatársai
    • Fejér Megyei Hírlap, 1997.07.02. Hell István: Csak a száját figyeljék...
    • Havi Magyar Fórum, 1997.09.01. (9.szám) Dr. Bogdán Emil: Gonosz manók rajzása
    • Hunnia, 1998.100.szám Hernádi Tibor: A magyar változat munkatársai
    • További kapcsolódó cikkeket találhat az eddig megjelölt cikkek felsorolásánál.

  • 1997.03.28. Népszava, Új írószövetség alakul

    A Merlin Színházban új írószövetség megalakulásáról folyt a megbeszélés. Az alapítók között van többek közt Eörsi István. 

    Kapcsolódó cikkek:

    • Népszava, 1997.03.27. E.I.: Van-e, ami nincs? (és az itt felsorolt cikkek)

  • 1997.03.29. Magyar Hírlap, Faragó Vilmos: Egy szereplő, kettős szerepben

    Révész György: Aczél György és korunk címmel megjelent új könyve kapcsán Aczél Györgyről és örökségéről.

    „Eörsi István meséli, neki rá is mutatott a falán függő világtérképre, két tenyérnyi vörös Szovjetunió és körömnyi rózsaszín Magyarország; most mondja meg, tehetek-e én többet magukért, mint amennyit teszek?”

    Kapcsolódó cikkek:

    • 168 óra, 1992.02.25. (8.szám) Győrffy Miklós – Szénási Sándor: A manipuláció nagymestere
    • Magyar Nemzet, 1998.12.03. Szabó Sándor: Egy kis párt nagy ábrándjai 
    • A témához további kapcsolódó cikkeket olvashat a 168 óra, 1992.02.25. (8.szám) Győrffy Miklós – Szénási Sándor: A manipuláció nagymestere című cikk felsorolásánál.

  • 1997.03.29. Magyar Hírlap, Timár György: Tovább hasad a szakadás?
    Disputa

    Az új írószövetségről. A szerző válaszol Eörsi vádjaira. Szerinte írása arra jó, hogy kiélezze a népi–urbánus ellentéteket.

    „Legutóbb Eörsi István szólt a kérdésről (Van-e, ami nincs? Népszava, márc. 27.), attól tartok nem mindenben tájékozottan.”

    Előzmény:

    • Népszava, 1997.03.27. E.I.: Van-e, ami nincs?

    Kapcsolódó cikkek:

    • A témával kapcsolatos további cikkeket olvashat az előzményben megjelölt cikk felsorolásánál.

  • 1997.03.szám (június) Cigányfúró, Allen Ginsberg: Halál és hírnév
    Death and Fame
    E.I.: Nincs említésre méltó változás

    Vers. Fordító: Eörsi István.

    Ginsberg Halál és hírnév című verséhez magyarázat és a vers budapesti soráról.

A három Eörsi

A Noran Könyvkiadó Három Eörsi címmel tartott könyvbemutatója

(Zárt térben; Mítoszok helyett — 1956) a Műcsarnok pincéjében, 2003. november 4-én.