Az orosz hatás • 1998.08.26
Semmi rendkívülit nem kell tenni az orosz válság magyarországi következményeinek elhárítására – magyarázták meg a kormányfőnek a szakminiszterek.
Megpróbáljuk beleképzelni magunkat a kormányfő helyébe. Hétfőt írunk, a tőzsdei árfolyamok esnek, a forint gyengélkedik. Konstatálnunk kell – tétlenségre kárhoztatva, hiszen éppen az örök sorstárs lengyeleknél vendégeskedünk –, hogy „a moszkvai fejlemények a magyar tőzsdére közvetlen hatással vannak, mivel ami Oroszországban történik, az a magyar gazdaságot nem hagyja érintetlenül”. Együtt dobog a szívünk a hazai tőzsdével, és szentül elhatározzuk, hogy intézkedünk. Rögvest össze is hívjuk a válságstábot, hogy a „helyzet komolyságának megfelelően” dönthessünk.
Ekkor már kedd van; elmagyarázzák nekünk, hogy nem kell tennünk semmi rendkívülit. A nemzeti valuta gyengült ugyan, de hát az árfolyamsáv arra való, hogy mozogjon benne a forint. A részvényindex iszonyatosan nagyot zuhant, de előfordul ez más országokban is. Mit tegyünk, ezúttal semmit nem tehetünk. Minden részvényes minden részvénye mellé nem állíthatunk rendőrt. De végére kellett járnunk, s a polgároknak is joguk van megtudni ezt. Tehát jól tettük, hogy magunkhoz rendeltük a külügy–, a pénzügy–, a gazdasági minisztert, a nemzeti bank elnökével egyetemben.
Ez rendben is volna. Csakhogy eszünkbe jut egy frappáns önmeghatározás. „Ez a kormány, ellentétben az előzővel, nem azt fogja megmondani, hogy mit miért nem lehet megcsinálni, hanem hogy mit lehet” – körülbelül ezt mondta nemrégen Orbán Viktor. S most meg éppen nem úgy van. Vannak dolgok, amelyek nem tőlünk függnek – most ezzel kellene előállni, meg azokkal az átkozott külső orosz körülményekkel. A kormányfő ezt rábízza minisztereire: nem mutathatja gyengének magát.
Összezavarodik minden. Szét kellene választani, ki miről tehet, miről nem tehet. Meg hogy ki mikor beszél mellé, s mikor felelős politikus.