Az egészségügyi és oktatási reformok a gazdasági növekedést is segítenék • Bokros vállalja a csomagot • 2000.03.11
„Semmit nem bántam meg, ha még egyszer ugyanez a helyzet lenne, ma is ugyanígy cselekednék” – szögezte le újságírók kérdésére a köznyelvben róla elnevezett stabilizációs csomagról Bokros Lajos volt pénzügyminiszter, a Világbank pénzügyi tanácsadó–szolgálatának igazgatója. Holnap lesz épp öt éve az 1995. március 12–ei „fekete vasárnapnak”, mikor is a Horn–kormány meghirdette a stabilizációs intézkedéseket.
MH–összeállítás
Csökkenteni kell, vagy még inkább el kellene tüntetni az államháztartás hiányát, hogy még több forráshoz jussanak a vállalkozások – válaszolta Bokros Lajos a Magyar Hírlap kérdésére. Az állam által élénkített növekedés hosszú távon nem fenntartható – tette hozzá. Szerinte az infrastruktúra–fejlesztést vállalkozói alapra kellene helyezni, az útépítkezési projektekben nem, illetve csak az M3–as pálya esetében véli elfogadhatónak az állam szerepvállalásának növelését.
Úgy látja: az egészségügyi és az oktatási reformot nem lehet „sokkterápia–feladatnak” kezelni, ám az ebben elmaradó lépések elhalasztott lehetőségként értékelhetők. Tarthatatlan, hogy 3200 önkormányzat van, ez pazarlást okoz a költségvetésben – fejtette ki kérdésünkre.
Az Amerikai Kereskedelmi Kamara (AmCham) üzleti ebédjén úgy fogalmazott: az Orbán–kormány számára a két legnagyobb kihívás az egészségügyi és az oktatási reform, e két területet úgy kell átformálni, hogy a gazdasági növekedés motorja és ne gátja legyen.
Újságíróknak kifejtette: az árfolyam–politikának kerülnie kell a forint túlzott felértékelését. Ezért az óvatos kamatcsökkentés politikája a járható út. Az árfolyamsáv kiszélesítésének nem, illetve, mint mondta, csak „végső tartalékként” lenne értelme.
• Folytatás a 9. oldalon
• Folytatás az 1. oldalról
A növekvő olajárak ellenére kell mérsékelni az inflációt, így igen fontos a fegyelmezett bérpolitika és a költségvetési szigor – intett Bokros.
Az AmCham ebédjén úgy vélekedett: nem minden európai intézmény követendő minta Magyarország számára, például nem volna jó átvenni az olasz, német vagy francia munkaügyi szabályokat. Követendő példa lehet viszont szerinte, hogy például Argentínában, Chilében „megtanították a lakosságot” arra: az adót be kell fizetni.
Újságíróknak Bokros elmondta: négy részre osztaná föl az 1995. márciusi csomagot. Ezek: a csúszóleértékelés bevezetése; a büdzsé bevételét növelő vámpótlék (1997. június végéig); a jövedelempolitika, amely az 1995–ben 28 százalék fölé ugró inflációval 12 százalékkal csökkentette a reálbéreket, viszont a komoly áldozatok árán helyreállította a versenyképességet, aminek a későbbi két számjegyű exportnövekedés köszönhető; végül pedig az államháztartási reformlépések, amelyeknek – értékelt – óriási hatásuk volt a társadalom közpénzek elosztásával kapcsolatos tudatának alakításában. A családok mindössze tíz százalékától vették el például a családi pótlékot, vagyis az – azóta visszavont – intézkedés csupán lépés volt a szolidaritás, a rászorultsági elv érvényesítésére.
Járai Zsigmond pénzügyminiszter a Világgazdaságnak adott interjújában úgy látta: nem a Bokros–csomag stabilizálta a gazdaságot – abban egyébként is rengeteg értelmetlen és fölösleges elem volt –, hanem a privatizáció és a külföldi tőkebevonás játszott kulcsszerepet a gazdaság mai, rendkívül jó állapotában.