“Ellenfehérkönyv”: ezt az elnevezést nem én találtam ki, hanem Széll Sándor („Csendes”), aki egyetemista társaival a kádárista kiadványt cáfolandó kötet külföldi kiadását tervezték. Engem is hasonló cél vezérelt: ne prekoncepciózusan, hanem objektívan igyekszem bemutatni a fotók szereplőit. A fenti okok miatt (miszerint a képeket a megtorló hatóságok gyűjtötték össze) adódik az az aránytalanság, hogy az itt bemutatott képek nagy része a népítéletekről készült, elsősorban a Köztársaság téren.

A fotóalbum két részből áll. Az eseményképek (45 darab) nagyobb részét a vizsgálótisztek a nyugati kiadványokból szerezték be, és használták fel eredménnyel. Ezek után találhatóak a rekonstrukciós fotók (28 darab), amelyeket a nyomozóhatóságok készítettek.

Számos helyszínelési felvétel készült arról is, ahogy a fegyverrejtegető „előkeríti” a fegyverét, ezekből úgy találtam, hogy elegendő, ha csak a közismert forradalmárt, Fónay Jenőt mutatjuk be. perének legvitatottabb momentumaira Hasonló helyszínelésen látjuk Mansfeld Pétert is, a megtorlás legfiatalabb áldozatát.

Tóth Ilona és társai perének legvitatottabb momentumaira ad magyarázatot két fotó, és az azok hátoldalán olvasható beismerést jelentő aláírások. Ehhez kapcsolódik a következő fénykép, amely – görög sorstragédiaként – négy ember halálát idézte elő.

A forradalom szintén jól ismert személyiségének, Wittner Máriának 1956-os tevékenységét is végigkísérjük a képeken.