FÁNCSIK-PER

   A Fáncsik György és társai per kilenc vádlottját csak az köti össze, hogy mindnyájan - a hatóságok szerint - többé-kevésbé érintettek voltak az október 30-i Köztársaság téri eseményekben. Így ez az eljárás felfogható a fentebbi Galgóczi és társai per folytatásának, annál is inkább, mivel a bírák sem változtak: első fokon a Tutsek-tanács (1959. VIII. 18.), másodfokon a Borbély-tanács (1959. XII. 18.) ítélkezett. A megtorlás e toronymagasan legeredményesebb "párosából" ezúttal Borbélyék bizonyultak könyörületesebbnek: Tutsekék hét halálos ítéletéből három felkelőnek megkegyelmeztek (közülük két felkelő, Deák Gábor és Novák Károly, a forradalom idején még 16 illetve 17 éves volt). A két per abból a szempontból is hasonló, hogy ezek a vádlottak szintén különböző felkelőcsoportok tagjaiból álltak, közülük a 19 éves Tóth Tibor segédmunkás (Kisfaludy utcai felkelő), a 25 éves Dobi Károly kőműves tanuló, Deák Gábor ipari tanuló és Novák Károly kocsikísérő (Práter utcai felkelők) szerepel az archív fotókon.

A vádlottak még a Köztársaság tér ostromában is egymástól függetlenül, különböző módon vettek részt, így a konkrét vádak túlnyomó része egyes személyekre irányult, ám a hatalom a sokszereplős, halálos ítéletekkel járó per sokkoló, elrettentő hatását akarta érvényesíteni.

A nyomozati anyagban három olyan fénykép található, amely a Köztársaság téri tragikus események egy-egy momentumát ábrázolja, egy-egy később halálra ítélt részvevővel. A felvételek a helyszínen dolgozó nyugati fotósoktól származnak.

 

A 7. kép már a Budapesti Pártbizottság épülete elfoglalása után keletkezett, amelyben a később II. rendű vádlottként szerepeltetett, majd kivégzett Dobi Károlyt x-szel jelölték meg a nyomozók. A ránk maradt dosszié tanúsága szerint a szervek hatszor használták fel ezt a fényképet eredményesen, felismerési jegyzőkönyvként. A források alapján nem lehet kétséges, hogy Dobi - aki segédmunkás, segédrendőr volt, és a Práter utcai felkelők raktárosa lett - az ostromkor az Erkel színház tetejéről vette célba a pártházat, majd alaposan kivette a részét az önbíráskodásból is. (A kép előterében háttal Lachky Albert, jobboldalon a fal mellett svájcisapkában Burgermeiszter látható, akiket - mint ahogy már utaltam rá - a Galgóczi Zoltán és társai per ítéletének értelmében végeztek ki.)
 

   A 8. kép ugyancsak a sikeres ostrom utáni tumultust ábrázolja, amelyben a belügyi szervek felismerték, és megjelölték Tóth Tibort, a per III. rendű vádlottját, akit szintén kivégeztek. E képet - legalábbis a rendelkezésünkre álló forrásanyag alapján erre következtethetünk - a felismeréshez csak az érintett közreműködésével tudták értelmezni. Ő pedig önfeltáró vallomást tett: "A felmutatott fényképen lévő személyek közül a 3-as számmal jelölt személy én vagyok. [...] Fegyveremet a jobb kezemben tartom, ezért nem látható a fényképen." Több egykori védő felismerése és vallomása szerint Tóth részese volt a brutalitásoknak.

   Tóth részt vett a novemberi fegyveres ellenállásban, de egy ágyúlövedék leszakította az egyik lábát.
 

 

 

A 9. képen Deák Gábor villanyszerelő ipari tanuló látható. E fényképet, amely a Köztársaság téren, az Erkel színháznál készült, eredeti formájában - letakart szemmel - a Fehér Könyv is átvette a holland de Spiegel 1956. november 11-i számából. A nyomozó szervek tehát valamilyen módon 1958-ra megszerezték a kép takarás nélküli változatát, így felhasználhatták felismerési jegyzőkönyvként.

Deák egyébként a nyugati fotósok egyik kedvencének bizonyult. Olyan pillanatot is elkaptak, amikor éppen lőtte a pártházat, de mivel háttal állt, a hatóságok valószínűleg nem azonosították. Több tanú szerint Deák a pártház elfoglalása után puskatussal ütötte az elfogott védőket. Részt vett a szovjetek elleni harcban is, november 5-én elvesztette az egyik lábát. Jogerősen életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték, 1970-ben szabadult, 1997-ben halt meg.

 
 

 

A 10. kép (Frank Spooner-Gamma) nem a Köztársaság téren, hanem a Práter utcai iskolánál, a felkelők egyik legfontosabb bázishelyénél készült. Középen Novák Károly, a per VII. rendű vádlottja áll. Társaival egy nemzetőrségi rajt alkotott. A két mellette álló felkelő felett már ítélkeztek, mire őt - visszatérve angliai emigrációjából - letartóztatták. A jobbra lévő rajparancsnokát, a 26 éves Bosnyák Gábor segédmunkást ekkorra már ki is végezték, a balra lévő 30 éves Ponczok Sándor gépmestert pedig 15 évre ítélték. Novák esetében nincs kellő bizonyíték arra, hogy - akár a Köztársaság téren - erőszakos cselekményt követett volna el, ennek ellenére I. fokon halálbüntetést szabtak ki rá. A jogerős végzés a legsúlyosabb ítéletet tíz évnyi szabadságvesztésre mérsékelte. 1963-ban szabadult.

 

 

 

A 11. kép a corvinisták jelentős harci sikerének bizonyítéka: október 27-én a Práter utca-Futó utca kereszteződésénél több páncélautót ártalmatlanná tettek, és ennek az ütközetnek több szovjet katona is áldozatául esett.

 
 

 

 

A 12. képen egy szétlőtt rendőrségi riadóautót látunk a Ferenc körúton, a Tompa utcánál. Október 25-26-án ugyanis a Tompa utcai felkelők ellen bevetették a Mosonyi utcai laktanya két riadóautónyi rendőrét, és az utóbbiak szenvedtek vereséget. A rendőrök - miután járműveiket szétlőtték - megfutamodtak, néhányan közülük a tömeg fogságába kerültek.

Fáncsik György és társai pere 9024/59.