Amit szabad Jupiternek • 1999.11.29
A kormány költségvetési szigorához nem fér kétség, s ez méltánylandó, hiszen jórészt ezen alapulhat a bizalom a magyar gazdaság és fizetőeszköz iránt. A cél: három és fél százalék, és punktum. Ennyi lehet 2000–ben a hiánynak a hazai össztermékhez (GDP) viszonyított mértéke. A tőkepiacok erre nagyon odafigyelnek.
Helyes tehát, hogy a szigor a parlamenti képviselőktől is megköveteltetik. Ha egy honatya többet szeretne költeni, akkor mondja is meg, honnan, milyen érdekek sérelmére venné el a pénzt. Kirakós játék ez, pasziánsz: a kormány szétosztja a lapokat tárcák, intézmények, célok közt, s ezeket pakolhatják át a képviselők, már ha tudják.
Voltaképpen erről a szigorról adtak diadaljelentést a kormány csütörtöki ülése után: nem támogatnak olyan képviselői javaslatot a sarokszámok holnapi szavazása előtt, amely növelné a hiányt. Csakhogy a frakcióknak megküldött listából kiderül: a kormány egyetlen képviselői javaslatot sem támogat, csak amit a kabinet kezdeményezett és „stróman” honatyák írtak alá; másrészt mégiscsak növelné a hiányt, 650 millió forinttal. Lefelé kerekítve így meglesz a három és fél százalék, lám, a statisztikai szabályok is kiaknázhatók. Egy potom ötszázmilliós területfejlesztési tétellel, egy nemrég módosított törvénynek kellene eleget tenni, ám erről kis híján megfeledkeztek az illetékesek. Ott van aztán a cigány tanulóknak szánt 150 millió, amit szemérmesen kivettek a pasziánszjátékból; ezt a pénzt csak adták, de nem vették el sehonnan, nehogy megbolygassák a kedélyeket.
Kivétel erősíti a szabályt. A kormány a szigor híve. Ha tehát a kabinet mást csinál, mint amit mond, attól még az álláspontja szilárd marad. Éppen azért, mert tudja, mely álláspontról mozdult el, s mert elmozdulhatott.
Amit szabad Jupiternek... Alighanem ezt is tudtunkra kívánták adni: van, aki egyenlőbb mindannyiunknál s így többet tehet. Az már mellékes, hogy 55 milliárddal megtoldották az agrárgarancia–kereteket: emiatt majd csak 2000 után kell fizetni a kemény adóforintokat.