Angyal István (1928–1958); Angyal István önvallomásai.
Az első rész (Magyarbánhegyes – Auschwitz – Budapest) Angyal életének első 28 évét foglalja össze. A második Angyal István forradalom alatti cselekményeiről, szerepéről szól, mégpedig a saját frissen (1956. november 25.) megírt önvallomásában, amely talán az egyik legfontosabb kordokumentum. A harmadik Angyal utolsó 25 hónapját mutatja be, amelyet fogságban töltött. A kötet epilógusa Angyal utóéletét foglalja össze. A függelékben találjuk Angyal másik két önvallomását, amelyeket december első napjaiban írt, s amelyek nem ismétlik, hanem kiegészítik a novemberben írtakat.
„De hogy egy kormány, mely nem tartózkodott Budapesten, a forradalom gócában, a proletáriátus hazai központjában, visszatérve ide ellenforradalmárnak kiáltson ki egy közel kétmilliós várost, az ország ipari gócpontját, az ország szellemi életének, történelmi hagyományainak központját, az egész ország lakosságának 1/5-ét, az mégsem helyes, ha nagyon szalonképesen akarom kifejezni magam.”
Angyal István biográfiájához és önvallomásainak jegyzeteihez levéltári forrásokat és a már nagyobb részben elhunyt barátai, harcostársai visszaemlékezéseit használtam fel.