EÖRSI ISTVÁN (1931-2005)

Cikkek

  • 1994.07.02. Népszabadság, Lengyel László: Levél Szarajevóba
    SZARAJEVÓ – EGY ANTOLÓGIA

    Publicisztika a magyar költők és írók Szarajevóba írott leveleit tartalmazó kötet kapcsán. (NARANCS-KÖNYVEK; KOZMOPOLISZ RT. – LÁNG)

    „Szeretem és tisztelem, hogy egyetlen levélben döcögtette le írógépéről a szavakat Orbán és Eörsi, Nádas és Bertók, Grendel és Parti Nagy, s firkálgatott hozzá Márton és Garaczi, Visky és Lábass, került ugyanabba a háborús levélbe Csoóri és Kertész, Ágh és Kukorelly, Végel és Szilágyi Ákos, kanyarította oda magát Esterházy és Határ, Sándor Iván és Mészöly, Takács Zsuzsa és Tandori.”

    • A kötet adatait és tartalomjegyzékét megtekintheti a honlapon az Eörsi István / Kötetek / Antológiák, társszerző, -fordító résznél.

    Kapcsolódó cikkek:

    • Magyar Szó, 1994.05.05. Szarajevó-antológia
    • Magyar Szó, 1994.07.30. (Népszabadság): Levél Szarajevóba
    • Magyar Nemzet, 2012.08.18. Hegyi Zoltán: Véres olvasás
    • A témához kapcsolódó további cikkeket találhat, ha a keresőmezőbe beírja a kötet címét.

  • 1994.07.07. Beszélő (Hetilap – 27.szám), Danilo Kiš: Egy világpolgár

    Könyvajánló: Danilo Kiš Sebhelyek. Magyarországi barátai: Konrád, Esterházy, Petri, Eörsi.

  • 1994.07.07. Magyar Narancs, E.I.: Össznémet nyomorúság

    A németországi egyesülés utáni helyzet, a keleti értelmiségiek meg/elítélése. Németország új bevándorlás- és menedékjog-politikája.

    Kapcsolódó cikk:

    • Magyar Lettre Internationale, 1996.22.szám (ősz) E.I.: Össznémet nyomorúság

  • 1994.07.12. (27.szám) 168 óra, Köves Viktória: A lázadó elit
    Beolvadás a téglafalba
    Médiademokrácia és kínai fal

    Beszélgetés Tamás Gáspár Miklóssal Másvilág című könyve megjelenése kapcsán. Eörsi István gúnyirata TGM konzervativizmusáról.

    „Egyszer Eörsi István írt ellenem gúnyiratot, amelyben azt kérdezte: hogyan lehet valaki ilyen lázadó lelkialkattal, mint az enyém, konzervatív. Én nem válaszolom erre egyszerűen csak azt, hogy »köszönöm, jól«. Amit mondott, az egyébként kétségkívül nem rossz megfigyelés.”

    Fotók

    Előzmény:

    • Kritika, 1990.02.szám Eörsi István: Búcsú Gazsitól.
    • Népszabadság, 1990.03.12. D.Gy.: Búcsú az igenektől és a nemektől

    Reagálás:

    • Mozgó Világ, 1994.09.szám Sükösd Mihály: TGM és a világállapot

    Kapcsolódó cikkek:

    • Kritika, 1989.12.szám Tamás Gáspár Miklós: Búcsú a baloldaltól – Nincs a rendszerünkben
    • Beszélő (Szamizdat – 1989/1.), 1989.26.szám Tamás Gáspár Miklós: Búcsú a baloldaltól
    • Népszava, 1990.03.12. Gantner Ilona: Hol komádnak a régi komák?
    • Kritika, 1990.04.szám Litván György: Kitől búcsúzzunk?
    • Kritika, 1991.05.szám Mátyás Győző: Pátosz és csodavárás nélkül
    • Csongrád Megyei Hírlap – Délvilág, 1990.06.08. Török Erzsébet: Szabadság a Maradjhűutcában
    • Magyar Hírlap, 1994.10.31. Lengyel László: LuciFeri
    • Társadalmi Szemle, 1995.07.szám Csáki György: A Nemzetközi Valutaalap — ötven év után, korszakváltás előtt?
    • klubradio.hu, 2023.02.16. Kardos András: Búcsú az ellenzéktől
    • Újnépszabadság, 2023.02.27. Kardos András: Búcsú az ellenzéktől

    Lásd még: 

    • Lengyel László: Korunkba zárva. Bp. 2000. Pénzügykutató Rt. 244 p. – a honlapon az Eörsi Istvánról szóló kötetrészeknél.


