E tanulmánykötet a főváros budai oldala 1956-os fegyveres csoportjainak történetét tárgyalja – a Széna tériek kivételével. A hat budai kerületben különböző időpontokban és eltérő körülmények között, egymástól függetlenül jöttek létre ellenállóközpontok, amelyek többnyire munkások, ipari tanulók köreiből rekrutálódtak.

A megalakult nemzetőrségi csoportok a rendfenntartást igyekeztek biztosítani, míg egyes osztagaik az előző rendszer vétkeseit keresték, hogy felelősségre vonják őket. 

A szovjetek novemberi intervenciójára napokig tartó ellenállás bontakozott ki a Budaváron, az óbudai Schmidt-kastélyban és a Kamaraerdőnél, a balatoni műút S kanyarjánál. Egy-egy napig tartó fegyveres konfliktus zajlott a Déli pályaudvar körzetében és a Móricz Zsigmond körtér környékén.

A kádárista megtorlás során a budai szabadságharcosok közül – a Széna térieken kívül – tizenhármat végeztek ki, hatan pedig még az 1963-as „nagy amnesztia idején” sem szabadultak.