A miniszterelnök visszalő • 1999.06.21
Rá kéne venni a Nemzeti Bankot egy jelentősebb kamatcsökkentésre – jelentette ki Orbán Viktor a Fidesz országos választmánya előtt. Nyilvánvalóan visszaüzent Surányinak. A jegybank ugyanis a múlt hét elején csak negyed százalékponttal mérsékelte az irányadó kamatlábat, s óvatosságát – úgymond – „a költségvetés éves helyzetét befolyásoló folyamatok bizonytalan megítélésével” indokolta.
Márpedig a költségvetés hiánya annyi lesz, amennyit előre megmondtak – szögezte le a kormányfő. De ha már a kamatoknál tartunk, épp ezek alacsony szintje tenne jót a büdzsének, hiszen ez serkentené a fogyasztást, betömve az áfabevételeknél tátongó ötvenmilliárdos lyukat. A megtakarítások amúgy is megugrottak, így van miből költekeznie a lakosságnak – magyarázta a miniszterelnök.
Nyilván maga sem gondolta komolyan, ahogy érvelt. Hiszen korábban ő maga szabta meg a kívánatos egyensúly zsinórmértékét: azt, hogy az idei fizetésimérleg–hiánynak 2,5 milliárd dolláron belül kell lennie. A költségvetés – egyelőre – nem látszik teljesülni, de ez mégsem fenyeget kezelhetetlen külső egyensúlyhiánnyal, még ha erőteljesen meg is lódult az import. Épp a megtakarítások segítettek: a lakosság nem duplázott rá a költségvetés költekezésére; ám ha így lenne, akkor tényleg tartani kellene az elszaladó importtól.
Mivel a költségvetésben nem várt hiány mutatkozik, az MNB magas kamatokkal ösztönzi a megtakarítást és a tőkebeáramlást. Már csak azért is, mert csak a félretett vagy beáramló pénzek finanszírozhatják a büdzsé növekvő deficitjét. Ráadásul ha a pénz– és tőkepiacok bizonytalanul ítélik meg a költségvetés helyzetét, akkor a jegybank kénytelen bizonygatni: áldozatok árán, a köz, az adófizetők terheit növelve is kész a pénzkiáramlás megfékezésére.
A jegybank a piacra figyel; a piac pedig nagy úr, és nem figyel a kormányfő költségvetői hiúságára. A kormányfő a jegybankra figyel. És visszalő.