EÖRSI ISTVÁN (1931-2005)

Cikkek

  • 1993.06.szám Alföld, Márton László: Színház vagy irodalom?
    Vázlat a viszonylag fiatal drámaírókról

    A drámaírásról – írói szemszögből.

    „…a korszak látványos betiltásainak — Weöres Sándortól Kornis Mihályig — szerintem nem primér politikai okai voltak, hanem inkább azzal a figyelemreméltó türelmetlenséggel magyarázhatók, amelyet az akkori kultúrpolitikai mindenfajta esztétikai konzisztenciával szemben tanúsított. Jelentős kivétel Eörsi István, ám az ő darabjaiban a politikai példázatosság legtöbbször atmoszférateremtő és szituáló erőként működik, vagyis esztétikai, nem pedig publicisztikai funkciót tölt be.”

  • 1993.06.szám Alföld, Tarján Tamás: A megváltatlan mutatvány

    Elmélkedés Kovács Dezső írásáról, melyet a Színház 1992. júliusi számában közöltek. Kérdése: Hova tűntek a magyar drámák? A mecenatúráról. Van-e különbség a parlamenti szócsata és a színházi között? Az idei szezonban bemutatott darabokról, köztük Eörsi István: Sírkő és kakaójáról és Az áldozatról.

    Eörsi Az áldozat című darabot 1973-ban írta, de csak 1992-ben mutatták be Sopronban, az Arizóna Kisszínházban. 

    „Eörsi István bevárta számos be nem mutatott alkotásának megkésett színpadra kerülését, s közben ő maga is a publicisztikus dráma felé oldalazott.”

    • Eörsi Sírkő és kakaó című kötete adatait megtekintheti az Eörsi István / Kötetek / Magyar nyelvű résznél.
    • A témával kapcsolatos további cikkeket olvashat, ha a keresőmezőbe beírja az Eörsi-darabok címét.

  • 1993.06.szám Kortárs, Kiss Ferenc: … elég, eltemetjük magunk!
    Napló Nagy László haláláról

    Eörsi István említése.

    „Az ÉS mai számában sokan írunk Laciról. Legjobb a Csoórié, Eörsié meg a Csurkáé.”

    Előzmény:

    • Élet és Irodalom, 1978.02.04. (5.szám) E.I.: Saját madara volt

  • 1993.06.szám Korunk, Varga László: A többértékűség bizonytalansága a hetvenes években

    Részlet.

    „Az ember önmeghatározásának, a világban elfoglalt helyének értékváltozásai jól mutatják azt a folyamatot, amely a hatvanas-hetvenes évtized magyar irodalmában lezajlott. […] Eörsi István az 1975-ös Egy beszélgetésben azt az utolsó pillanatot ragadja meg, amikor egy ember még kísérletet tehet saját létezése és alkotása értelmét megtalálni. A főszereplő, a haldokló filozófus a fogyatkozó szellemi erejét nem az élet megőrzésére, hanem a tárgyilagos leltározásra próbálja mozgósítani.”

    Előzmény:

    • Élet és Irodalom, 1975.08.30. (35.szám) E.I.: Egy beszélgetés

    Kapcsolódó cikk:

    • Élet és Irodalom, 1975.09.27. (39.szám) Mezei András: Megkérdeztük Eörsi Istvánt – honnan tudja, hogy Lukács György mit akart mondani?

  • 1993.06.szám Kritika, E.I.: Időm Gombrowiczcsal

    Czeslaw Milosz „A rabul ejtett értelem” című kötetének gondolatai. Irodalmi sérelmei: díjak, az MTA művészeti akadémiájának írói tagozata. Barátságokról – Danilo Kiš, Allen Ginsberg – és elszigeteltsége okairól. Weöres Sándor Eörsi írásairól. Az írók kompromisszumai a Kádár-rendszerben.

