Hol a tavalyi tavasz • 1999.06.09
Áprilisban a fizetési mérleg közepesre sikeredett. A 165 millió dollárnyi hiány nem is javítja, de nem is rontja az eddigi állást. Mármint ha tartjuk magunkat az Orbán Viktor–féle „zsinórmértékhez”, az éves kivetítésben 2,5 milliárd dolláros deficithez, ami alatt, ha igaz, nem kell elébe néznünk kiigazításnak. A négyhavi hiány – 763 millió dollár – éppen hogy belefér ebbe az éves keretbe. Az első negyedévi adatok riasztónak tűntek; de a tőzsde, a pénzpiacok már akkor sem igen rezdültek, most pedig végképp egykedvűnek mutatkoztak.
Még mindig bizonytalan, hogy tartható–e a zsinórmértékül megszabott 2,5 milliárd dolláros cél. Más pályára kerültünk, mint tavaly az év elején. Akkor még sokkal erőteljesebben és az importot meghaladó tempóban nőtt az export, és kisebb volt a külpiaci hiány. Élénkülő export és beruházás, helyrebillenő külpiaci egyensúly mellett – az 1995–ös stabilizáció egyenes folytatása volt ez, egészen tavaly őszig. Azóta viszont részben – de csak részben – az orosz válság miatt lassult a növekedés, kisebb ütemben bővül az export, a beruházás, kedvezőtlenebb a világgazdasági helyzet, rosszabbak a külpiaci mérlegek. Hogy meglesz–e a két és fél milliárd, az a külföldi befektetők osztalékkivonásain is múlik. Már most kedvezőtlen jel, hogy az úgynevezett „egyéb szolgáltatások” mérlege gyanúsan romlik, ami burkolt jövedelemkivonást sejtet.
Ennek ellenére töretlenül áramlik az országba a tőke. Sőt a közvetlen működő tőkebefektetések lényegesen meghaladják a tavalyiakat, csak úgynevezett portfólióbefektetésekből, azaz a spekulatív pénzekből van kevesebb. Riasztó viszont az agrárexport zuhanásszerű visszaesése. Újra kidomborodik a multik kulcsszerepe: még ők tartják úgy–ahogy az ország külpiaci egyensúlyát. Még sok kell, hogy a szigetszerű, egy–egy tőkeerős cégre alapozott növekedést kiegyensúlyozott fejlődés váltsa föl.