Aládúcolt költekezés • 1998.04.02
Illene tudatni a közzel, mi okból és mivégre kell 24 milliárd forintnyi közpénzzel aládúcolni a Postabankot. Ha ez nem derül ki, az sem válik világossá, mi a biztosíték arra, hogy ennek az egy éven belül ötödik kistafírozásnak aztán már tényleg meglesz–e az eredménye, s nem lesz–e szükség hatodikra, hetedikre is.
Közpénzről van szó (bár nemcsak költségvetési pénzről, hanem állami részvényről is); tehát ránk tartozik a kérdés: vajon a mostani vezetés mellett nem lyukas hordó–e ez a – különben kiterjedt hálózatú, s ezért szakértők szerint ígéretes jövőjű – pénzintézmény? A kormány egyszer már egyértelmű választ adott hasonló ügyben: leváltotta a Bábolna Rt. első emberét, a reorganizálás előtt, nehogy véletlenül lyukas hordóba öntse a pénzt.
Tavaly valahogy mindig – az egyébként sok mindenben hasonló konstrukciójú – Budapest Bank–konszolidáció régi ügyét plankolták föl, valahányszor a Postabank szorult megsegítésre. Vajon a szövevényes politikai, gazdasági, sajtó– és kulturális kapcsolatok, amelyek a Postabank ténykedése folytán alakultak ki, nem a további nagyvonalú költekezést tartják–e fönn? E költekezést az eddigi magántulajdonos többség sem akadályozta meg. Miért akadályoznák meg ezután a bankban növekvő részesedésű állami cégek? A Postabank kultúrténykedése szerencsétlenül át is moralizálta a közéletet. A bank állami segítségre szorul, s ez bizony a személyes felelősség firtatására ad okot. Ám nyomban fölvetődhet a személyeskedő kérdés: vajon kinek az embere, aki firtatja, és kinek, aki nem firtatja? Ráadásul bankról van szó; tehát bizalomról, a prudens gazdálkodás, az újabb Postabank–roham elhárítás morális kötelességéről is. Ami ugyanakkor szintén ürügy a ködösítésre.
Huszty András, a leendő Postabank–részvényes MFB első embere úgy nyilatkozott a Népszabadságban, hogy Princz Gábornak kell vezetnie a bankot a következő közgyűlés után is. A kormány nem cáfolta e vélekedést. Huszty tehát tud valamit?