    „Elhatároztam, hogy módszeresen kiírom magamból irodalmi sérelmeimet. Papírra kopogtam vagy tizenöt oldalt, ettől megkönnyebbültem […] Majd elolvastam a sérelmi szöveget, és kiröhögtem magam: hogyan szívhattam mellre azt, ami egy viccel is elintézhető? […] Állami díjat először és utoljára huszonegy éves koromban, vagyis 1952. április 4-én kaptam, a József Attila-díj harmadik fokozatát, Rákosi Mátyás hatvanadik születésnapjára írott elbeszélő költeményemért, mely művészi színvonalát tekintve harmonizált a témával. Még kötetem sem volt akkor. A Kádár-korszakban nem számíthattam hivatalos elismerésre. Az 1989-es rendszer-változás után az Írószövetség prózai szakosztálya egy ízben József Attila-díjra javasolt – akkortájt jelent meg egy verseskönyvem, Kilenc dráma című kötetem, és börtönmemoárom, az Emlékezés a régi szép időkre. Az Írószövetség választmánya nem támogatta a szakosztály javaslatát. A Kossuth-díjjal összefüggésben bizonyára fel sem merült a nevem. […] »Pistám – mondta egy társaságban Weöres Sándor –, mindig elolvasom a cikkeidet.« A nagy költő szavaitól megilletődve ezt motyogtam: »Örülök, hogy tetszenek.« – »Nem tetszenek! – kiáltotta Weöres álmélkodó, magas hangon –, elolvasom őket!« Ez ám az elismerés!”

    • Eörsi István Időm Gombrowiczcsal című kötete adatait és tartalomjegyzékét megtekintheti az Eörsi István / Kötetek / Magyar nyelvű résznél.

    Kapcsolódó cikkek:

    • Népszava, 1993.06.14. Gantner Ilona: Rosszkedvűnk nyara
    • Élet és Irodalom, 1995.03.03. (9.szám) Gömöri György: Eörsi, Eörsi, Eörsi, meg ez a Gombrowicz
    • irodalmijelen.hu, 2013.04.12. Laik Eszter: AKI NEM KAPOTT SZOBROT
    • szinhaz.net, 2015.10.13. E-könyv: Eörsi István a Színházban. Kőrössi P. József: Mi nem múlik el. Eörsi Istvánra emlékezve
    • Élet és Irodalom, 2018.08.24. (34.szám) Radnóti Sándor: Eörsi István

  • 1993.06.szám Kritika, Hegyi Gyula: Egy tiszteletbeli anarchista és vérbeli nonkomformista
    Eörsi István: Üzenet mélyvörös levélpapíron

    Könyvkritika Eörsi István: Üzenet mélyvörös levélpapíron című esszékötetéről. Eörsi baloldalisága és ellenzékisége: „Eörsi valóban csak ellenzékiként tud baloldali lenni, a baloldaliságban kizárólag a lázadást, az ellenzékiséget, a nonkonformizmust becsüli és fogadja el.” A „tucatliberálisokról”, Tamás Gáspár Miklósról, Angyal Istvánról. „Illyés Gyula vagy Németh László az ő szemében immár örökre a Kádárral való tisztátalan kompromisszumot jelenti, hasonlóan ahhoz a közel kétszáz íróhoz, akik 1957 őszén aláírták az erősen »kádárpárti« ENSZ-nyilatkozatot.” Miért tartja undorítónak az igazságtételt? A szélsőjobbról, Lukács Györgyhöz való viszonyáról, Bibóval való összevetéséről, Kádár Jánosról, akit János királynak nevez, Csurkáról, Adyról, Balogh Attiláról és Bókkon Gáborról.

    • A kötet adatait és tartalomjegyzékét megtekintheti a honlapon az Eörsi István / Kötetek / Magyar nyelvű résznél.

