A tb felelőssége • 1998.05.28
„A tb–önkormányzat gazdasági, jogi, szociológiai és politikai szempontból egyaránt torz képződmény” – írta Kornai János közgazdász professzor Az egészségügy reformjáról című könyvében. Mikor e sorok napvilágot láttak, Kovács Pál egészségbiztosítási elnök hangot adott vélekedésének, mely szerint Kornai nem ért a társadalombiztosításhoz.
Most Orbán Viktorra alkalmazta ugyanezt a megállapítást, mivel a Fidesz is megszüntetné a tb–önkormányzatokat. Az önkormányzati elnök demokratikus jogait gyakorolta, amikor véleményt nyilvánított, mint ahogy elődje, Sándor László is, amikor kifúrta 1996 elején a kormányból Bokros Lajos pénzügyminisztert. Bokros nevét persze mostanság nem nagyon illik emlegetni, de hát az ő vesztét az okozta, hogy rendet akart teremteni a tb–ben. Igaz, nem önkormányzatilag, „csak” a bevételeket hozta volna összhangba a kiadásokkal.
Ezt az amúgy sem létező összhangot Orbán még inkább megbontaná, hisz bejelentette, hogy jövőre öt százalékkal mérsékli a járulékot. Tehát Orbán máris gazdálkodik, s ezért a tb–önkormányzatok végképp nem vállalhatják a felelősséget. A lyukat, amit a járulékcsökkentés okoz, a kormánynak meg a parlamentnek kell befoltoznia, mégpedig vagy az államháztartási deficit növelésével, vagy az adóbevételek átcsoportosításával.
Látni kell ugyanakkor, hogy az önkormányzatoknak már most sincs felelősségük. Nem csak azért, mert az egészségügyi testület gazdálkodása nemegyszer felelőtlennek találtatott. Nemcsak azért, mert a számvevőszék legutóbb is megállapította, hogy nyakra–főre emelték tavaly a Club Aliga alaptőkéjét, majd most zárt ülésen sebtében megszavaztak egy újabb 50 milliós tőkeemelést. Továbbá még csak azért sem, mert az egészségbiztosítás képviselője az önkormányzat fölhatalmazása nélkül szavazott a Postabankkal közös tulajdonú Dominancia Rt. közgyűlésén, ahol a tb kontójára igazítottak volna egyet a bank ügyein. Tehát nemcsak arról van szó, hogy senkit nem vonnak felelősségre az elhibázott vagyonügyekért – hanem arról is, hogy a tb–önkormányzatok kifejezetten érdekeltek a pénzköltésben. Holott mint az ellátásokat finanszírozó szervezeteknek valóban a járulékfizetőket kellene képviselniük, s gondosan kellene bánniuk a befizetett pénzekkel.
A települési önkormányzatok bevételükből fedezik kiadásaikat, s ha ez mégsem sikerül, kötvényt kell kibocsátaniuk. A tb hiányáért viszont az állam, a büdzsé áll jót, mégpedig korlátlanul. A tb–alapok „bejárnak” a kincstár számlájára, egy bizonyos szintig ingyen, afelett kamatot fizetve, ám utólag a kamat okozta hiányt is lenyeli a központi költségvetés. Így már a távozó kormány is kénytelen volt erősíteni a tb ellenőrzését s megnyirbálni az alapok gazdálkodói jogait. Ez persze népszerűtlen dolog, szemben a közköltekezéssel, amiben az önkormányzatokban ülő szakszervezetek, munkaadói és nyugdíjasszervezetek annyira érdekeltek. Mint ahogy abban is, hogy fönnmaradjon az általuk kezelt pénzalapok terjedelme, s vele befolyásuk is. Nem véletlen, hogy az elmúlt években épp az illetékes önkormányzat ágált a leghevesebben a nyugdíjreform ellen.
A közpénzek fölhasználásáért a kormány meg a parlament felelős. Ezt az aranyigazságot képviseli most Orbán Viktor. Más kérdés persze, hogy a rendteremtésben nem látszik következetesnek: létrehozna egy gazdasági csúcsminisztériumot, mely úgy dolgozná ki a növekedés föltételeit, hogy a pénzfölhasználás felelősségét a költségvetési minisztériumra hárítja át. Nem lesz ebből zűrzavar és nem kívánt költségvetési deficit?
A tb–önkormányzat nem a demokrácia „alapintézménye”, mint ahogy a szakszervezetek mondják. Azért sem, mert e testületeket nem választották, hanem – látványos huzavona után – delegálták képviselőiket az arra kijelölt szervezetek. De azért sem beszélhetünk demokráciáról, mert a tb–képviselőknek láthatóan nem létérdekük, hogy megakadályozzák a pazarlást.
A tb–önkormányzatokat persze csak törvénnyel lehet megszüntetni. De Orbán máris tetterőt mutatott, az MSZP–hez közel álló szakszervezetek kontójára; lám, visszafizet 1993–ért, amikor a tb–választással előretörtek a „szocik”.
Mindenestre a tb–igazgatás ésszerű és szükséges vitának ad színteret. S ha máris hozzászólhatunk: nem elég a miniszterelnök–jelölt által említett kilencfős tb–igazgatóság, hanem szükség van folyamatos parlamenti ellenőrzésre is. Ez szavatolhatja a jövőben a tb–ügyek nyilvánosságát.