A csattanós válasz • 1998.08.31
A kormány és a jegybank csattanós választ adott a forinttal s persze a részvényárfolyamokkal kapcsolatos aggodalmakra. Nemhogy nem értékelték le a forintot vagy – ami most majdnem ugyanaz lett volna – nem szélesítették az árfolyamsávot, hanem még be is jelentették, hogy októbertől lassítják a csúszó leértékelést.
A leértékeléssel azt üzenték volna, hogy hazánkat megrendítheti a tőkekiáramlás, amiben ezúttal az orosz válság a ludas. A kormány (és a jegybank) kinyilvánította: elégséges alap (valutatartalék) áll rendelkezésre ahhoz, hogy a tőkekivonásokat kivédjék, s a forint rövidesen erősödésnek indul.
Az „erősödés” persze viszonylagos. A mostani árfolyamrendszert mondhatni az élteti, hogy időről időre, előre bejelentve, csökkentik az előre bejelentett csúszó leértékelési ütemet mindaddig, amíg ez az egész csúszást értelmét nem veszti. A hazai pénzromlás most valóban lassul, s így megvan az alapja a leértékelési ütem mérséklésének, mely az infláció további fékeződését előlegezi meg. Ugyanakkor, mint az MNB–ben hangsúlyozzák, a magyar gazdaság nemzetközi versenyképessége javul, így a forint viszonylagos erősödése nem fenyeget a fizetésimérleg–romlás veszélyével.
Moszkvában aki teheti, most veszi meg a több hónapja kinézett frizsidert, hogy elsüsse rubeljeit, halljuk a tudósítást. Ezalatt – szintén több hónapja – készültek Budapesten az illetékesek a mostani árfolyamlépésre. Miért épp most léptek, amikor olyan rosszul áll a BUX meg a forint? Nyilván demonstrálni kívánták – és okkal –, hogy a kormány (meg a jegybank) az orosz válság ellenére is folytatja a harcot – a hazai infláció ellen.
Oroszországban most már az utca emberének hátán csattan az az ostor, amely először a tőzsdén meg a valutapiacon adott hírt magáról. Magyarországon rosszul áll ugyan a BUX, gyengélkedik a forint, de ezt az utca embere nem érzi meg, ha csak nincs részvénye neki. Így hát nem követjük az oroszokat a leértékelésben.