    Kapcsolódó cikkek:

    • Magyar Hírlap, 1992.09.02. E.I.: Megpróbálok jól mulatni
    • 168 óra, 1992.09.08. (36.szám) Zeley László: Ötvenhat hajótöröttjei
    • Magyar Hírlap, 1992.09.21. Hegyi Gyula: Cellatársak és rohamosztagosok

  • 1993.06.szám Színház, Nánay István: Változnak a színházi jel határai

    Beszélgetés Zsámbéki Gáborral, a Katona József Színház igazgatójával a színházat ért kritikákról, Brecht Turandotjáról. A kritikusok unják, a közönség viszont szereti előadásaikat. A stílusváltás kockázatáról, a megváltozott közegről, a Katona fiatalításáról. A magyar kritikai élet leromlásáról. A befogadott alternatív produkciókról. Fotók

    „A Turandot esetében például tudtam, hogy ez Brecht dramaturgiailag gyenge műve, mégis szükségesnek véltem, hogy a társulat találkozzon Brecht megtermékenyítő stílusával. […] Az egésznek azonban aktuálisabbnak és harsányabbnak kellett volna lennie. Mivel idegenkedem a túl egyszerű politizálástól, nem derült ki a közönség számára, hogy például a darab legjobb részében, a nagy kongresszus-jelenetben Eörsi (aki átdolgozta a művet) a szónokokban a magyar politikai élet felismerhető alakjait figurázta ki. Ma már látható, hogy váteszi módon. Mi azonban túl szemérmesek voltunk, s ez bizony távol áll Brechttől.”

    • Brecht Turandot című darabjáról további cikkeket olvashat, ha a keresőmezőbe beírja a darab címét.
    • A darab tejes címe: Turandot avagy a szerecsenmosdatók kongresszusa.
    • Tui-k = Tellekt-Uel-in, azaz az értelmiségiek, akikről a mai darab szól.

  • 1993.07.01. (26.szám) Reform, tomsits: Hobó újra színre lép és Kupcsulik úr égbe száll

    Beszélgetés Földes László Hobóval a Katona József Színházban megtartott „Légy ostoba!” című József Attila-estjéről, és még sok mindenről. Fotó

    „Sosem volt elég csak a zene. Írtam novellákat, két könyvet, filmeztem, játszottam színházban. És később is fogok más dolgokkal foglalkozni, nem tudok mindent kifejezni a HBB-ben. […] 1982-ben csináltam egy Eörsi-estet, abban az időben, amikor üldözték, betiltották a verseit és a novelláit.”

  • 1993.07.01.Magyar Narancs, E.I.: Jegyzetek ürügytelenül

    (Publicisztika; erkölcs és politika. Csurka István és az ügynöklista. ˝a magyarságteljesítmény hagyományai közismertek: a Szálasi-rendszer összeomlásáig az egy főre eső besúgótermelésben Magyarország játszva lepipálta a nácik által megszállt egyéb országokat.˝ )
    Reagálás:
    Heti Magyarország, 1993.07.09. (28.szám) Menyhárt László: Besúgási egyenleg
    Magyar Narancs, 1993.07.29. Sükösd Miklós: A Fidesz és az értelmiség
    Magyar Narancs, 1993.09.02. Terék Jánosné - Eörsi István: Tisztelt Asszonyom,

  • 1993.07.02. Népszabadság, Szabó Zoltán: Jöjjön, akinek jönnie kell

    Kőszeg Ferenc érvei az MDF mellett és az MSZP ellen. Pártjának a „mérleg nyelve” szerepet szánja, nem szeretne koalíciót kötni az MSZP-vel. Szerinte a csurkátlanított MDF megfelelő koalíciós partner lehetne. Eörsi István említése.

    Előzmény:

    • Népszabadság, 1993.05.28. E.I.: Kiáltozás az egérlyukból
    • Népszabadság, 1993.06.25. Kőszeg Ferenc: De kinek kell jönnie?

    Kapcsolódó cikkek:

    • Beszélő, 1993.06.05. (22.szám) Zádori Zsolt: Jobb, biztosabb
    • Magyar Fórum, 1993.07.29. (30.szám) Szőcs Zoltán: Csapatjáték

  • 1993.07.05. (154.szám) Pest Megyei Hírlap, Deregán Gábor: Közhírré tétetik...
    Váci Fórum

    Lapszemle a megye településein megjelent helyi lapokból. Eörsiről a Váci Fórumban írtak.

