Bejöhet a négy százalék • 1999.07.14
Valószínűnek látszik, hogy tartani fogja a kormány az idei büdzsét, bár még nem tudni, hogy hajszállal sem lesz–e több a hiány a hazai össztermék (GDP) négy százalékánál. A pénzügyi tárca legalábbis alaposnak látszó érvekkel támogatja meg optimizmusát, miközben tapintatosan kerüli a kérdést: mi lesz a vidékkel, a mezőgazdasággal, nem teszi–e próbára túlzottan a négyszázalékos követelmény a koalíciót.
Szerencsésen beérkezik a büdzsébe a mobiltelefontenderből származó koncessziós díj, amelyet ügyesen „kifelejtettek” a költségvetésből. Az ÁPV Rt.–re pedig szorgalmi feladatot osztottak ki: több osztalékot sajtoljon ki az alá tartozó vállalatbirodalomból. E két nem várt tétel ellensúlyozza az adók túltervezését, így a folyamatok úgy–ahogy a kijelölt mederbe terelődnek. Rásegít erre egy számszaki fogás: húszmilliárdot „hoz” a kincstárivá váló finanszírozás a gyógyszerkassza és a kórházak esetében. Valóságosak ugyanakkor a társadalombiztosítás szépen csordogáló bevételei, s ezt a tb–járulékreform sikerének könyvelhetjük el.
A büdzsé makrogazdaságilag rendben alakul: nem okoz egyensúlyt fenyegető jövedelemkiáramlást. Igaz, a részletekben nem kevés a meglepetés. Igencsak bővül például az import, így aztán a vámbevételek busásan jönnek; ugyanakkor kisebb a tervezettnél a drágulás – a legfrissebb júniusi adat szerint 9,1 százalék –, így kisebbnek mutatkozik a hazai fogyasztás, ami miatt jó hatvanmilliárddal vékonyodik az áfabefizetés. Másrészt az első negyedéves adatok azt mutatják: reálértékben gyorsabban nő a fogyasztás, mint a GDP, ami nem valami kedvező jel a növekedés távolabbi kilátásaira nézve. Ezek az egyenetlenségek azonban rövid távon könnyen kivédhetők, amint azt az említett két rendkívüli jövedelemcentralizációs lépés is mutatja. Az elemi csapásokat, árvizeket, mezőgazdasági károkat pedig egyelőre fedezhetik az állami beruházásokra szánt, ám még el nem költött pénzek.
Kockázatos a „minden idők legjobb büdzséje”. Még akkor is, ha bejöhet az a bizonyos négy százalék. Szurkoljunk. És figyeljünk végre oda a 2000. esztendőre.