A jegybank státusa • 1998.06.02

„Nálunk az infláció és a költségvetési deficit kapcsolata a feje tetején áll. Nem a túlságosan nagyra nõtt deficit okoz inflációs nyomást, hanem éppen ellenkezõleg, az infláció váltja ki a költségvetés hiányát” – írja A polgári Magyarország közgazdaságtana címû programjában a Fidesz–MPP. Ebbõl (Matolcsy György szerkesztésében) azt a következtetést vonják le, hogy „nálunk az antiinflációs politikának nem a költségvetés tekintélyes mértékû hiányának... lefaragásából kell kiindulnia”.
Másképp vélekedik monetáris politikai irányelveiben a Magyar Nemzeti Bank: „Az infláció további, 1998 utáni mérsékléséhez elengedhetetlen a GDP–arányos hiány további, legalább évi 1–1,5 százalékpontos csökkentése és az államháztartási reformok folytatása. A gazdasági növekedés gyorsulása mellett az államháztartás pozíciójának javulnia kell, hogy ne szorítsa ki az üzleti szférát, és így csökkentse az inflációs nyomást...”
Ha az infláció mérséklõdik, csakugyan csökkennek a büdzsé kamatkiadásai, tehát, ahogy a Fidesz írja, tényleg kisebb lesz a deficit. De hogyan csökkenthetõ az infláció, hogyan törjünk ki az ördögi körbõl? Válasz helyett a Fidesz „az infláció kinövésének” jelszavát hangoztatta, ezzel az ügyes fordulattal kerülve ki, hogy szó essék arról, milyen erõfeszítéseket kellene tenni most az infláció megfékezése érdekében. Az „infláció kinövése” azt az ígéretet hordozza, hogy egykoron, a boldog jövõben a megnövekedett termelés elégíti ki olcsóbb áron a megvastagodott pénztárcájú lakosság igényeit. Az ilyen és hasonló felhõtlen jövõképpel aratott a Fidesz sikert a választásokon.
Az MNB jóformán segítségért könyörög a mindenkori költségvetõkhöz: kegyeskedjenek közremûködni az infláció megfékezésében. A távozó kormány kevés hajlandóságot mutatott erre, sokkal szívesebben demonstrálta, hogy elég volt az áldozatokból, és túl vagyunk a nehezén. A Fidesznek sem az infláció megfékezése az elsõ gondja – sokkal inkább az 5 százalékos tb–járulék–csökkentés, amely jövõre 105–125 milliárd forintnyi (a GDP mintegy 1 százalékára rúgó) többletkeresletet pumpál a gazdaságba.
Egy biztos. Az infláció régóta két számjegyû, ekkora pénzromlást a jegybank nem képes egyedül megfékezni. A kormánynak együtt kell mûködnie vele, fölvonultatva mindazokat az erõket, amelyek érdekeltek a pénzromlás megállításában. A bérpolitikát, a köztisztviselõk, közalkalmazottak illetményének emelését a nyugdíjakat, a hatósági árakat, a költségvetési kiadásokat a kormány meg a parlament határozzák meg, s e tényezõk kulcsfontosságúak az infláció alakulásában is.
Nem elegendõ tehát az infláció elleni harcban a jegybanki függetlenség, a politikai befolyástól mentes pénzkibocsátásnak ez a mondhatni klasszikus garanciája. A függetlenség persze hirtelen drága kinccsé vált most, a Fidesz–kisgazda–koalíciós tárgyalások küszöbén. De Orbán Viktor, ellentétben a kisgazdákkal, leszögezte: nem akar fölfordulást, tiszteli a hatéves jegybankelnöki ciklust, amibõl kettõ még hátravan, s az év végéig semmiképp nem változik az árfolyamrendszer. Homályban hagyta, mi lesz az év vége után, de most, hogy még meg sem alakította a kormányt, nem is ez a legfontosabb.
Az új kormánynak azonban elõbb–utóbb meg kell egyeznie az MNB–vel a gazdaságpolitika kérdéseiben. S ekkor már nem lesz elegendõ a jegybanki függetlenség és Surányi György elnök nemzetközi tekintélye. Meg kell egyezniük abban, vajon „export– és beruházásvezérelt” növekedés kívánatos–e, vagyis a külsõ és a beruházási javak piacán mutatkozó kereslet jelöli–e ki a gyarapodás határait – eddig ugyanis ez volt az irány –, vagy pedig megtehetõ–e a növekedés motorjának a hazai keresletbõvülés. S nem mellékes olyan részletkérdés sem, vajon ezentúl az államháztartás úgynevezett elsõdleges (kamatkiadások nélküli) többletének mely szintje kívánatos, illetve alább adnak–e abból a dogmából, hogy a GDP két százalékának megfelelõ szufficitet kell elérni. A csúszó leértékelést mindaddig fönn kell tartani, amíg az infláció egy számjegyû nem lesz – vallja a jegybank. Ha ettõl a jövõben sem térnek el, úgy kedveznek az exportõröknek, hogy közben kerülnék az infláció erõltetett fékezését, aminek ára a külpiaci egyensúly romlása lenne. Ekkor viszont el kell viselni a költségvetés magas kamatkiadásait is. Ellentétben tehát a Fidesz hírverésével, a jövõ nem ígérkezik felhõtlennek.