    „A LIBERÁLIS literatúra koszorús költője, Eörsi István mindig foglalkozik valamivel —jegyzi meg glosszájában a szerző, bizonyos Hosszú Puska. Eörsi mindig megtalálja az egyéniségéhez, jelleméhez (?) leginkább illő elfoglaltságot. Ifjabb korábban azzal múlatta idejét, hogy — kizárólag — kozmopolita elveitől vezéreltetve dicsőítő ódákat írt Rákosi Mátyáshoz... Mostanában ráérő idejében a Merlin-színpad rímfaragó-kontárainak »versenyén« ripacsoskodik...”

    Kapcsolódó cikk:

    • Csillag, 1952.03.szám Eörsi István: A szabadító (Rákosi elvtárs a magyar hadifoglyok között, 1943)

  • 1993.07.07. Magyar Hírlap, E.I.: Az átvilágítás homálya

    Hozzászólás Csurka István „Átvilágítás” című féligazságokat, önellentmondásokat tartalmazó cikkéhez. Emlékképek Csurkáról ügynökmúltja kapcsán. Megismerkedésük, első konfliktusuk ’56 elején, amikor is „rohadtzsidózott, büdöszsidózott.” Az azóta eltelt évekről, a közös faházról, Csurka egykori barátairól: „Bőven voltak köztük olyanok is, akiket a társadalmi miliő, amelyben nevelkedett, szívesebben képzelt volna el szappannak, mint magyar állampolgárnak.” A rendszerváltozás utáni évekről: „Bánatosan szemléltem ezt a folyamatot, nem is sejtve, hogy Csurka István éppen legtermékenyebb írói éveiben, amikor a legközelebb éreztem magamhoz, hálózati személy volt. Átvilágítás című írása, amelyben megpróbál számot adni életének erről a homályos epizódjáról, két részre esik szét: magára a sztorira és egy politikatörténeti fejtegetésre.” Mit gondolt Csurka Aczél György, az SZDSZ, az MSZP és az MSZMP kapcsolatáról az ügynökök kapcsán? „Csurkát senki sem zsarolta 1989-től 1993-ig, ameddig Antall József még remélte, hogy valamiképpen megegyezik vele. Aztán valóban zsarolni kezdte, de még Csurka sem hiheti, hogy az SZDSZ megbízásából. […] Csurka, az Aczél-rendszer kedvenc színműírója annak köszönhette sikereit, hogy nagy tehetségű dramaturgként értett a megszelídített társadalomkritika és a bulvártechnika blikfangos ötvözéséhez. Ezt az ötvözetet Aczél és koncepciózusabb beosztottai többre becsülték és bőkezűbben díjazták, mint a feltétlen rendszerhűséget, mellyel egy borotvált majmot sem lehetett volna megtéveszteni.”

    Előzmény:

    • Magyar Fórum, 1993.07.01. (26.szám) Csurka István: Átvilágítás – Nincs a rendszerünkben

    Reagálás:

    • Magyar Hírlap, 1993.07.28. Surányi Endre: A csodálkozások kora
    • Kritika, 1993.09.szám Lengyel László: Alapító atyák

    Kapcsolódó cikk:

    • Havi Magyar Fórum, 1993.12.01. (12.szám) Szőcs Zoltán: Már Aczél György is megmondta...

  • 1993.07.09 (14.szám) Magyar Napló, Farkas Zsolt: Néhány reflexió Vezér Erzsébet reflexióira
    Lukácstól Lukácsig

    Vita. Farkas nem Lukácsot, hanem Eörsit bírálta.

