Ők is 2002–re célozzák meg az EU–csatlakozást • A lengyel jegybank a túlfűtöttség ellen lép föl • 1998.03.25
A halasztatlan adósságtörlesztés hátrányára vált a magyar gazdaságnak a lengyelhez képest – magyarázta kérdésünkre Hanna Gronkiewicz–Waltz, a Lengyel Nemzeti Bank (NBP) elnöke azt a tényt, hogy a lengyel gazdaság gyorsabban növekszik, mint a magyar. Szerinte a rugalmasabb lengyel árfolyamrendszer előnyei közé tartozik, hogy távol tartja a spekulatív tőkét. A lengyel jegybanki kamatpolitika a gazdaság túlfűtöttségéből igyekszik levenni. Hanna Gronkiewicz–Waltz Budapesten járva adott exkluzív interjút az MH munkatársainak.
• Önt sokan azzal vádolták, hogy mind bankjának, mind önmagának ártott, amikor indult az 1995–ös elnökválasztáson.
A tények nem ezt mutatják. Sem a magam, sem a nemzeti bank népszerűségi mutatói nem estek egyetlen pontot sem. Most pedig, miután az új parlament ismét megválasztott hat évre a bank elnökévé, az intézmény olyan népszerű lett, hogy megelőzte a katolikus egyházat is, és Aleksander Kwasniewski államfő mögé a második helyre jött fel. A következő elnökválasztáson egyébként már nem indulhatok, hiszen a múlt év vége óta érvényes új alkotmány bizonyos funkciók – köztük a nemzeti bank elnöke – pártatlanságának védelmében ezt nem teszi lehetővé.
• Hat évre újraválasztották, újabban azonban eddigi hatáskörének jelentős részétől megfosztották azzal, hogy létrehozták a Pénzpolitikai Tanácsot.
Nem jelentős részről van szó, erről a sajtó nem egészen világosan számolt be. A Pénzpolitikai Tanács vette át teljes egészében a döntési jogot minden pénzpolitikai kérdésben, ezekben ezentúl a bankelnök és beosztottjai csupán végrehajtó funkciót töltenek be. A tanácsnak velem mint a testület elnökével együtt tíz tagja van, s ülésein részt vesz a kormány képviselője, esetünkben a pénzügyminiszter helyettese, akinek hozzászólási joga van, de szavazati joga nincs. Természetesen még szokatlan ez a helyzet számomra, hiszen eddig a bank igazgatótanácsával együtt hoztam saját felelősségemre a döntéseket, de az új rendszer, amihez hasonló sok nyugat–európai országban is van, működőképesnek látszik.
• A Pénzpolitikai Tanács első ülésén döntött arról, hogy a zloty csúszó leértékelését havi 1–ről 0,8 százalékra szállítja le, ugyanakkor a devizaárfolyam középértékétől való eltérés engedélyezett sávját (az intervenciós sávot) 10 százalékra emeli. Mit várnak ezektől az intézkedésektől?
A leértékelés tempójának csökkentése hozzájárul a zloty, a nemzeti valuta megerősítéséhez és az infláció visszafogásához. Ha ezt nem tesszük meg, nem sikerülhet az idei inflációt a jelenlegi 13,6 százalékról a tervezett 9,6 százalékra csökkenteni. Az intervenciós sáv 1995 óta plusz–mínusz 7 százalék volt, most nőtt 10 százalékra, aminek, ha egyelőre nem is feltűnő, de pozitív hatása volt. A szélesebb sáv jobban fel tudja fogni a váratlan eseményeket, emellett hozzájárul a zloty megszilárdításához.
• A mi árfolyamrendszerünk hasonló az önökéhez, de nálunk a megengedett árfolyameltérés plusz–mínusz 2,25 százalék. Milyen előnyei vannak a szélesebb sávnak?
Például a csehországi és az ázsiai tőzsdepánikokat követően a zloty árfolyama esett, de a sávon belül maradt, nem volt szükség beavatkozásra. Vagyis sikerült egy piackonform, kevés adminisztratív beavatkozást igénylő, rugalmasabb megoldást találnunk. Emellett úgy véljük, ez a rendszer visszatartja a spekuláns tőkét, amit egyébként a magas reálkamatok vonzanának az országba. A betéti kamat ugyanis éves szinten átlag 19–21 százalék, vagyis 5–8 százalékkal magasabb az inflációnál. Ez azért nem veszélyes a gazdaságra, mert a hitelkamatok még magasabbak, átlag 24 százalékosak, s még így is rendkívül nagy az igény hitelekre. Szükségesnek is tartjuk a hitelezés visszaszorítását, hogy túl ne fűtsük a gazdaságot.
