Veszélyben a Magyar Nemzeti Bank nyeresége • Az államadósság a GDP öthatoda

Az államháztartás bruttó adóssága 1995 végén 4800 milliárd forintra rúgott, a GDP-hez viszonyított mértéke 86,8 százalék, azaz némileg csökkent az 1994. végi 87,9 százalékos adósságszinthez képest. A Magyar Nemzeti Bank attól tart, hogy kamatszempontból kedvezőtlenül alakul adósságainak és kinnlevőségeinek szerkezete; elannyira, hogy nyereségének biztosításához beavatkozásra van szükség.

MH-információ
Veszélyben a Magyar Nemzeti Bank nyeresége • Az államadósság a GDP öthatoda
Előzetes adatok szerint a központi költségvetés adóssága a múlt év végén 4713,4 milliárd forint volt, azaz közel ezermilliárddal nőtt 1994 végéhez képest. Az elkülönített alapok, az önkormányzatok és a társadalombiztosítás adóssága ezt 4799,9 milliárd forintra egészíti ki. Az államháztartás és a Magyar Nemzeti Bank összevont (konszolidált) adóssága 4891,4 milliárd, ebből a belföldi adósság 1376,2 milliárd forint, azaz 28,1 százalék. Zömében az állam külföldnek tartozik, sőt azt is elmondhatjuk, hogy a belföldi eladósodás részaránya még némileg csökkent is az 1994 végére kialakult 28,5 százalékos hányadhoz képest.
Az említett belföldi arány az „igazi” belföldi piacon történő eladósodás helyzetét tükrözi. Emellett a jegybank nagy arányban (1995 végén 3158,2 milliárd forint erejéig) közvetlenül is finanszírozza a költségvetést. Ha az államháztartás, illetve a központi költségvetés tartozásait önmagában, az MNB nélkül tekintjük, akkor – mint ábránk is mutatja – a belföldi adósság tűnik elsöprően nagynak.
A múlt év végére a költségvetési hiányt finanszírozó adósság 188,5 milliárd, az egyéb kamatozó adósság 116,5 milliárd, az MNB-vel szembeni nulla kamatozású, lejárat nélküli adósság 466,7 milliárd forinttal nőtt az 1994. végi állapothoz képest. A nulla kamatozású adósság a forint árfolyamváltozása (részint a leértékelések, részint a keresztárfolyam-változások) miatt „keletkezik”: az MNB nem képez céltartalékot árfolyamveszteségeinek fedezésére – ezt ugyanis kamatemeléssel kellene behajtania a büdzsétől –, ehelyett az adósságainak árfolyam-átértékelődését a „nullás” adósság formájában „terheli rá” a költségvetésre. 1994-ben azonban megkezdődött a nulla kamatozású adósság hosszú lejáratú államkötvénnyé alakítása (akkor 59, tavaly 72 milliárd forint erejéig), s ez volt 1995-ben az „egyéb” kamatozó adósságok növekedésének legfontosabb összetevője – ámbár a bankkonszolidációs kötvényállomány is nőtt 6 milliárddal.
A nulla kamatozású állomány nagymérvű növekedése előnyös a költségvetésnek, annál hátrányosabb az MNB-nek; azt mutatja, hogy a jegybankra hárulnak a külső adósság árfolyamváltozások miatt növekvő terhei. E terheket az MNB akkor állja, amikor visszafizeti az adósságot. Az 1995 közepén ismert adatok szerint 2 milliárd 850 millió dollár visszafizetése válik esedékessé az idén, s e mintegy 400 milliárd forintnyi summából több mint 128 milliárdnyi olyan régi kormányhiteleket finanszíroz, amelyet évekkel ezelőtt, vettek föl, akkor, amikor a dollár még 60-70 forintba került.
Az MNB kinnlevőségeinek e változása egyes szakemberek szerint 10-20 milliárd forint veszteséget is okozhatna a jegybanknak, holott a költségvetési törvény 20,5 milliárd forint nyereséget, illetve ennek büdzsébe fizetését írja elő. A helyzet a jegybank szempontjából sajátos módon a múlt év végével bezúdult privatizációs bevételek miatt is veszélyes. A bevételeket ugyanis forintra váltva a kereslet ugrásszerű növekedését válthatják ki, illetve ennek lecsapolására az MNB többek közt nyílt piaci műveletekre, azaz a birtokában lévő állampapírok eladására kényszerül. Azaz ennyiben le kell mondania portfólióinak kamatairól.
A helyzeten az segíthet, hogy az idén még nagyobb mértékben kerül sor a „nullás” adósság kamatozóvá alakítására. A jegybanktörvény jelenleg hatályos szövege az 1995. végi lejárat nélküli állomány öt százalékának piaci kamatozásúvá alakítását írná elő, de ezt is csökkenteni kellene a privatizációs bevételekből kamatmentes adósság megfizetésére fordított összeggel. A múlt év végén elfogadott törvény azonban ez egyszer kivételt tesz: nagyobb mértékű kamatozó adóssággá alakítást tesz lehetővé, s ennek megállapításához nem kell várni az MNB közgyűléséig. Ha helytálló fenti információnk a realizálódó árfolyamveszteségről, akkor a tavalyi összeg legalább kétszeresét, azaz minimum 140 milliárd forint „nullás” adósságot kellene kamatozásúvá alakítani (azaz több mint 20 milliárd forintnyi további kamattal terhelni a költségvetést). Úgy tudni, a pénzügyminiszter és az MNB elnöke a napokban vitatja meg a kérdést.
Nem közömbös az MNB pozíciója (s vele az adósságátalakítás kérdése) szempontjából az sem, miképpen dönt ma a kormány a privatizációs többletbevételek fölhasználásáról. A költségvetés szerint 250 milliárdot mindenképp az államadósság csökkentésére kell fordítani, további 12 milliárd területfejlesztésre, illetve munkaerő-piaci célokra fordítandó. A vita, mint ismert, az efölötti összeg körül folyik. Az alapösszegből, a 250 milliárdból értesüléseink szerint 62 milliárdot közvetlen államkölcsön-törlesztésre használnának föl (ebből 15 milliárd tavalyi, 47 milliárd idei lejáratú adósság); 42 milliárdot a hazai bankoktól 1995 márciusában fölvett devizaadósság törlesztésére fordítottak; 30 milliárd erejéig nem újítanák meg az 1996/N jelzésű (összesen 60 milliárd névértékben belföldön kibocsátott) kötvényt, 5 milliárdot pedig az MNB-nél lévő devizaalapú kötvények visszafizetésére fordítanának. További 111 milliárdot pedig 30-70 százalék arányban fordítanának kamatozó, illetve nem kamatozó államadósság csökkentésére. A kamatozó államadósság csökkentése átlag 10-15 százalékos (3,3-5 milliárdos) kamatmegtakarítást hozna, mivel nagyobbrészt kedvezményes (régi, 8 százalékos kamatozású), kisebb részt piaci kamatozású adósságok csökkentéséből adódna. Tehát ennyiben is javulna az MNB kinnlevőségeinek szerkezete.