Pártpénztárnok az APEH élén • 1998.08.15
A pénzügyminiszter – Joszip Tot ide, Kaya Ibrahim oda – késedelem nélkül kinevezte Simicska Lajost az APEH elnökének. Még szabadságáról sem tért haza; állítólag egy faxszal elintézte az előléptetést, mihelyt elkészült az obligát biztonsági átvilágítás a jelöltről.
Igaz, a pénzügyminiszter nemrég azt állította, hogy más logikával működő adórendszert akar, s ehhez Simicskára van szüksége. De ha a logika más lesz, akkor miért tette meg az eddigi APEH–elnököt a pénzügyi tárca adóügyekben illetékes helyettes államtitkárává, akitől az adókoncepciók függenek? Erre a magyarázat nyilván az, hogy nincs magyarázat, azaz valójában nem a pénzügyminiszter választotta ki a fő adószedőjét.
Simicska kinevezése enyhén szólva nem volt pártsemleges döntés. De hát mindenütt akadnak bizalmi emberek, hitbizományok. Be kell látnunk: az igazi politikai váltógazdaság, amelyben csak a politikusok cserélődnek, illúzió. Csak annak drukkolhatunk, hogy a közhivatalnok, ha már pozícióba került, tartsa meg tapintattal legalább a látszatát a semlegességnek, az azonos bánásmódnak.
Magánpénztárcákból fizetünk be a köznek, az adózás a köz– és a magánszféra találkozása. Lám, a kormányra került elit most e határmezsgyén ünnepli győzelmét. Ez csak akkor elfogadható, ha az új adóhivatalnokok kínosan ügyelnek arra, nehogy önkényesen kotorásszanak a zsebekben, s arra is, nehogy túlzottan nézzék el az új haverok kópéságait.
Csakhogy – s ez a bökkenő – Simicska személyében nem csupán egy bizalmi pártemberről van szó. Nevéhez tulajdonost és helyet változtató cégek kötődnek, még ha le is mondott vezetésükről. Még az sem világos, hogy e cégek furaságai nem az adóelkerülésre szolgáltak–e. És a nevéhez tapadnak a régi székházügyek, a fideszes pénzek megforgatása, s újabban – mert egyelőre ez a gyanú sem oszlott el – a postabankos párttámogatások ügye.
Akárhogy is, egy fideszes pártpénztárnok vált főadóhivatalnokká. Ilyesmire még a nagymenő pártpénztárnokokban bővelkedő szocialisták sem vetemedtek.