A kényes büdzsé • 1998.08.22
A kormány merő tapintatból óhajtja egy hónappal, október végére halasztani az 1999–es költségvetés benyújtását. Nem akarja ugyanis befolyásolni az önkormányzati választásokat – magyarázza.
A megokolás a „polgárok” éretlenségére apellál, arra, hogy az emberek nem képesek elválasztani a helyhatósági szimpátiák búzáját az olyan húsba vágó döntések ocsújától, mint hogy mire jut pénz, és mire nem. A politikai elit mindig is úgy gondolta, hogy a polgár legfőképpen zsigerből, pofára választ.
Vagy mégsem? Talán épp abból indultak ki, hogy a polgár az eszére hallgat. Ekkor az eshetőségek attól függnek, hogy a készülő büdzsé képes lesz–e beváltani mindazt a jót, amit a kormány és pártjai eddig ígértek. Ha igen, akkor nyilván nagyvonalúságból odázzák el a büdzsé vitáját: az önkormányzatok világa más küzdőterep, más szövegeket kíván, mint a nagypolitika, ahol már győztek. „Ezt már mondtuk, mondjunk mást is!” – jó esetben ezért összpontosítanának most a helyi ügyekre.
Sokkal valószínűbb sajnos, hogy a választási ígéretek jócskán meghaladják a büdzsé kereteit. A kormányra került pártok bizony sokat ígértek, s a kormányprogram is csak fél mondatot vesztegetett arra, ami most válik kellemetlenné: a kabinet „gondot fordít a költségvetési hiány kordában tartására”. Még a vak is látta, hogy nem ez az igazi program. S bár a gazdaság fellendül, a növekedés önmagában is százmilliárdokkal toldja meg a költekezés (vagy adócsökkentés) kereteit – azért lesznek, akik csalódni fognak. S ha csalódnak, tegyék inkább a helyi választások után.
De kik húzzák a rövidebbet? Ezt bizonyára még a kormány sem tudja. A gazdasági tárcák úgy kedveznének a vállalkozásoknak, hogy minél több jövedelmet hagynának náluk. Tehát folytatnák az állami újraelosztás csökkentését. Más tárcák az elosztást növelnék a családok, a mezőgazdaság, az olcsóbb autópálya–használat javára. Nemes célok, csakhogy pénzbe kerülnek. Idővel az ígéretekkel kormányra jutott erők is lenyelik ezt a pirulát. De kell még hozzá egy hónap.