Név:

Hozzászólás:



[1]  [2]  [3]  [4]  [5]  [6]  [7]  [8]  [9]  [10]  [11]  [12]  [13]  [14]  [15]  [16]  [17]  [18]  [19]  [20]  [21]  [22]  [23]  [24]  [25]  [26]  [27]  [28]  [29]  [30]  [31]  [32]  [33]  [34]  [35]  [36]  [37]  [38]  [39]  [40]  [41]  [42]  [43]  [44]  [45]  46  [47]  [48]  [49]  [50]  [51]  [52]  [53]  [54]  [55] 
Előző Következő
 
Eddigi hozzászólások:
Imre Jozsef 2006-12-22 01:49:45
Kedves Eorsi Laszlo
Eloszor is megkoszonom a gyors valaszt es Szente Karoly fenykepet. En inkabb Istvan fiarol erdeklodom es ha volna
kep rola. Az esetleges kep utan talan sikerulne nekem a 54-55-56-os idokre visszaemlekeznem amikor O Szerintem
mint inas-tanulo talan 16-17 eves lehetet. Konyveit sok baratom reszere megvettem. Nem konnyu feladatt
"historian"-nak lenni. Mindenki szakerto akkar lenni. Jo munkat es kitartast munkajahoz amelyet mostmar megkonnyit
a leveltari forrasok elerhetosege, bizonyos mertekben!? E-mail apponyiszov@yahoo.ca
Regards: I.J.
 
Eörsi László 2006-12-21 23:23:13
Én is kellemes ünnepeket és boldog új évet kívánok Önöknek!
 
Kopácsi Judith 2006-12-21 16:24:52
Örsi úr, Önnek, mint történésznek, a jelenlegi körülmények között van módjában kutatgatni, mások ugyan arról a korról szoló visszaemlékezéseit elolvasni. Aláirom, senki nem állithatja magáról, hogy a feje káptalan. Azt sem fogom állitani, hogy édesapám minden egyes felkelö csoportal való tárgyalásáról szórul szóra emlékezhetne. Könyve elsösorban azért irodott, hogy nemcsak a forradalomról, de elsösorban a titkos Nagy Imre perről értesitse a világot. Egy önéletrajz, mint Ön is tudja, nem képes minden mozzanatra kitérni és miután az egyén szemszögéböl irodott, nem biztos, hogy minden részletre emlékezni fog. Tapasztalatból beszélek. Magyarul megirt elsö önéletrajzom "A Hösök nem Sirnak" cimmel 1994-ben jelent meg Magyarorzágon. Az, akkor csupán egy vékony könyvecske volt, ami az angol, bövitett véáltozatban, már 450 oldalra terjedt, és sokkal részletesebb. De, ettöl még az elsö sem lett kevésbé fontos. Sajnálom, hogy Édesapám könyvét nem tartja forrásmunkaként megérdemlésre méltónak. Lehet, hogy az nem pontos minden mozzanatában, de attól az még (és nem csak szerénytelen véleményem miatt) megállja a helyét. Én még emlékszem, amikor Édesapám és Gosztonyi Péter történész úr beszélgettek, és vitatkoztak egymással. A vitákra szükség van. De ön, már eleve, azzal, hogy mint forrásmunkát meg sem emlitette ebben a témában, egy kicsit sértönek találok. Mint. történész, módja lett volna rámutatni, hogy addig amig Dr. Kopácsi Sándor igy és igy emlékezett, addig ez és ez a szemtanu másként látta, hallotta ugyanezt. Ez egy tisztességes dolog lett volna, olyan, amit én egy történésztől el is várnék. De kategorikusan kijelenteni, hogy nem tartja hihetönek édesapám könyvét, az, sajnálom, de számomra sértö.
Munkájához kivánok sok sikert és egsészséget, kellemes ünnepeket.
 
Szmetana György 2006-12-21 15:19:58
Bocsánat, még egygondolat. Ez nem 56 kapcsán, hanem általában. Több hadtörténész barátom is van. El nem tudja képzelni milyen viták vannak köztünk egy-egy eseményt illetően. Minket a m.kir.honvédség története érdekel azt kutatjuk. Nem hiszi el hogy 60 egynehány év után milyen kincsek kerülnek elő családi fiókokból és egyes tények milyen új megvilágítást kapnak. És ami ma már szinte csoda,még vannak egykori hadfiak akik hajlandók beszélgetni velünk. Üdv Sz.Gy.
 
Szmetana György 2006-12-21 15:06:58
Eörsi Úr! Nem kívánok én bármiféle párhuzamot vonni, vagy azonosságot látni 1942 január Zsablya és 1956 október 30 között. Csupán arra utaltam hogy történelmünknek ez a szörnyű napja talán megérdemelne egy nagyjátékfilmet. Nem dokumentumra gondoltam, annak semmi realitása.Talán Gothár Péter megcsinálhatná. Egyébként szerintem a "Kazamaták" jó darab. Persze megjegyzem, szerintem erkölcsileg erősen kifogásolható hogy egy darabban egyesek nevét, eredeti nevét megváltoztatjuk másokét nem. Ugye Elekből Borsos lett, K.Farkasból K.Maros, Mezőből Mérő. Kopácsiból miért maradt Kopácsi?Ez a kérdés nem Önnek szól! Ezt a kérdést feltettem az egyik szerzőnek . Én úgy gondolom hogy vagy mindenki ez eredeti nevén szerepeljen, vagy senki sem. Az irói szabadság szent dolog, de visszaélni nem szabad vele. Ez utóbbi gondolataimat Önnel azért osztottam meg, mert Ön is ,akárcsak én ,kényes a tények tiszteletére és a források hitelességére, úgy vélem két, a történelem iránt fogékony ember beszélhet ezekről egymással. Üdv. Sz.György
 
