GALGÓCZI-PER |
A forradalom archív fotóinak, filmjeinek túlnyomó része a Köztársaság téren készült október 30-án. Ezen a napon ostromolták meg a zömében VII. és VIII. kerületi felkelők a Budapesti Pártbizottság épületét. A különböző nyugati országokból érkező tudósítók - akik a jelentősebb érdeklődésre számot tartó harci jelenetekből minél többet akartak megörökíteni - nagyobb biztonságban dolgozhattak, mint akkor, amikor a felkelők a szovjet csapatok ellen harcoltak: a Köztársaság téren pontosan lehetett tudni a lövések irányát. (De még így is halálos sebet kapott ott Jean-Pierre Pedrazzini, a Paris Match fotóriportere.)
Még több felvétel készült arról, hogy az ostromlók - győzelmük után - az odasereglő tömeggel együtt brutálisan leszámoltak a védőkkel, akik közül 25-en életüket vesztették, számosan súlyosan megsebesültek. A kádárista hatóságok nem csekély eredménnyel hasznosíthatták a megtorlás időszakában ezeket a képeket, emellett propagandisztikus célból minduntalal előszedték már a forradalom és szabadságharc leverésétől egészen a pártállam bukásáig, azt sulykolva, hogy az "ellenforradalom" eszmeisége és az őrjöngő pusztítás ikertestvérek. Elhallgatták, hogy a forradalmárok nagyobb része és a forradalmi sajtó azonnal elítélte az önbíráskodást.
A Köztársaság téri fényképek több perben is szerepeltek, mégpedig az azonosított személyek megjelölésével. E perek közül Galgóczi Zoltán és társai perét kell elsőként megemlítenünk. A per hét vádlottját a Tutsek-tanács I. fokon halálra ítélte (1958. IX. 4.), és a Borbély-tanács egy esetben sem látott okot a verdikt enyhítésére (1958. XI. 25.). Lebukásukat jelentős mértékben elősegítették nyugati tudósítók által készített felvételek, amelyeken kisebb-nagyobb mértékben valamennyien szerepelnek.
Az ostrom napján készült fotókat rekonstrukciós- és portréfelvételekkel kiegészítve a nyomozók külön kötetbe rendezték, és magyarázó szövegeket, perbeli vallomásokat mellékeltek hozzájuk. E dokumentáció áttekintésével a per áttanulmányozása nélkül is megérthetjük az ügy lényegét. Az alábbiakban az 1956-os felvételekből mutatunk be néhányat.
1-4. kép (és csaknem az összes többi, az alábbiakban látható Köztársaság téri kép) John Sadovy, a Life tudósítójának a felvételei, amelyek bejárták a világot. A pártházból ütlegeléssel és rugdosással kituszkolt hat 22-23 éves államvédelmi sorkatonát a pártház Kenyérmező utcai sarkához terelték, és mintegy húsz fegyveres néhány méterről sorozatot lőtt beléjük. Csodával határos módon közülük csak Kucsera Zoltán (2.) halt meg, a többiek: 1. B. Somogyi Lajos, 3. Könczöl Sándor, 4. Holicza István, 5. Csalai József, 6. K. Farkas József - bár igen súlyos, maradandó sérülést szenvedtek - a mentősök bátorságának és a viszonylag gyors orvosi beavatkozásnak köszönhetően életben maradtak. Mivel a rájuk lövőkről nem készültek felvételek, az ő felismerésüknek nagy szerepe volt a vádlottak elítélésében. A képek, a kihallgatási jegyzőkönyvek, tanúvallomások és egyéb dokumentumok egyértelművé teszik, hogy Galgócziék - nem egyforma mértékben - részt vettek a pártház ostromában és az azt követő brutális akciókban. A 23 éves Galgóczi Zoltán, a 27 éves Nagy József és a 20 éves Vass Lajos rendkívül nehéz körülmények között nevelkedett, a forradalom előtt közbűntényes vádakkal már mindhármukat többször elítélték. Október 26-án együtt szabadultak Oroszlányból, a büntetés-végrehajtási munkahelyről. A Wesselényi utcai "Farkas"-csoporthoz csatlakozva részt vettek az októberi és a novemberi szovjetellenes harcokban - különösen Vass Lajos. A 26 éves Bakosné Salabert Erzsébet, mint Nagy József élettársa tartott a társasággal. A 23 éves Lachky Albert lakatos és a 18 éves Burgermeiszter József szerszámkészítő szintén korábbi ismerősök voltak. Ők az ugyancsak VII. kerületi Hársfa utcai Steiner-csoport tagjaiként vettek részt a harcokban. |
|
|||||