Várakozáson felüli drágulás decemberben • Tízszázalékos infláció • 2000.01.15
Decemberben a fogyasztói árak várakozásokon felüli mértékben, 11,2 százalékkal emelkedtek 1998 utolsó hónapjához képest. Igaz, a teljes tavalyi év inflációja 10 százalék, lényegesen kisebb az 1998. évi 14,3 százaléknál – derül ki a KSH jelentéséből.
A világpiaci olajár–emelkedés és a gyógyszerár–támogatási rendszer átalakítása miatt felgyorsult a második félévben az 1999 első hónapjaiban már egy számjegyűre olvadt infláció. Az év utolsó hónapjában már – a KSH legújabb jelentése szerint –11,2 százalékra nőtt a drágulás üteme az augusztus–november hónapokban 10,5–10,9 százalék között ingadozó mértékről.
1999 egészében még így is a legkisebb az infláció 1988 (az áfa bevezetése) óta. Az új köztársaság történetében 1991 hozta a csúcspontot, 35 százalékkal, majd a Bokros–csomag éve, 1995 következett, 28,2–del. 1996–ot 23,6, '97–et 18,3, '98–at 14,3 százalékos infláció jellemezte, s utána jött az 1999. évi 10 százalék.
A Reuters hírügynökség körkérdésére válaszoló elemzők nemrég 10,69 százalékra becsülték a decemberi áremelkedést.
A Pénzügyminisztériumot (PM) nem készteti 6–7 százalékos idei inflációs előrejelzésének módosítására a vártnál magasabb decemberi áremelkedés – mondta el Adamecz Péter helyettes államtitkár az MTI–nek. Szerinte igen csekély a 2000. évre áthúzódó hatása annak, hogy 1999 decemberében a szakértők és a Pénzügyminisztérium által is várt 0,4 százalékos fogyasztói áremelkedés helyett 0,8 százalékot regisztrált a KSH.
A vártnál lényegesen nagyobb mértékű drágulás nem fenyegeti az idei kilátásokat, nem okoz törést az infláció fékeződésének tendenciájában – vélte kérdésünkre Oblath Gábor, a Kopont–Datorg Rt. elnöke és Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő Rt. elemzője. A benzinár újabban csökkenésnek indult. A másik fontos tényező a mérsékelt béremelés lenne. Az alkuk során Oblath Gábor szerint a keresetek emelését a kormány inflációs előrejelzéséhez kellene igazítani, s annak kétségbe vonása helyett inkább korrekcióra kellene módot adni, ha a jóslat nem teljesül.
Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Rt. elnöke szerint 1999–ben az infláció nagyjából úgy alakult, ahogy várni lehetett: a kőolajár–emelkedés Európában is 1–ről 1,3–1,4 százalékra pörgette föl az éves drágulást. Az a tény viszont, hogy a tavalyi év 11 százalék feletti inflációval zárult, még kedvezőtlenebbé teszi az ez évi pozíciót, s irreálissá a kormány 6–7 százalékos jóslatát. A GKI 9, a Kopint–Datorg 8 százalékra teszi az idei inflációt.
A KSH 10,2 százalékra teszi a tavalyi alapdrágulást (maginflációt), vagyis a feldolgozatlan élelmiszerek, a háztartási energia és a járműüzemanyagok kiszűrésével számított áremelkedés lényegesen kisebb, mint a teljes drágulás – derül ki a KSH jelentéséből.
Ezzel az alapirányzattal magyarázza Duronelly, hogy az állampapír–piaci hozamokban csak két órán át okozott kilengést a vártnál kedvezőtlenebb inflációs adat. A drágulás egyébként is csak a hosszabb lejáratú papírok keresletét befolyásolja. A 3–12 hónapos papírok referenciahozama végül is tovább mérséklődött (5–7 bázisponttal), a hosszabb lejáratúaké stagnált.
A Budapest Alapkezelő szakértője januárban 1,7 százalékra teszi a havi és 10,1 százalékra az éves drágulást. Borúlátóbb Hegyi Ádám, a New York Bróker elemzője, aki a decemberi inflációs adat hallatán 10,5–10,6 százalékra emelte az eredetileg kollégájához hasonló januári jóslatát. Szerinte most az inflációs várakozások kedvezőtlenebbé váltak, s egy állampapír–piaci korrekció is elképzelhető.
Mindketten úgy vélekednek, az MNB most már hónapokig nem szánja el magát újabb kamatcsökkentésre (mint tette december 22–én és január 4–én). Hegyi Ádám szerint erre azért sincs esély, mivel a reálkamat (a három hónapos előretekintő hozamok inflációt meghaladó része) már most sem éri el a négy százalékot.