Mihályi Péter közgazdász háromszintű biztosítási modellt javasol • Finanszírozhatatlan egészségügy • 2000.01.27
Az egészségügy hazánkban nem alulfinanszírozott, hanem finanszírozhatatlan – állítja Mihályi Péter közgazdász, aki most jelentette meg Magyar Egészségügy: diagnózis és terápia című könyvét. Egyaránt privatizálná a kórházakat és az egészségügyi ellátás hatvan százalékát.
Az egészségügyben a keresleti (finanszírozási) és a kínálati (orvosi, szolgáltatási) oldal egyidejű, alapos átalakítását javasolja Mihályi Péter közgazdász, volt pénzügyminisztériumi államtitkár legújabb, a Springer Orvosi Kiadónál megjelentetett könyvében.
Javaslatának talán legmarkánsabb része a háromszintű biztosítói rendszer. Ebben az I. szintet (közérdekű ellátások, szűrések, táppénz) és a III. szintet (nagy költségű műtéti beavatkozások) továbbra is az Országos Egészségügyi Pénztár (OEP) finanszírozná, és pénzügyi fedezetét a jövedelemarányos járulékok biztosítanák. A középső, II. szintet adnák azok a szolgáltatások, amelyek nem tartoznak az előbbi kettőbe, ezek az egészségügyi kiadások 60–65 százalékát jelenthetik. Ezeket az egymással versengő, ám kötelezően választott üzleti biztosítók finanszíroznák.
Mihályi alaptétele: a mai bismarcki tb–rendszer nem finanszírozható. Ezért a lakosság és a magánbiztosítások tőkéjének bevonására is szükség lenne. Szorgalmazná a kórházak privatizációját is, ehhez pedig első lépésben szabadfoglalkozású orvoslással váltaná fel a közalkalmazotti státusokat. (Ez a hálapénz visszaszorítását is szolgálná.) Mint a Kossuth Klubban rendezett tegnapi vitán is kiderült, a legforróbb pont a privatizáció, a tb–finanszírozás monopóliumának feloldása. Kökény Mihály, a parlament egészségügyi bizottságának MSZP–s elnöke igenis fenntartandónak tartja a bismarcki rendszert, mint ahogy az EU számos országában is működik. Kincses Gyula kormány–főtanácsadó csak a szolgáltatók versenyét szorgalmazná, de nem tartja szükségesnek a magánpénzforrások bevonását a finanszírozásba. Szilvási István, a Magyar Orvosi Kamara alelnöke károsnak minősítette a több–biztosítós modell ráengedését erre a szegény országra.
Hazánkban a GDP hat százalékát fordítják orvosi és egészségügyi szolgáltatásra. Vásárlóerő paritásra, azaz az országok különböző árszintjeit kiküszöbölve, 12 százalékos kiadás adódik – idézi könyvében Mihályi az OECD felmérését. Ez utóbbi vásárlóerő paritásos arány csak Csehországban és Japánban nagyobb, míg például a magas orvosi fizetések hazájában, az USA–ban mindössze 10,1 százalék.