Eörsi László 2006-12-21 14:46:15
Tisztelt Kopácsi Judith,
névről és szerzőként ismerem Önt, nagyon régen olvastam is a kötetét. Édesapja memoárját pedig még a szamizdat-korszakból ismerem, ha jól emlékszem terjesztettem is. Természetesen csak a rendszerváltást követően láthattam a levéltári forrásokat. Legelőször a IX. majd a VIII. kerületi felkelőcsoportok történetével foglalkoztam. Akkor tapasztaltam azt, hogy Dr. Kopácsi Sándor visszaemlékezése bizony meglehetősen pontatlan. Számos tárgyalás volt 1956. okt. 29-30-án, és elsősorban a sok visszaemlékező közléséből jutottam a fenti megállapításra. Sajnálom, ha Önt ezzel megbántottam, de megjegyzem - mint ahogy ezt Szmetana úrnak is írtam - ettől még nagy tisztelője vagyok Dr. Kopácsinak. A Köztársaság téri események tényszerűségeivel kapcsolatban sajnos nem tudok mást ajánlani, mint a frissen kiadott kötetemet (Köztársaság tér 1956) mégha ez szerénytelenségnek tűnik is.
Üdv. E. L.
 
2006-12-21 14:28:55
Szmetana Úr, a Kazamaták darabban segítettem is az alkotóknak. Dokumentumfilmet sajnos nemigen lehetne a Köztársaság téri eseményekről készíteni, már 12 évvel ezelőtt sem lehetett egyetlen támadót sem hitelesen megszólaltatni. Szerintem azonban ez a történet nem helyes analógiája a Don-kanyarinak vagy a "Hideg napok"-nak, mivel a Köztársaság téri tragédiának csak magyar résztvevői voltak.
Üdv. E. L.
 
Kopácsi Judith 2006-12-21 02:42:23
Azt még szeretném hozzátenni, hogy számos külföldi egyetem is forrásmüként használja édesapám emlékiratait.
 
Kopácsi Judith 2006-12-21 02:38:47
Édesanyám elbeszélése szerint, miután Csikeszné megtagadta, hogy a telefont Mező Imrének átadja, és visszautasitotta apám által felajánlott rendöri század segitségét, apám azt tanácsolta nekik, hogy abban az esetben az épület alatt levö alaguton át menjenek a másik oldalra, és ott egy elözöleg már létezö de a háboru után befalazott kijárót kézigránáttal átjáróvá tehetik. Nemcsak, hogy nem foadták meg tanácsát, de valamilyen relytéjes okból, a kiskatonákat, és Mező Imrét, a térre eső kijáraton keresztűl távoztak. Szeretném tudni, hogy hova tünt a többi elvtárs, akik elözöleg a Párházban voltak. Hogy lehet az, hogy csupán mező Imre, akiről tudva tudták, hogy Nagy Imre párti, lett az egyetlen áldozat a Pártházban tartozkodó felsöbb vezetők közűl? Gondolom, ezek legalább olyan fontos kérdések, amikre jó lenne valahol választ is kapni.
 
2006-12-21 02:26:03
Tisztelt Örsi Úr!
Kopácsi Judith vagyok, Dr. Kopácsi Sándor lánya, Kanadából. Oldalára Szmetana györgy úr hivta fel a figyelmemet. Megdöbbentem láttam, hogy Ön megkérdöjelezi édesapám emlékiratában leirtakat. Szeretném tudni, hogy pontosan mire alapozza ön kételkedését, milyen iratokkal tudná bizonyitani édesapám emlékezetének hiányosságait. Szeretném felhivni figyelmét, hogy visszaemlékezéseit még 1975-ös kivándorlása elött elkezdte, de természetes, hogy csakis emlékezetére hagyatkozhatott, miután, (gondolom Ön is tudja) akkoriban nemigen lehetett módja neki eredeti forrássokat felkutania. Nagyanyám hozta utána kéziratát egy évvel szüleim kivándorlása után, és számtalan eddig megkérdöjelezett információ, édesapám emlékezetét igazolta. Többek között a Csikesznével történt telefonbeszélgetésnek édesanyám is személyes tanuja volt. Egy másik példa: annak idején, amikor Édesapám könyve megjelent, Vásárhelyi Miklüs élénken tagadta, hogy a Nagy Imre tárgyalást a hatóságok filmezték volna. És mint kiderűlt, valóban Édesapámnak volt igaza, a tárgyalást filmezték, azt kedvűk szerint össze is vágták, és ha jól tudom, még most is megnézhető, annak ellenére, Hogy a legtöbb Nagy Imre perben elitélt megtagadta erre az engedélyt.
 
[1]  [2]  [3]  [4]  [5]  [6]  [7]  [8]  [9]  [10]  [11]  [12]  [13]  [14]  [15]  [16]  [17]  [18]  [19]  [20]  [21]  [22]  [23]  [24]  [25]  [26]  [27]  [28]  [29]  [30]  [31]  [32]  [33]  [34]  [35]  [36]  [37]  [38]  [39]  [40]  [41]  [42]  [43]  [44]  [45]  46  [47]  [48]  [49]  [50]  [51]  [52]  [53]  [54]  [55] 
Előző Következő