Ultizók és betlizők • 1999.11.19
Nem mintha teljesíthetetlen lenne a hat–hét százalékos inflációs célkitűzés, de inkább a hét–nyolc körüli pénzromlás reális 2000–ben – adta elő Londonban a pénzügyminiszter.
Tanácstalanul pislogunk: vajon most miről beszélünk? A parlamenti demokrácia a tekintélyek prognózisaira alapoz; az értők megmondják, mi várható, s ezen az alapon döntenek, vitáznak a politikusok. A jövő évi költségvetés előterjesztésekor 6–7 százalékról beszéltek, ez volt az indokolás sarokköve. Erre kiderül: nem is 6–7, hanem 7–8. Most mi lesz? Átszabják a bevételeket és a kiadásokat, elölről kezdik az oly fontos állami büdzsé készítését? Valószínűtlen. Akkor viszont kész az átverés: nem is ér annyit ez vagy az a támogatás, pénzkeret, beruházás, mint amennyiről eddig beszéltek.
Most nem a nyugdíjasokon csattan az ostor. A nyugdíjtörvény ugyanis ezúttal nem módosíttatik, márpedig az előírások szerint a nagyobb infláció miatt kárpótolni kell az idős embereket. De jöhetnek más megszorítások; ha még nagyobb lesz a drágulás, átrendeződhet a büdzsé, mégpedig egy, az ideihez hasonló, átláthatatlan döntéssorozattal.
De hát ki vagyunk szolgáltatva a gazdasági törvényszerűségeknek, a világpiac, az olajár, a gázár mozgásainak. Egyébként sem gondolták komolyan azt a hat–hetet. Egyszerre több inflációs előrejelzést hoztak működésbe: 6 százalék a kiadások tervezésére (az ultizóknak), 7 százalék a jövedéki adó valorizálására (a betlizőknek). S titokban gondoltak nagyobb drágulásra is, ami tényleg megalapozza a büdzsét. Hármas mércével mérik a 2000. évi folyamatokat.
A jegybanknak nem lehet más inflációs célja, mint a kormánynak – hárította el Surányi a hat–hét százalék copyrightját. De ehhez a kormány által előre jelzett 8–9 százalékos sávban kell tartani a béremelkedést. A megfelelő adó– és járulékbevételekhez azonban több mint tízszázalékos béremelkedés kellene. A kormány mutatja meg az irányt. De mivel? Azzal, amit mond? Vagy amire gondol?