  • 1994.07.15. (28.szám) Élet és Irodalom, Götz Eszter: Ex Libris
    Eörsi István: Én és az Isten

    Könyvkritika. „Eörsi verseit ma is sokan verses publicisztikaként tartják számon, de hogy az ítélet mennyire téves, azt a mostani verseskötet is bizonyítja. […] Eörsi nagyon is jó költő. […] Szemtelen radikalizmussal kibeszéli a szent ideológiák valódi ábrázatát.”

    A kötet adatait és tartalomjegyzékét megtekintheti a honlapon az Eörsi István / Kötetek / Magyar nyelvű résznél.

  • 1994.07.21.Magyar Narancs, Orangeboom!

    (Fotók a Magyar Narancs Pulitzer-díjat ünneplő bulijáról.)

  • 1994.07.22. Népszava, Barabás Tamás: Tizenegyen egymillióért

    A Nemzeti Színház meghívásos drámapályázatára tizenegy írót hívott meg. Az összdíj kettő és egynegyed millió forint. A pályázatra meghívottak névsora. Kik nem szerepelnek a meghívottak listáján?

    „Az ígéretes fiatal drámaírókat, Békés Pált, Forgács Andrást, Kárpáti Pétert is mellőzik a meghívók. Nem »osztottak lapot« Horváth Péternek, Vámos Miklósnak, Nógrádi Gábornak, Kornis Mihálynak, Polgár Andrásnak és Eörsi Istvánnak, elfeledkeztek Kardos G. Györgyről, aki negyven évig dolgozott át rengeteg elavult operettet és sok, már születésekor emészthetetlen szovjet darabot tett emberi fogyasztásra alkalmassá. […] A névsor legérdekesebb szereplője azonban kétségkívül Páskándi. Ő ugyanis nemcsak színpadi szerzőként ismert, de az is köztudott, hogy a Nemzeti Színház vezetőségéhez tartozik, annak fődramaturgja, irodalmi vezetője. Tehát az a látszat keletkezett, hogy önmagát is meghívta a pályázatra, s majdan egyik elbírálója lesz annak, hogy jogosult-e a magas összegű díjak valamelyikére, és ha igen, melyikre.”

  • 1994.07.23. Magyar Nemzet, Osztovits: A költő és az Isten

    Jegyzet Eörsi István: Én és az Isten című verseskötetéről és a Látogatás előtt című pápaverséről, ami szerepel ebben a kötetében is.

    „Hirtelen az is Eörsiről kezdett beszélni, az is őt szidta, akinek fogalma sem volt a költő életútjáról, drámáiról, publicisztikájáról, kirekesztettségéről. Hol volt a József Attila-i figyelmeztetés: »Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret...«? Pedig Eörsit nagyon lehetett volna szeretni rendíthetetlenségéért, a demokrácia iránti elkötelezettségért, s nem utolsó sorban remek humoráért, amivel mindenből bolondot csinált. Eörsi segített túlélni az elmúlt rendszert.”

    • A kötet adatait és tartalomjegyzékét megtekintheti a honlapon az Eörsi István / Kötetek / Magyar nyelvű résznél.

    Előzmény:

    • Magyar Narancs, 1991.08.08. E.I.: Látogatás előtt

    Kapcsolódó cikkek:

    • További kapcsolódó tartalmakat olvashat az előzményben megjelölt cikk felsorolásánál, illetve, ha a keresőmezőbe beírja az ÉN ÉS AZ ISTEN mondatot.

