Nőttek a jövedelmi különbségek • 1999.12.28
Jelentősen nőttek a jövedelemkülönbségek – állapítja meg a Tárki a háztartások helyzetét vizsgáló legújabb jelentésében. Úgy találták, 1999–ben 25 százalékkal, havi 32 ezer forintra nőtt az egy főre jutó jövedelem, a felső tized esetében viszont 35 százalékos gyarapodás után meghaladta a 84,5 ezer forintot. A fogyasztás alapján az emberek tizedét sorolják az elit és jómódú csoportokba, harmadát a középrétegekbe. A megtakarítások nagysága erősen függ a családok jövedelmétől.
MH–információ
Egy átlagos magyar család éves nettó jövedelme meghaladja a 900 ezer forintot, az egy főre jutó havi jövedelem pedig megközelíti a 32 ezer forintot – állapítja meg a Kolosi Tamás, Róbert Péter, Sík Endre, Spéder Zsolt, Szívós Péter és Tóth István György vezette kutatócsoport a Tárki Háztartás monitor 1999 című jelentésében.
Az egy főre jutó jövedelmük alapján sorba rendezve a kikérdezett háztartásokat, megállapítják: a legfelső tized immár 8,08–szorosan meghaladja a legszerényebb jövedelmű tizedet. 1996–ban még 7,04, 1997–ben 7,83, 1998–ban pedig 7,23–szoros különbséget mértek. Idén azonban a családok legkedvezőbb helyzetű tizedében 35, míg az alsó nyolc tizedben csak 20 százalékkal nőtt az egy főre jutó jövedelem – állapítják meg.
A kutatókat nem érte váratlanul, hogy nőnek az egyenlőtlenségek, hiszen a középrétegek hamarabb részesülnek a meginduló gazdasági növekedés jótékony hatásaiból. Úgy vélik viszont, hogy a javulás a vártnál lassabban „csorog le” a szerényebb jövedelmű rétegekhez.
A munkaerőpiacon a stabilitás jegyeit figyelték meg. A 16 éven felüliek 35,2 százaléka alkalmazott, 4,9 százaléka vállalkozó, 34,8 százaléka nyugdíjas, 13,5 százaléka eltartott. Az inaktívak köre szűkült 1998–hoz képest, ugyanakkor 4,2–ről 5,8 százalékra nőtt a munkanélküliek aránya. A rendszerváltás óta idén először tapasztalták, hogy nőtt az állami és csökkent a magánszektorbeliek aránya az alkalmazottak között. Állami munkáltatónál 40,6, magáncégnél 50,8, vegyes tulajdonú munkáltatónál 8,6 százalékuk dolgozik.
• Folytatás a 9. oldalon
• Folytatás az 1. oldalról
A személyi jövedelmek is igen differenciált mértékben nőttek 1998–hoz képest: a felsővezetők körében 30 , a középvezetőknél 21,7, viszont például a szakmunkásoknál 12,8, a mezőgazdasági munkásoknál 8,8 százalékkal.
A felmért 3466 háztartás lakásviszonyait, anyagi és kulturális fogyasztását vizsgálva hatféle családot különböztetnek meg a kutatók: az elithelyzetűeket (a háztartások 1,1 százaléka), a jómódú családokat (8,9 százalék), a felhalmozó és a szabadidő–orientált középrétegeket (13,9, illetve 17,3 százalék), a „jó lakású depriváltakat” (27,6 százalék) s végül a szegényeket (31,2 százalék). A megkérdezettek átlagban 3,8 millió forintra becsülték lakásuk piaci értékét, az egyes rétegeknél ez 2–8,1 millió forint között szóródott.
A Tárkinak az emberek 44 százaléka nyilatkozott úgy, hogy családja személyes célra autót használ. Az elit háztartásoknál mindenütt, a szegény családoknak csupán 1 százalékánál található számítógép; az elit csupán 14 százaléka fogja hagyományos tetőantennával a tévéadásokat, a szegényeknek viszont 61 százaléka. Az elit és a jómódú típus 70–80 százaléka rendszeres újságolvasó, a szegények fele sem.
A háztartások 44,5 százalékának van megtakarítása – mérte föl a Tárki. A megtakarítók átlagosan 307 ezer forintot tettek félre. Ahol a férfi a háztartásfő, kétszer akkora az átlagos megtakarítás, mint a nők vezette háztartásokban. Nagyok a különbségek a családfő iskolai végzettsége és a lakóhely szerint is. A fővárosban élők megtakarítása csaknem 70 százalékkal meghaladja az átlagot, a városokban és a községekben elmarad attól. A megtakarítások erősen függenek a jövedelmek nagyságától is.