Corvinisták 1956 (A VIII. kerület fegyveres csoportjai).
Ma már közismert a fegyveres felkelés jelentősége a forradalomban. Enélkül elképzelhetetlen lett volna az 1956. októberi szovjet támadás visszaverése, Gerőék eltávolítása a hatalomból, a többpártrendszer kereteinek megteremtése, a semlegesség bejelentése. A felkelők reménytelennek tűnő heroikus küzdelme adott erőteljes nyomatékot a korábban irreálisnak tartott forradalmi követeléseknek, amelyek az országos politikai eseményeket is döntő mértékben befolyásolták a forradalom alatt.
A fegyveres felkelést a fegyveres csoportok, ezek között is a VIII. kerületi csoportok aspektusából vizsgáljuk. E közösségeknek természetesen, amellett, hogy a forradalmat szolgálták, önálló céljuk is volt, vezetőiket különféle ambíciók vezérelték, a „srácok” is különböző indítékokból vállalták a kockázatot. Mindegyik csoportnak megvan a maga önálló története.
Csoportról csoportra haladva mutatom be a VIII. kerületi fegyveres felkelés történetét. A csoportokat corvinistákra, „szabadnépesekre” és „vegyes” nemzetőrségekre osztottam. Corvinistáknak nevezem a Corvin közi felkelők mellett mindazokat a fegyveres csoportokat, amelyeknek az Üllői út–Nagykörút kereszteződésének közvetlen környékén rendezkedtek be, és kisebb-nagyobb mértékben összehangolták tevékenységüket. A corvinisták történetének rekonstrukcióját kiemelten fontosnak tartom, hiszen ezek a felkelők hősiességükkel nemzetközi hírnevet szereztek. Vitathatatlanul ők okozták a legnagyobb veszteséget a megszállóknak és magyar elvtársaiknak, oroszlánrészük volt a forradalom októberi győzelmében. Szerov és Zsukov jelentései tanusítják, hogy a corvinisták küzdelmének nemzetközi dimenziói is voltak. Az események részletes feltárását a történeti irodalomban fellelhető, egymással ellentmondó állítások is szükségessé teszik.
A Szabad Nép székház csoport (amelyet kissé pontatlanul többnyire „Dudás-csoport”-nak neveznek) lényegesen különbözött nemcsak a VIII. kerületi, hanem minden más budapesti felkelő közösségtől. A „vegyes” nemzetőrségnek a fegyverszüneti időszakban katonákból és civilekből, illetőleg rendőrökből és civilekből kialakított fegyveres egységeket nevezem. Ezeket a csoportokat kompromisszumok tartották össze, tagjaik általában az alapvető célkitűzésekben sem értettek egyet.