  • 1994.07.26. Népszabadság, „Egy korszak lezárult” – no comment
    A Nyilvánosság Klub Monitor Csoportjának jelentése A Hét utolsó évéről

    A Hét riportereinek kérdezéstechnikája. Idézetek Pálfy G. Istvántól, Stefka Istvántól, Császár Attilától, Moldoványi Ákostól (A ZDF német televízió filmjéről, melyben egyebek között Konrád György, Eörsi István, Bánó András nyilatkozik az Egyenleg-ügyről. Lezsák hazaárulásként értelmezte.), Tom Kennedyről. Módszereik: sikerpropaganda, szorongáskeltés, a politikai ellenfelek lejáratása.

    „Az 1994. január 9-i adásban – mint később kiderült –, pontatlan fordításban – részleteket mutatnak be a ZDF német televízió filmjéből, melyben egyebek között Konrád György, Eörsi István, Bánó András nyilatkozik az Egyenleg-ügyről.”

    Előzmény:

    • Magyar Narancs, 1994.01.13. (1–2.szám) E.I.: Tűzoltó, szerepzavarban
    • Népszabadság, 1994.01.18. E.I.: Az ős patkány szívóssága
    • Pesti Hírlap, 1994.01.20. Ludwig Emil: Az Eörsi-teória, avagy drámaíró szerepzavarban

    Kapcsolódó cikkek:

    • További kapcsolódó tartalmakat olvashat a témában az előzményben feltüntetett cikkek felsorolásánál, és ha a keresőmezőbe beírja a ZDF szót, illetve AZ ŐS PATKÁNY SZÍVÓSSÁGA mondatot.

  • 1994.07.30. Magyar Szó, (Népszabadság): Levél Szarajevóba

    Publicisztika a magyar költők és írók Szarajevóba írott leveleit tartalmazó kötet kapcsán.

    „Szeretem és tisztelem, hogy egyetlen levélben döcögtette le írógépéről a szavakat Orbán és Eörsi, Nádas és Bertók, Grendel és Parti Nagy, s firkálgatott hozzá Márton és Garaczi, Visky és Lábass, került ugyanabba a háborús levélbe Csoóri és Kertész, Ágh és Kukorelly, Végel és Szilágyi Ákos, kanyarította oda magát Esterházy és Határ, Sándor Iván és Mészöly, Takács Zsuzsa és Tandori.”

    • A kötet adatait és tartalomjegyzékét megtekintheti a honlapon az Eörsi István / Kötetek / Antológiák, társszerző, -fordító résznél.

    Kapcsolódó cikkek:

    • Magyar Szó, 1994.05.05. Szarajevó-antológia
    • Népszabadság, 1994.07.02. Lengyel László: Levél Szarajevóba. SZARAJEVÓ – EGY ANTOLÓGIA
    • Magyar Nemzet, 2012.08.18. Hegyi Zoltán: Véres olvasás
    • A témához kapcsolódó további cikkeket találhat, ha a keresőmezőbe beírja a kötet címét.

  • 1994.07.szám Alföld, Szentesi Zsolt: Ha minden kimondható
    Eörsi István: Üzenet mélyvörös levélpapíron

    Könyvkritika.

    „Eörsi, sokszor úgy tűnik, nem elsősorban megérteni, hanem »leradírozni« akarja a véleményével ellentétben állókat. Nem erőszakkal természetesen, csupán nyelvi eszközökkel, de habitusát nem a »megértő odahajlás«, a másik szemléletébe, véleményébe, látásmódjába történő belehelyezkedés, hanem a kizárás, a direkt opponálás motiválja és vezérli.”

    • A kötet adatait és tartalomjegyzékét megtekintheti a honlapon az Eörsi István / Kötetek / Magyar nyelvű résznél.

  • 1994.07.szám Kritika, E.I.: Kétszáz év múlva

    Vers. 1 A per – 2 Fogalom és valóság.

