Tíz százalék fölött • 1999.08.13
Kormányzati intézkedés lökte tíz százalék fölé az inflációt júliusban. S ha már fölé lökte, akkor – bár ne lenne igazunk – az esztendő hátralevő részében többnyire ott is marad.
Az intézkedés: a július közepi gyógyszeráremelés. A társadalombiztosítás gyógyszerkasszája kiürülni látszott, tehát a lakosságnak kell fizetnie. Iskolapéldája ez annak, hogy az államháztartás egyensúlyát az infláció fokozásával védelmezik. Az egészségügyi tárca pedig késlekedett a gyógyszer–támogatási rendszer átalakításával, ezért aztán július közepén jött csőstül az áldás.
Egyesek 55 százalékra becsülik a gyógyszeráremelést. Júniushoz képest a teljes fogyasztói áremelkedés 0,7 százalék, s ebből 0,3–ért a gyógyszerek a felelősök. Nélkülük tíz százalék alatt maradt volna az éves infláció, s nem lett volna újból ez a kétszámjegyűség. Pedig az év első felében egyetlen hónapban sem érte el a tíz százalékot a drágulás, sőt májusban már 8,9 százalékot írtunk. Igaz, a kedvezőtlen júliusi áralakulásban közrejátszott az is, hogy „túl jó” volt a viszonyítási alap, mert tavaly ilyenkor az előző hónaphoz képest csökkentek az árak.
A tavaly nyári olcsóbbodás komoly mérce az infláció idei leszorításával szemben. Augusztusban még inkább, hiszen tavaly ilyenkor júliushoz képest is felgyorsult az idény jellegű olcsóbbodás. És még hátravan a gyógyszeráremelés hatásának fele; valószínű tehát, hogy ebben a hónapban még a júliusi 10,1 százalékot is meghaladja az éves drágulás.
Számolnunk kell annak az eshetőségével is, hogy felgyorsul a legnagyobb árucsoport, az élelmiszerek eddig csak kismértékű áremelkedése. A piaci túlkínálatot sok cikkből a rossz termés okozta áruszűke válthatja föl. Októberben meg jöhet a menetrendszerű kenyér– és cukoráremelés; a sertéshús már most többe kerül, mint a tavaszi olcsóság idején.
Látványosan fékeződött 1998–ban a pénzromlás üteme, így aztán tavasszal mégsem készítették el a kormányprogramban ígért inflációellenes csomagtervet. Pedig a kilenc százalék is sok. Hát még a tíz.