Tőkemozgások • 1998.08.13
Egymásba torlódott két hír, két figyelmeztető jel a hazánkban ténykedő külföldi tőkéről. Az egyik a júniusi fizetési mérleg, mely szerint egyetlen hónap alatt majd' háromszázmillió dollárnyi, részvények, részesedések utáni tőkejövedelmet vontak ki hazánkból. Több mint háromszor annyit, mint a tavalyi nyereségfelosztások idején. Aztán jött a keddi nap, a budapesti tőzsdeindex több mint hatszázpontos esése, melyet a forint látványos gyengülése kísért, egyértelműen mutatva, hogy a külföldi részvénytulajdonosok vonták ki az országból befektetésük egy részét. Tegnap kétszáz ponttal visszakapaszkodott ugyan a BUX, de ez valószínűleg csak korrekció, amit az olcsóbb részvények iránt megnőtt kereslet váltott ki. A makrogazdasági mutatók eközben kedvezőek, a külkereskedelmi teljesítmények tovább javulnak, a növekedés még gyorsabbá vált, az államháztartás jobban alakul a vártnál. Sőt újabban az infláció is mérséklődni látszik. Erre mondják, hogy a tőzsdei áresés meg az osztalékkivonás okai nem fundamentálisak, nem a gazdasági alapfolyamatokhoz kötődnek.
De épp ez a félelmetes az egészben. Nem arról van szó, hogy a magyar gazdaság megérdemli–e az érdeklődést az itt lévő papírok, befektetési lehetőségek iránt, hanem arról, hogyan alakulnak a távol–keleti meg orosz (e héten meg állítólag az amerikai) tőkepiacok. Ez folyik már egy éve, amióta hol esik, hol meg emelkedik a tőzsdeindex. Persze más a pillanatnyi hozamokra is mozduló spekulatív tőke, s megint más a működőtőke. A működőtőke–befektetések továbbra is gyarapodnak, bár a nagymértékű osztalékkivonás arra figyelmeztet, hogy a külföldi tulajdonosok nem mindig fektetik be újra szívesen a nyereségüket. A privatizációval csökkent az adósság s vele a kamatfizetés – nőnek viszont a kivont vállalkozói jövedelmek. De talán még nagyobb ár a bizonytalanság. Hogy tudniillik mennyi tőke méltóztat tartósan itt maradni, s mit kell még az országnak tennie ezért?