  • 1994.07.szám Kritika, Kertész Ákos: A bátor egyszer hal meg

    A holokausztról és az odáig vezető útról. A fasiszta háborús bűnösök posztumusz rehabilitálása. Spielberg, aki tudja, meddig lehet elmenni és Jeszenszky, aki egyenlőségjelet tesz a holokauszt és a háborús áldozatok között. Az antiszemitizmusról. A Németh László-i hígmagyar és mélymagyar terminológia – Spiró verse. Eörsi István említése.

  • 1994.08.02. (30.szám) 168 óra, Fencsik Flóra: Pofika

    Publicisztika. Stefka István Mihancsik Zsófiáról Zsófia kisasszonyként írt, amit Eörsi István megglosszázott. Babiczky Klárát lelibázták, Dénes János „szegény hülye”, Liebmann Katalinnak „pofikája” van. Vigyázzunk a stílusra – mindkét oldalon!


    „Eörsi, a női nem és az emberi jogok fáradhatatlan védelmezője indulatosan visszautasította ezt a nyegle, fölényes stílust, visszakérdezvén a szerzőt, mit szólna, ha öt Pityu úrfiként emlegetnék.”


    Előzmény:

    • Magyar Hírlap, 1991.12.30. Stefka István: Játsszunk Mumust?
    • Magyar Hírlap, 1992.01.03. E.I.: Kanfölény


    Reagálás:

    • pestisracok.hu, 2020.05.25. Stefka István: Tégy a gyűlölet ellen, Demokratikus Charta – Amikor egy agresszor csoport vádolta fasizmussal a nemzeti oldalt (8.rész)

  • 1994.08.04. Beszélő (Hetilap – 31.szám), révész: A kisebbségi káposzta

    Tabajdi Csabáról, a kisebbségi ügyekkel megbízott államtitkárról, és Báthory Jánosról, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal elnökhelyetteséről, a kisebbségpolitikáról.

  • 1994.08.11. Népszabadság, Könczöl Csaba: Milosz és a szamizdat Napló
    A Szülőhazám, Európa margójára

    Czeslaw Milosz legújabb esszékötetéről. Kornis Mihály szamizdat-ötlete a 70-es évek végén a „kollektív napló”, ami csak töredékesen jelent meg 1990 után. A naplóírók között volt Eörsi István is. Párhuzamok Miloszék kollektív naplójával.

    • A Napló 1977–1982 című kötet adatait és az abban szereplő Eörsi-írást (Napló helyett) megtekintheti a honlapon az Eörsi István / Kötetek / Antológiák, társszerző, -fordító résznél.

    Kapcsolódó cikkek:

    • Magyar Hírlap, 1990.09.08. Kollektív Napló – 1979. VIII. 7. Könczöl Csaba: Hát én juszt is a tökkelütött kisebbség vagyok!
    • Beszélő (Hetilap – 50–51.szám), 1990.12.22. Forgách András: Az élet naplós oldalán

  • 1994.08.11. Népszabadság, Verebes István: Levél Farkasházy Tivadar barátomhoz

    Az 1974-es „káderátcsoportosítás” felidézése. Kik nem kerülhettek akkoriban képernyőre? Fellegi Tamás vezetői nagyságáról. Az őt követő vezetők: „szinte mindenki medve volt a málnásban”. Marton Frigyesről. Eörsi István említése. Farkasházy viszontválaszában leszögezi, hogy Verebes félreértette, nincs megsértődve.

    „Tudod, régebben még »kísérletező« volt a kedvem, mert többek között olyanokkal szerződtem le vagányul, mint a néhai András László, mint szegény jó Gáli Jóska, mint Fekete Sándor, mint Csurka István, mint Hernádi Miklós, mint Eörsi István, mint Bor Ambrus. Akkoriban ez a névsor még nem érződött annyira »szóródottnak«, mint amennyire annak tetszhet – okkal! – manapság. Akkoriban ők a kultúrpolitikai elbírálás szerint egyként ítéltettek »nem kívánatosnak«, s hitemre mondom, ugyancsak joggal!...”