• Milyen a spekuláns tőke szerepe a lengyel gazdaságban?
Semmiképpen sem veszélyes mértékű. Elméletileg, mivel semmi sem köti az ilyen tőkét Lengyelországhoz, s bármikor kivonhatják, ezzel destabilizálva a pénzpiacot, veszélyes is lehet – de csak ha túl sok van belőle. Nálunk nem ez a helyzet. Egyébként meglepőnek is tartjuk, mert a reálkamatok igen magasak, mégis csak elenyésző – főleg a privatizációs bevételekhez képest – az ilyenfajta tőkebeáramlás.
• Nálunk a múlt évben a közvetlen külföldi tőkebefektetés 1,8 milliárd dollár volt. Mennyi volt Lengyelországban?
Ötmilliárd, elsősorban a nagyarányú privatizációs üzleteknek köszönhetően. A rendszerváltás óta összesen mintegy 15 milliárd dollár jött be az országba, de beáramlása később kezdődött, mint Magyarországra, s ennek döntő szerepe volt elsősorban az elmúlt három év jelentős, hét százalékot is elérő gazdasági növekedésében.
• Hazánkba az ország méreteihez képest több pénz jött be, mégis csak most kezd szerény mértékben növekedni a gazdaság.
Ez igaz, de ne felejtsék el, hogy önök jelentős összegeket kénytelenek voltak és most is kénytelenek adósságtörlesztésre fordítani. Nálunk a kommunista kormány 1981–ben megtagadta az adósságok törlesztését, s ez kedvező helyzetet teremtett a Szolidaritás–kormányok számára. Ezért mondhatta 1989–ben a rendszerváltást követően Balcerowicz pénzügyminiszter a Nyugatnak: segítsetek, és mi törleszteni fogunk, de új feltételekkel. Ha addig is folyt volna a törlesztés, Balcerowicz nem ért volna el semmit.
• A privatizációs bevételek mekkora részét fordítják adósságtörlesztésre?
Eddig egy részét erre fordítottuk, mert a privatizációs bevételek a költségvetés normális bevételi tételei közé tartoztak. Idén először szakítottunk ezzel a gyakorlattal, s mostantól elsősorban a nyugdíjrendszer reformjának finanszírozására fordítjuk a privatizációból befolyó összegeket.
• És mi a helyzet az európai integrációs törekvések terén?
Véleményem szerint 2002–re érettek leszünk az uniós tagságra, és nem sokkal később a monetáris unió tagságára is. Ami a tagság feltételeit illeti, tavalyi költségvetési deficitünk a maastrichti kritériumok szerint még négyszázalékos volt. (Idén már az Európában általános számítási módszereket alkalmazzuk a hazai gyakorlatban, így a privatizációs bevételek „vonal alá”, azaz a tőketételek közé kerültek.) A deficitet hamarosan sikerül az előírt 3 százalékra csökkenteni, s ugyancsak teljesíteni tudjuk az eladósodottság mértékére vonatkozó követelményt. A legnehezebb az infláció leszorítása lesz, ami jelenleg 13,6 százalék, ez év végére a tervek szerint 9,6–re kell csökkenjen, 2001–re pedig 3–5 százalékra.
• Ha megenged néhány személyesebb kérdést: hogyan lett ön a jegybank elnöke, hiszen a nők közéleti térhódítása ellenére ez még mindig ritkaság?
Valóban, az osztrák után a második nő voltam, aki jegybank élére került. Jelenleg hárman vagyunk – a lengyelen kívül a finn és a dán jegybank élén áll nő. Én egyébként sosem dolgoztam bankban – a Varsói Egyetemen tanítottam bankjogot, és írtam doktori disszertációmat a központi bankok szerepéről a piacgazdaságban. Engem Lech Falandysz, Walesa elnök jogi főtanácsadója – akivel együtt alakítottuk meg 1980–ban az egyetemi Szolidaritás szervezetet – ajánlott a jegybank élére. Így az ő jelöltjeként majd egy éven át tartó válság után – amelynek során a szejm képtelen volt jegybankelnököt választani – végül engem választottak meg.
• És a családja?
Idén ünnepeljük huszonötödik házassági évfordulónkat. A férjemmel nem konkurálunk egymással, ő ugyanis mérnök. A lányunk húszéves.
• Barabás T. János – Eörsi János