    „Elismerem, hogy kissé igazságtalan Eörsivel szemben, mert – egyrészt – teljesen érthető, hogy a Mester iránti szeretet pillanatokra elhomályosítja tisztánlátását, és mert – másrészt – valójában az a meglepő, hogy a személyes közelség dacára mégis milyen kritikus tud lenni Lukáccsal szemben. Akárcsak – mint e reflexióból is kitűnik – Vezér Erzsébet.”

    • Eörsi Üzenet mélyvörös levélpapíron című kötete adatait és tartalomjegyzékét megnézheti a honlapon az Eörsi István / Kötetek / Magyar nyelvű résznél.

    Előzmény:

    • Magyar Napló, 1993.05.14 (10.szám) Farkas Zsolt: Eörsi Lukácsa
    • Magyar Napló, 1993.07.09. (14.szám) Vezér Erzsébet: Farkas Zsolt Lukácsa

    Kapcsolódó cikkek:

    • Magyar Napló, 1990.09.20. (38.szám) E.I.: Én is mondom a magamét (és az itt felsorolt cikkek)

  • 1993.07.09. (14.szám) Magyar Napló, Vezér Erzsébet: Farkas Zsolt Lukácsa
    Lukácstól Lukácsig

    Vezér Erzsébet vitába száll Farkas Zsolttal Eörsi Lukács-képéről.

    „De ahhoz már nincs joga, hogy tényeket egyszerűen elhallgasson, és megalkossa azt a Lukács-képet, mely jóval hamisabb az Eörsiénél, aki kétségtelenül a hála és a szeretet jogán szépíti meg némileg ezt a képet. […] Farkas Zsolt által »egyik leghírhedtebb ökörségének« nevezett mondása valóban menthetetlen. De ezt Lukács soha le nem írta, mindössze interjúban hangzott el, tehát nem tartozik a filozófus életművéhez. […] Az a fölényes lekezelés, amellyel Lukács Szovjetunióbeli magatartását illeti, nemcsak ellenszenves, de tudatlanságra is vall. […] Hogy Lukács nem ismerte fel az igazi nagyságokat a művészetben, az vaskos tévedés. Adyról a legjobb, máig is érvényes tanulmányt ő írta. […] A tanítvány Eörsi cikke is tanúsítja, hogy Lukácsot lehet bírálni, de azzal a tárgyilagossággal, ahogyan ő teszi: tisztelettel az életművét megalkotott ember iránt, nem pedig úgy, ahogyan Farkas Zsolt teszi, aki kiragadott részletekbe és jellegtelen élettényekbe köt bele, hogy ezzel az egész életművet dezavuálja.”

    • Eörsi Üzenet mélyvörös levélpapíron című kötete adatait és tartalomjegyzékét megnézheti a honlapon az Eörsi István / Kötetek / Magyar nyelvű résznél.

    Előzmény:

    • Magyar Napló, 1993.05.14 (10.szám) Farkas Zsolt: Eörsi Lukácsa

    Reagálás:

    • Magyar Napló, 1993.07.09 (14.szám) Farkas Zsolt: Néhány reflexió Vezér Erzsébet reflexióira

    Kapcsolódó cikkek:

    • Magyar Napló, 1990.09.20. (38.szám) E.I.: Én is mondom a magamét (és az itt felsorolt cikkek)

  • 1993.07.10. Népszabadság, Farkasházy Tivadar: Kérvény
    TÖRPESAROK

    Farkasházy kéri megfenyítését, elbocsátását, más kulturális területre való áthelyeztetését.

    „Sajnos, tisztelt alezredes úr, nincs mindegyik íróval olyan könnyű dolgunk, mint a mihaszna Déryvel, Eörsivel meg a Fekete Sándorral volt; a jellemesebbekkel úgy látszik, meggyűlik majd a bajunk.”

  • 1993.07.28. Magyar Hírlap, Surányi Endre: A csodálkozások kora

    A levélíró csodálkozik azon, hogy Gadó György a Wallenberg Társaság elnöke. Írásában nyolc évvel ezelőtt az antiszemitizmus jelenségére próbálta felhívni a közvélemény, főleg Gadó György és számos hozzá hasonló figyelmét.