    Előzmény:

    • Népszabadság, 1994.08.03. Farkasházy Tivadar: Medvék a málnásban – Nincs a rendszerünkben

  • 1994.08.15. Népszabadság, Hovanyecz László: Hat A Hét

    Lapszemle. A Hét című romániai lapban Szász János Posztmodernizmus című jegyzeteiről.

    „Hogy mire gondolok, azt talán Szász János Posztmodernizmus cím alatt megjelent jegyzetei mutatják a legszemléletesebben a július 1-jei számban. Sokan írtak már róla itt nálunk – talán a legfullánkosabban Eörsi István –, hogy a posztmodern címszava alatt meglehetős kóklerkedések történnek a magyar szellemi életben.”

    Kapcsolódó cikkek:

    • A témához kapcsolódó további tartalmakat találhat, ha a keresőmezőbe beírja a POSZTMODERN szót.

  • 1994.08.18. (1.szám) Új Demokrata, Zsille Zoltán: Felszarvazott Magyarország

    Publicisztika a kommunisták, a kommunizmus újbóli fenyegetéséről, a szerző saját sorsáról, amit az elmúlt rendszer miatt kellett elszenvednie. Az SZDSZ—MDF-paktumról, a Szabad Európa és a magyar pártközpont meg a BM együttműködéséről. Idézetek különböző lapokból.

    „Nem sokszor rúgtam labdába a magyar sajtóban […] ritkaság értékű cikkeimből, inkább magam citálom magam […] Mert a pluralista sajtóburgerről, baltól a jobbig, szocialistától a konzervatívig ezután egy és ugyanaz a sokoldalú csapat fog gondoskodni, mondjuk Eörsivel a bal, TGM-mel a jobb oldalon, hogy ki-ki megtalálhassa benne az ízlésének, világnézetének megfelelő ugyanazt.”

  • 1994.08.18. (193.szám) Pest Megyei Hírlap, Manger Erik: Hol izzik hát a gyűlölködés parazsa?
    Az újhartyáni polgármester véleménye

    Reflexió Wittinghoff Tamás és Bánó Attila főszerkesztő-helyettes levélváltására a lap szellemiségéről, a gyűlöletkeltésről. Idézetek a lapokban megjelenő gyűlöletkeltő mondatokból.

    „Ehhez tercelt Eörsi István (Sztálin és sztahanovista mozgalom himnikus megéneklője) a ZDF német televízióban: az önmagukat kommunistáknak nevezők legnagyobb hibája az volt, hogy nem irtották ki, ha nem is testileg, de szellemileg »ezeket«. Eörsi életművében bizonyára kiemelt helyet kap publicisztikai tevékenysége is. Legalább is nagy kár lenne veszni hagyni az »őspatkány« kifejezést, amit Tom Kennedyre »leleményelt« az író-költő- műfordító, de aztán annyira a szívéhez nőtt, hogy Lezsák Sándorra is megismételte (ami — valljuk be — különleges zamatú nyelvi bravúrok esetén még az ilyen nagy írásművészek esetében sem ritka).”

    Kapcsolódó cikkek:

    • Magyar Narancs, 1994.01.13. (1–2.szám) E.I.: Tűzoltó, szerepzavarban (és az itt felsorolt cikkek)
    • Népszabadság, 1994.01.18. E.I.: Az ős patkány szívóssága (és az itt felsorolt cikkek)
    • Pest Megyei Hírlap, 1994.07.15. (164.szám) Wittinghoff Tamás – Bánó Attila: Hol izzik a gyűlölködés parazsa? – Nincs a rendszerünkben
    • További kapcsolódó cikkeket olvashat a témában, ha a keresőmezőbe beírja a ZDF szót, illetve AZ ŐS PATKÁNY SZÍVÓSSÁGA mondatot

  • 1994.08.18. (33.szám) Pesti Műsor, d. m. i.: HÍRbehozó

    Példák az új Shakespeare-fordításokra.

