Eladósodási kedv • 1999.07.29
Mind több honfitársunk vásárol hitelbe. A lakossági hitelek húsz százaléknál is nagyobb ütemben bővülnek az egy évvel korábbi állományhoz képest; különösen a fogyasztási, áruvásárlási jellegű kölcsönök terjednek. Új jelenség ez, az idei év fordulatos fejleménye. Az eladósodási kedvet még az sem apasztja, hogy a bankok nem vagy alig engednek a kamatból. A nagyközönség számára hozzáférhető pénz ára 25–28 százalék között mozog, alig egy–két százalékponttal alacsonyabban, mint egy évvel ezelőtt. Pedig azóta az infláció 14–14,5 százalékról tíz százalék alá szorult.
Az embereknek nem elég drága a pénz: vásárolni szeretnének.
Kezd végre jobban menni a sorunk? Nem lehet erre általános választ adni. A jövedelmi különbségek komolyak. A megállapítás, hogy az egy főre jutó reáljövedelem elmarad a tíz évvel korábbi szinttől, csak a nagy átlagra érvényes. De annyit talán megkockáztathatunk, hogy szélesebbé kezd válni az a kör, akiknek jobban megy.
Tudnunk kell azt is, hogy a lakosság mindig is inkább megtakarítóként viselkedett, mint eladósodóként. Június végén például a lakossági bankbetétállomány hatszorosan meghaladta a hitelek összegét. A háztartások 42 százalékának van félretett pénze, és csak 28 százalékának tartozása – mérte föl egy évvel ezelőtt a Tárki.
De most üzletté vált az eladósodás. Így hát a bankoknak eszük ágában sincs engedni a kamatból. A pénz mintha újdonság lenne: lám, lehet rajta árut venni! Az emberek pedig – persze már akik – megfizetik a kamatot, mert teljesül a vágyuk, s mert a fogyasztásuk nagy részét továbbra is saját pénztárcából fedezik.
A vásárlási hitelekre jellemző pár ezer forintos havi törlesztőrészletnél pár százalék kevésbé számít. Így viszont a bankok nem törik magukat azért, hogy olcsóbban kölcsönözzenek. Az emberek pedig – már akik – úgy érzik, még akkor is megéri a vásárlás, ha az az azonnal fizetendő árnál jóval többet kell kiperkálni a jövőben, persze szép egyenletes részletekre elosztva. Mintha nagyon is hozzászoktunk volna az inflációhoz.