Magasugró–iskola • 1999.10.05

Kedvezőre fordultak a hírek a gazdaság állapotáról. A növekedés felgyorsult a második negyedévben, bár arról megoszlanak a vélemények, igazolódik–e, amit a kormány mond, s eléri–e a bűvös négyes számot a hazai össztermék (GDP) gyarapodásának százalékos mértéke. E magas léc legalább 4,4 százalékos második félévi növekedéssel vihető át, miután az év első felére 3,6–ot könyvelhettünk el. Sokan kételkednek abban, hogy a kontinens nyugati felében meginduló konjunktúra ilyen hamar és ilyen nagy mértékben lenne képes felpörgetni a magyar gazdaságot. Némely folyamat azonban a gyorsítás irányába mutat: nő – a GDP–nél gyorsabban – a fogyasztás, s bár az első féléves adatok tükrében a lakásépítés lanyhának mutatkozik, fellendülés várható. A készárukivitel 12 százalékkal nő (reálértékben, az első nyolc hónap adatai szerint), s mérséklődik az import – év elején ijesztő – növekedése. Az összezáruló export–import olló lökést adhat a növekedésnek.
Rossz nebulóként hajlunk rá, hogy a magasugrósport szemüvegén át nézzük a gazdaságot. Hiába dorgál Chikán tanár úr és miniszter, hogy egy mutató még semmi, a dolgok bonyolultabbak, a gazdasághoz összetett megközelítés dukál. Nem mindegy (legalábbis nagyjából), hogy a dzsídípí 4,1 százalékkal nő–e, vagy csak három és féllel, ahogy a borúlátóbbak jósolják. A közgazdásznak bizonyára jobban megfelel a távolugró–hasonlat, mint a vagy–vagy eredményű magasugrás. De az újságírók, elemzők, tanácsadók és társaik már csak ilyenek: ha a kormány négyet mond (és nem hetet), abba kapaszkodnak bele (a hetet sem feledve). A párbeszédbe óhatatlanul bekapcsolódik a laikus közönség, amely a sarkított válaszokból ért, s a kényes küszöbszámokkal együtt a kormány szavahihetősége is kockán forog.
Ebből a szempontból is igen jól jött az augusztusi többlet a fizetési mérlegben. Aktívum idén most először fordult elő, s szinte bizonyosra vehető, hogy az éves hiány megfelel majd a kormányfő által megszabott, 2,5 milliárd dolláros zsinórmértéknek. A zsinórt persze eleve megnyújtotta a tavaly meglepetésszerűen megugrott deficit; de most már hinni lehet benne, hogy a fizetési helyzet nem romlik tovább. Hála a kevésbé növekvő importnak és a tavalyinál nem nagyobb osztalékkivonásnak.
Igaz, valószínűleg még így is sok profit áramlik ki az országból, szolgáltatásnak álcázva. De a jövedelemkivonás eltörpül ahhoz képest, amennyi működőtőke bejön. A multik, a külföldi érdekeltségű cégek továbbra is az exportirányult gazdaság oszlopai maradtak; jóval nagyobb mértékben, mint ami a kormányon lévő pártok szólamaiból következne. Igaz, a fogyasztás eddig nem látott mértékben nő – ez azonban, a tavaszi aggályokat cáfolva, nem okozott fizetésimérleg–romlást. Valószínűleg az év eleji megingást sem csak a behozott fogyasztási javak, mint inkább a termeléshez szükséges beszerzések váltották ki, amire – tartósabb tehertételként – a gyengélkedő mezőgazdaság is rátett egy–két lapáttal.
Ha nem vagy nem csak a fogyasztás mozgatja a fizetési mérleget, akkor nem áll meg az ikerdeficit–teória sem, nem mondható ki egyértelműen, hogy a költségvetési és a külső egyensúly romlása együtt és egymás miatt fenyeget. Pedig tavasszal erre apellált az OECD, amikor más kritikusokkal együtt kiigazítást jósolt. De ettől függetlenül is veszélybe került a meghirdetett cél, a négyszázalékos államháztartási hiány, amire pedig háklisak a tőkepiacok. A kormány alá is dúcolta az államháztartást, mégpedig úgy, hogy nagyobb mértékű állami vagyont élt föl, mint amennyit a költségvetés engedélyez (ilyen „váratlan” bevétel az 1800–as mobiltelefon–koncesszió értékesítése, ami ugyebár nem fizikai, ám eszmeileg annál inkább létező, a piacon több mint ötvenmilliárdot érő vagyon, amiből idén csaknem 30–at kasszíroz a büdzsé; továbbá „rendkívüli”–nek nevezett osztalékból, amely mögött minden bizonnyal privatizáció áll). Áldozatot kellett hozniuk a tetemesen dráguló gyógyszerekre szoruló betegeknek és a támogatások 1,9 százalékától megfosztott intézményeknek, önkormányzatoknak is.
A kiigazítás tehát megvolt, ha nem is így hívták. A léc még fönn van. Csak vigyázni, nehogy leessen.