    „Eörsi István Az átvilágítás homálya című visszaemlékezését olvasva a lapban, már nem csodálkozom azon, hogy az ilyen felhívásaimra nem találtam szerkesztőséget.” Azon viszont csodálkozik, hogy Eörsi csak most csodálkozik Csurka ’56-os zsidózásán. „Fekete Sándor már 1984 körül nem csodálkozott, mert sejthette, de lehet, hogy tudta, kivel van dolga, noha ő kivételt képez.”

    Előzmény:

    • Magyar Fórum, 1993.07.01. (26.szám) Csurka István: Átvilágítás – Nincs a rendszerünkben
    • Magyar Hírlap, 1993.07.07. Eörsi István: Az átvilágítás homálya

    Kapcsolódó cikkek:

    • Kritika, 1993.09.szám Lengyel László: Alapító atyák
    • Havi Magyar Fórum, 1993.12.01. (12.szám) Szőcs Zoltán: Már Aczél György is megmondta...

  • 1993.07.29. (30.szám) Magyar Fórum, Szőcs Zoltán: Csapatjáték

    A nemzeti érzésű és -elkötelezettségű magyar középosztály hiányáról, a nagy arányú migrációról, Trianonról. A betelepültek ellenállás nélkül elfoglalták az értelmiségi pozíciókat. „Ez a magyar nép irányítóinak, a liberalizmus bűvöletébe esett vezetőinek megbocsáthatatlan történelmi mulasztása. [...] Innen ered a jövevények túlérzékeny felszisszenése minden olyan szóra, gesztusra vagy utalásra, amely emlékezteti őket arra, hogy — finoman szólva — nem éppen Árpáddal jöttek ebbe az országba, ám szavuk és beleszólásuk annyi van. mintha vele jöttek volna. [...] 1987-ben Lakiteleken kezdett szerveződni (nyilván nem előzmények nélkül) az a markáns népi-nemzeti erő, amely azután az MDF-ben öltött testet politikai pártként. Ezzel szemben a jövevények megteremtették a maguk liberális pártalakzatait, élén az SZDSZ-el, és halasztás nélkül két fontos célt tűztek maguk elé: egyrészt átmenteni azokat a — mindenkori rendszerektől függetlenül — meglévő társadalmi előnyöket, amiket történelmi korok óta bírnak, másrészt pedig gyengíteni minden lehetséges téren és módon a nemzeti elem jelenlétét, hatását, mivel ennek erősödése szükségszerűen jelentené az ő pozícióvesztésüket.” Idézetek Bauer Tamástól, Csurka István Néhány gondolat című elemzéséről, Csurka lefasisztázásáról.

    Előzmény:

    • Népszabadság, 1993.05.28. E.I.: Kiáltozás az egérlyukból
    • Beszélő, 1993.06.05. (22.szám) Zádori Zsolt: Jobb, biztosabb

    Kapcsolódó cikkek:

    • Népszabadság, 1993.06.25. Kőszeg Ferenc: De kinek kell jönnie?
    • Népszabadság, 1993.07.02. Szabó Zoltán: Jöjjön, akinek jönnie kell

  • 1993.07.29.Magyar Narancs, Sükösd Miklós: A Fidesz és az értelmiség - 1.

    (A Fidesz és a Magyar Narancs pengeváltása. Such György távozása a laptól. Orbán Viktor támadó szavai. A Fidesz médiapolitikája. Mi baja van a liberális értelmiségieknek a Fidesszel? A Fidesz jobbratolódása.)
    Előzmény:
    Magyar Narancs, 1993.06.24. Vágvölgyi B. András: Szárszók
    Magyar Narancs, 1993.07.01. Eörsi István: Jegyzetek ürügytelenül

  • 1993.07.29.Magyar Narancs, Sükösd Miklós: A Fidesz és az értelmiség - 2.

