Nem tartós az infláció gyorsulása • 1999.09.27
Nem beszélhetünk az infláció fékeződésének megtöréséről vagy megfordulásáról – véli legújabb elemzésében a Magyar Nemzeti Bank (MNB). Érvelésük szerint az ismét 10 százalék fölé került drágulásért egyszeri, a monetáris politika által nem befolyásolható tényezők felelősek, mint a gyógyszer drágulása és általában a központilag szabályozott árak emelkedése. Sajnálatos lenne, ha megkérdőjeleződne a kormányzat antiinflációs hitelessége – vélik. Mint kiszámították, a második negyedévben 4 százalékra gyorsult a növekedés.
A második negyedévben 4 százalékkal nőtt a GDP
A kimutatott infláció növekedését alapvetően a kereslet és a kínálat alakulásától független tényezők okozták – fejtegetik az MNB elemzői a Jelentés az infláció alakulásáról című sorozat legújabb tanulmányában.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint júliusban 10,1 (sőt augusztusban 10,9) százalékra gyorsult az év első felében még egy számjegyű drágulás. A drágulást összetevőkre bontva azonban az elemzők azt találták, hogy júliusban az államilag szabályozott vagy befolyásolt árak 17,3 százalékkal, a piaci árak viszont csak 8,5 százalékkal nőttek.
A gyógyszerár–emelkedés önmagában is 0,4 százalékponttal növelte a júliusi, és ennél is nagyobb mértékben az augusztusi inflációt. Ezen túlmenően a fogyasztói kosár közel 9 százalékát érintő szabályozott árak (pl. telefon, helyi tömegközlekedés, tévé–előfizetési díj) 19,8 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbi értéket, ami még a tavalyi, 17 százalék körüli mértéket is meghaladja. Szintén központi szabályozással szabják meg az energiahordozók árát, s itt mintegy tíz százalék a drágulás év eddigi hónapjaiban.
Az utóbbi években a piaci szolgáltatások 3, a szabályozott árú szolgáltatások 5 százalékponttal haladták meg a leértékelési ütemet, amit még indokolhat a szolgáltatási ágazat alacsonyabb termelékenysége. Csakhogy idén a különbség tíz százalék fölé emelkedett a hatósági áras szolgáltatások körében.
Ennek a felgyorsulásnak két magyarázata lehet – feltételezik az MNB szakértői. Az egyik, hogy az elmúlt években túlságosan is óvatosan nyúlt hozzá a kormányzat a szabályozott árakhoz. A másik, hogy a kormányzati szektor volt az egyetlen gazdasági szereplő, amely nem volt képes vagy nem volt rákényszerítve arra, hogy alkalmazkodjon az új inflációs helyzethez. Ez sajnálatos lenne, hiszen alapjaiban kérdőjelezné meg a kormányzati szektor antiinflációs hitelességét – olvasható az elemzésben.
Az importárak emelkedése nem jelent komoly inflációs nyomást; a második negyedévi importegységérték–index 4,8 százalék, a forint leértékelésének mértékét sem éri el. Ezen belül a fejlett országokból származott import 6,4 százalékkal drágult. A világpiacon júniusban az olaj 17,8, a mezőgazdasági nyersanyagok 5,6 százalékkal többe kerültek, mint egy évvel korábban, az élelmiszerek viszont 17,7, a fémek 5,7 százalékkal olcsóbbodtak.
A szabályozott árak nélkül 9,5 százalék lett volna júliusban az áremelkedés. Ez az úgynevezett maginfláció, mely némileg kedvezőtlenebb a júniusi 9,3 százaléknál, viszont jóval kisebb a KSH augusztusi, 11,5 százalékos adatánál. A különbség oka többek között az, hogy az MNB nem számítja bele a maginflációba a gyógyszerár–emelkedést.
A GDP növekedése a második negyedévben elérte a 4 százalékot, az első negyedévi 3,3 százalék után – derül ki a jelentésből. A lakosság reáljövedelmének növekedése ugyanakkor 4–ről 3 százalékra lassult, miközben a fogyasztás gyarapodása 3,7–ről 4,5 százalékra gyorsult. Így a pénzügyi megtakarítási ráta (a nettó megtakarítás jövedelmekhez viszonyított aránya) az első negyedévi 6,2 százalék után 3,7–re süllyedt, miközben nőtt a háztartások nettó hitelfelvétele. E folyamatot az elemzők azzal is magyarázzák, hogy tavaly a lakáscélú megtakarítás volt jellemző a kilátásba helyezett áfa–visszaigénylés reményében, s most ez a folyamat megfordult.
A tanulmány alapján kiemelhető két, a keresleti nyomást fékező tényező. Az egyik az, hogy a második negyedévben minimálisra szűkült a rés az import és az export növekedése között. A másik, hogy – mint az elemzés kimutatja –, a költségvetés javította pozícióját, s az államháztartás előző háromhavi, a GDP 0,2 százalékára tehető keresletteremtő hatása kiegyenlítődött. Az államháztartás elsődleges egyenlege a GDP–hez képest az első negyedévben 0,2 százalékos hiányt, a másodikban 0,7 százalékos többletet mutatott.
A leértékelések tavaly 10,4, idén 6,5 százalékos devalváláshoz vezetnek, s a reálárfolyam a korábbi leértékelődés után idén éves szinten 2–3 százalékkal felértékelődik – jelzik előre az MNB–ben. Egyelőre azonban mintha a tavalyi irányzat folytatódna. A második negyedévben ugyanis a forint külföldi valutákhoz viszonyított értéke – reálárfolyama – termelői ár alapon 2,3, fajlagos munkaköltség alapon pedig 4,4–4,7 százalékkal süllyedt az egy évvel korábbi paritáshoz képest.