Új gazdaságpolitikai receptek • Mellár szeptembertől a KSH elnöke • 1998.08.28
Mellár Tamás egyetemi tanárt szeptember 1–jétől kérték föl, hogy a Központi Statisztikai Hivatal elnöke legyen – tudta meg a Magyar Hírlap.
Várhatóan ma fejeződik be az ilyenkor szokásos nemzetbiztonsági átvilágítás, s ekkor minden akadálya elhárul annak, hogy a jövő hónap elejétől hivatalba lépjen a mostani KSH–elnök, Katona Tamás helyett. Mellár Tamás jelenleg a Budapesti Közgazdaság–tudományi Egyetem gazdaságpolitikai tanszékén működik. Terveiről akkor nyilatkozik, ha már kinevezték – mondta kérdésünkre.
Szintén szeptembertől vált Tétényi Tamás, a Pénzügyminisztérium főcsoportfőnöke. Kérdésünkre elmondta, távozásának oka, hogy a pénzügyi tárca a továbbiakban nem foglalkozik a gazdaságpolitika meghatározásával, ezt a feladatkört a gazdasági minisztérium veszi át.
Pozitív diszkriminációban kell részesíteni a kis– és középvállalatokat – javasolta Matolcsy György, mire Vértes András úgy reagált, hogy a vállalati kör 95 százalékát kitevő szféra túl széles a diszkriminációhoz. Egyebek mellett ez volt az egyik vitapont tegnap a XXXVI. közgazdász vándorgyűlés gazdaságpolitikai szekciójában, Nyíregyházán.
Új gazdaságpolitikai receptúrára van szükség – fejtegette Matolcsy György, a Növekedéskutató Intézet igazgatója a gazdaságpolitikai szekcióban. Igaz elismerte, hogy szükség van a költségvetési szigorra, a külső egyensúlyra, az inflációfékezésre. Az újdonság az lenne szerinte, hogy „regulálni” kell a nemzetközi pénzpiacokat, és „pozitív diszkriminációban” kell részesíteni a kis– és középvállalkozásokat, és támogatni a szellemi tőke, valamint az infrastruktúra fejlesztését.
Vitába szállt „Matolcsy új közgazdaságtanával” Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Rt. elnök–vezérigazgatója. Magyarország kis ország ahhoz, hogy regulálja a nemzetközi pénzpiacot, a cégek 95 százalékát alkotó kisvállalkozói kör (amelyek 50 főnél kevesebbet foglalkoztatnak) túl széles a pozitív diszkriminációhoz. Az árfolyam–politika pedig nem alkalmas arra, hogy megakadályozza a tőkeáramlást – fejtegette.
Vértes górcső alá vette az új adópolitikai elképzeléseket is. Az adóbevételek a GDP 38 százalékát teszik ki (5 éve ez még 46–47 százalék volt). Ezt célszerű lehet még csökkenteni, de a sokirányú kiadási elkötelezettség miatt – mint részletesen kifejtette – megvalósítása kétséges. Ha például a gazdaság 30 százalékát alkotó feketegazdaságot 20 százalékos adóval kifehérítenék, körülbelül annyi adóbevételhez jutnánk, mint amennyivel az új kormány csökkenteni kívánja a tb–járulékot. Vértes szerint a családi jövedelemadózás bevezetése irreális elképzelés.
Az államadósság GDP–hez viszonyított aránya 1994–97 között 89–ről 65 százalékra csökkent, de közben nőtt a kamatkiadás aránya – fejtegette Mellár Tamás, a Budapesti Közgazdaság–tudományi Egyetem tanára. Egy hozzászóló fölhívta a figyelmet arra, hogy ebben a kamatmentes költségvetési adósság devizaadósságra váltása is szerepet játszott. Mellár szerint azonban ez „politikai döntés volt”, és szerinte túl drága volt a külső adósság belsővé változtatása, ami az elmúlt ciklust jellemezte. Elégedetlen a csúszó leértékeléssel is, mint mondta, nincs szabad keze a jegybanknak a pénzmennyiség és a tőkebeáramlás szabályozásában.