    (A Fidesz és a Magyar Narancs pengeváltása. Such György távozása a laptól. Orbán Viktor támadó szavai. A Fidesz médiapolitikája. Mi baja van a liberális értelmiségieknek a Fidesszel? A Fidesz jobbratolódása.)
    Előzmény:
    Magyar Narancs, 1993.06.24. Vágvölgyi B. András: Szárszók
    Magyar Narancs, 1993.07.01. Eörsi István: Jegyzetek ürügytelenül

  • 1993.07.szám Holmi, E.I.: Időm Gombrowiczcsal (X)
    Részlet
    1993. MÁRCIUS

    Első bejegyzés – Második bejegyzés – Harmadik bejegyzés – Negyedik bejegyzés – Ötödik bejegyzés – Hatodik bejegyzés – Hetedik bejegyzés – Nyolcadik bejegyzés – Kilencedik bejegyzés.

    • Eörsi István Időm Gombrowiczcsal című kötete adatait és tartalomjegyzékét megtekintheti az Eörsi István / Kötetek / Magyar nyelvű résznél.

  • 1993.07.szám Könyvvilág, Nádra Valéria: A teremtés magyar fele

    Könyvkritika Shakespeare összes Művei című kötetről. A Shakespeare-fordításokról. Eörsi István említése.

  • 1993.07.szám Kritika, Eörsi István: E. I. önkéntesből az irodalmi élet irodalom-torzító mechanizmusa gonosz indulatokat vált ki, melyeket zárt formában kényszerít

    Vers. Fotó: Eörsi Ginsberggel.

  • 1993.07.szám Színház, Tarján Tamás: A templom egere
    BERTOLT BRECHT: KOLDUSOPERA

    Színikritika a Budapesti Kamaraszínház előadásáról a Kiscelli Romtemplomban. Bertolt Brecht–Kurt Weill: Koldusopera. Rendező: Csizmadia Tibor. Fordította: Márton László.

    „Előfordulhat az is, hogy Márton László új fordítása sikerültebb, mint amilyennek hallani véljük. A Vas István-tolmácsolással a kézben, a Blum Tamás-féle magyarítással a fejben csak azt lehetett sajnálattal megállapítani, hogy az elsőrangú drámaíró-fordítónak ezúttal semmiféle friss nyelvi közelítésmód nem ötlött eszébe. […] A darab fordításán jelenleg ugyancsak fáradozó Eörsi István nem dolgozik potyára.”

    • A témával kapcsolatos további cikkeket találhat, ha a keresőmezőbe beírja a darab címét.

  • 1993.08.01. (8.szám) Filmkultúra, E.I.: Vitaindító
    1968-ról, demokráciáról az Emelt fővel vetítése után

    Az Emelt fővel című filmről. Rudi Dutschke beszéde Rolf Birman kelet-németországi kiutasítása miatt egy nagygyűlésen. Lukács György ’68-ról alkotott gondolatait erősíti meg a film. Az atombombáról, Karadzsicsról, a mi kérdésfelvetéseink történelem alatti voltáról, a parlamentáris demokráciáról, a polgári demokráciák által kidolgozott liberális formákról. Kritikát és egyben önkritikát fogalmaz meg.

    „1968- ról szól ez a film, és annak előzményeiről. ’68 egyformán volt fontos éve Kelet- és Nyugat-Európának. A fellendülés, a remények, a nekibuzdulások és a vereség szörnyű éve. […] Rudi Dutschkeék fölismerték a nyugati világ felelősségét a harmadik világ sorsáért... […] az emberi civilizáció eljutott három területen is – még egyszer ismétlem: a harmadik világ, a környezetszennyeződés és az atomipar fejlődése folytán – egy olyan pontra, amikor egyszerűen rákényszerülünk, hogy egyetemes méretekben gondolkodjunk a sorsunkról.”

A három Eörsi

A Noran Könyvkiadó Három Eörsi címmel tartott könyvbemutatója

(Zárt térben; Mítoszok helyett — 1956) a Műcsarnok pincéjében, 2003. november 4-én.