    „Nagy vihart kavart néhány éve, hogy Eörsi István »belenyúlt« – nyilván rosszul értelmezett ellenzékiségből – valamely klasszikus Shakespeare-fordításba, ráadásul Arany Jánoséba. Miért ne tette volna, kérdeznénk naivul, különben is, a művészetben mindent lehet, ha az eredmény igazolja az alkotót.”  

  • 1994.08.23. Magyar Hírlap, E.I.: Végre valami, amit én sem értek

    Reflexió Esterházy Péter cikkére (Magyar Hírlap, 1994.08.19. A Magyar Hírlap közéleti 11-e). Megütközik ezen a mondatán, illetve egy kifejezésen, a keresztény középosztályon: „Drámai e négy év tapasztalata: kiderült, hogy nincs az a bizonyos keresztény középosztály... Felmorzsolta ama negyven év, szétszedte, megette, legyalulta. Nincs. Önmaga hol tragikus, hol nevetséges paródiája. Aki ennek örül, az ütődött (vagy nagyon elvtárs). Helyébe üresség van, valami formátlan.”

    Eörsi: „Faji értelmet tulajdonít a fogalomnak Csurka István is, aki Esterházytól eltérően nyilván nem érzékeli a szóban forgó réteg tragikus vagy nevetséges lezüllését, hiszen a társadalom vezetőerejének szerepét osztaná ki rá.”

    Utalás Kis János hasonló eszmefuttatására, amely szintén a keresztény középosztályról szól, és a Beszélőben jelent meg.

    Előzmény:

    • Magyar Hírlap, 1994.08.17. Esterházy Péter: (Milyen ország lesz Mo. 2000-ben, és milyen ma?) – Nincs a rendszerünkben
    • Magyar Hírlap, 1994.08.19. Esterházy Péter: A Magyar Hírlap közéleti 11-e – Nincs a rendszerünkben

    Reagálás:

    • Magyar Hírlap, 1994.09.01. Surányi Endre: Replika

  • 1994.08.24. (197.szám) Pest Megyei Hírlap, Bognár József: Madarat tolláról, liberálist komplexusáról

    Publicisztika a liberális elit kisebbrendűségi komplexusáról, az elismerés iránti igényükről, propagandájukról. Lukács Györgyről és Tamás Gáspár Miklósról.

    „Így lesz egyikből a »legnagyobb élő magyar író« (Konrád György), a másikból a »legnagyobb élő magyar költő« (Petri György), a harmadikból pedig a »legnagyobb élő magyar drámaíró«. Ez utóbbi címre azonban jelenleg még Eörsi István és Göncz Árpád egyaránt igényt tart. Az utóbbi esélyeit növeli viszont, hogy Dobi István és Losonczi Pál méltó utóda az államfői székben. Vagyis a liberális sajtó szerint ő már egy másik szakmában is tökéleteset alkot.”

  • 1994.08.26. (34.szám) Élet és Irodalom, Nagy Attila Kristóf: Másféle kondákról

    Publicisztika. Eörsi István: Két konda című versének parafrázisa.

    „Mi sem illusztrálja években mérhető élettartamukat jobban, mint Eörsi István 1989 szeptemberében írt Két konda című versezete, amelyben Eörsi megjósolja, miként ölelkezik majd össze a kommunizmus a konzervativizmussal: [idézet a versből] Mint tudjuk, négy és fél évvel később egészen másként esett a dolog, éppen Eörsi pártja rohant a régi – új baloldal karjai közé (nagyvonalúan elfeledve, hogy a választók jelentős része nem ezért, sőt mindezek elkerüléséért szavazott az SZDSZ-re.)” Nagy saját aktualizált verse.


    Előzmény:

    • Élet és Irodalom, 1990.04.27. (17.szám) E.I.: Széljegyzetek – A két konda – A gyönyör

    Kapcsolódó cikk:

    • Kapu, 1994.04.szám (április) Dr. Dr. Nagy Piroska: Megjegyzések Pete István művéhez

A három Eörsi

A Noran Könyvkiadó Három Eörsi címmel tartott könyvbemutatója

(Zárt térben; Mítoszok helyett — 1956) a Műcsarnok pincéjében, 2003. november 4-én.