Mérséklődő inflációs irányzat • Pénzhalmozás helyett beruháznak a háztartások • 2000.01.04
A fogyasztói árak emelkedése egyszeri, monetáris politika által nem befolyásolható hatások: a világpiaci olajár–, valamint a gyógyszerár–emelkedés miatt gyorsult fel az óév harmadik negyedében – állítja a Magyar Nemzeti Bank az infláció alakulásáról szóló jelentésében. A belföldi kereslet annak ellenére is csökkent, hogy a lakosság – a csökkenő pénzügyi megtakarításai miatt – lényegesen többet fogyaszt jövedelménél.
A pénzromlás tartósabb irányzatát kifejező maginfláció egyenletesen mérséklődött, s októberre 9 százalék alá süllyedt – derül ki az MNB jelentéséből.
Ugyanakkor, mint táblázatunkból is látható, a teljes fogyasztói áremelkedés októberi üteme épp egyezett az 1998. végi inflációval, miután az 1999 első felében az egy számjegyű drágulás augusztusra– szeptemberre 10,8–10,9 százalékra ugrott. Az összetevők azonban jelentősen változtak: gyorsult a benzin– és energiaárak emelkedése, sőt az állami befolyásolású áraké is. Utóbbi körön belül a gyógyszerek 63,5 százalékkal többe kerültek, mint 1998 októberében.
A szabályozott áraknak döntő szerepük van abban, hogy megtorpant a kimutatott infláció fékeződése – olvasható az elemzésben. Ugyanakkor az ipari termékek és a piaci ármeghatározású szolgáltatások egyre kisebb ütemben drágultak.
A keresleti tényezők az óév harmadik negyedében kedveztek a pénzromlás fékezésének – derül ki az elemzésből. A harmadik negyedévben szűkült a hazai kereslet, ami a vállalati szektornak, illetve az importot 4 százalékponttal meghaladó exportgyarapodásnak köszönhető. Igaz, eközben jelentősen lassult a beruházások gyarapodása.
A költségvetés az MNB számítása szerint nem fokozta keresletét a gazdasággal szemben, az első kilenc hónapban a GDP 0,8 százalékának megfelelő elsődleges többlet keletkezett az államháztartásban, ami a gyarapodó nyugdíjpénztári befizetésekkel együtt megegyezett 1998 első háromnegyed évének mérlegével. Az első negyedévben a GDP 9 százalékra teszi a kamatokat is magában foglaló deficitet, s ez a másodikban 2,5, a harmadikban 1,5 százalékra mérséklődött. Ezzel párhuzamosan a közösségi fogyasztás növekedése is lelassult: július–szeptemberben már csak 0,7 százalék volt, szemben az előző negyedévi 4,3, illetve 1,9 százalékkal.
A lakosság pénzbeli fogyasztása viszont egyre gyorsabb ütemben nőtt. (A KSH ma közli erről a „hivatalos” adatokat, a háromnegyed éves GDP keretében). Mint táblázatunkból látható, a fogyasztás ellentétesen alakult a reáljövedelmek lassuló emelkedésével. Csökkent ugyanis a pénzügyi megtakarítások jövedelmekhez viszonyított aránya. 1999 első kilenc hónapjában ez 3,2 százalék volt, szemben az egy esztendővel korábbi hét, illetve a még korábbi évek 5 százalék körüli rátájával. A háztartások bankbetétek, értékpapírok helyett inkább a tárgyi felhalmozást választják. Még így is mérséklődött a bruttó – lakossági beruházásokat is magában foglaló – megtakarítás rátája, az előző évi 13,2–ről 10,6 százalékra.
Az MNB elemzésében leszögezi: a monetáris feltételek lazítása a kedvező makrogazdasági folyamatok ellenére sem indokolt. Egyrészt azért nem, mert az olajáremelkedés, az elbizonytalanodó inflációs várakozások veszélyforrást jelentenek a további inflációfékezés szempontjából. Másrészt a növekedés élénkül ugyan, de ez 2000–ben a belföldi kereslet növekedéséhez vezethet.