Szolid külföldi tőkések • Miért téves Bod Péter Ákos elmélete a GNP és a jövedelemkivonás összefüggéseiről? • 1998.03.23
Bod Péter Ákos volt jegybankelnök szerint a kiugró mértékű magyarországi tőkebeáramlás ára, hogy a külföldiek által kivont osztalékok és kamatok érzékenyen sújtják a hazánkban fölhasználható jövedelmeket. Az adatokból azonban kitűnik: az utóbbi időben nem fokozódott a külföldiek jövedelemkivonó ténykedése.
Az „utca emberének” jobb tájékoztatást adna a magyar gazdaság helyzetéről a bruttó nemzeti termék (GNP), mint a közkeletű bruttó hazai termék, azaz „dzsidipi” – fejtegeti Bod Péter Ákos, az MDF vezette kormány volt ipari minisztere, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke a Népszabadság csütörtöki számában.
A bruttó hazai termék (GDP) a Magyarországon devizabelföldiek által megtermelt összes jövedelmet tükrözi. E jövedelmek egy része azonban külföldiekhez (devizakülföldiekhez) kerül; így ha az itthon maradó jövedelmek alakulására vagyunk kíváncsiak, helyesebb a GNP–t (újabb nevén GNI–t, azaz bruttó nemzeti jövedelmet) választanunk. A magyar gazdaságban nagy és „valószínűleg növekvő” a külföldiek jövedelme – állítja Bod Péter Ákos. Ezért szerinte a GNP – ha kiszámítanák, illetve a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) közölné – alacsonyabb jövedelmi szintet, sőt lassabb növekedést tükrözne, mint a GDP. Ennek fényében indokolt lenne a szerénység a lengyelekkel vagy a csehekkel szemben – fejtegeti a szerző.
A KSH rendelkezésünkre bocsátotta – egyébként nem publikált – a bruttó nemzeti jövedelem folyó áras adatait, amelyeket 1997–es előzetes számokkal egészítettünk ki. Mint a táblázatból látható: a GDP valóban lényegesen nagyobb hazánkban, mint a bruttó nemzeti jövedelem (illetve régebbi nevén GNP). A kétféle mutató százalékos változása azonban nem tér el lényegesen egymástól. Ha tehát a nemzeti jövedelem növekedését nézzük, gyakorlatilag mindegy, melyik mutatót választjuk. Így az sem nyugtatná meg az „utca emberét”, ha a Bod Péter Ákos által javasolt aggregátumot választanánk a gazdaság teljesítménye fokmérőjének.
A kiáramló tőkejövedelmek összege látszólag emelkedett az utóbbi években. E látszat azonban csakis a forintbeli számbavétellel magyarázható: dollárban a kiáramló jövedelmek az 1993–as 1,2 milliárdról 1995–re 1,8 milliárd dollárra szöktek föl, majd 1996–97–ben visszasüllyedtek az 1994–es, 1,4 milliárd dolláros szintre.
A külföldre kiáramló tőkejövedelem GDP–hez viszonyított aránya sem nőtt az elmúlt években: 1993–ban 3,1 százalék volt, s bár 1995–re 4 százalékra felszökött, 1996– 97–re ismét 3,2 százalékra csökkent.
A kivitt jövedelmeken belül nőttek a közvetlen és a portfólióbefektetések után húzott jövedelmek, ugyanakkor – s erről mintha a Népszabadság–cikk írója megfeledkezett volna – csökkentek az adóssághoz kapcsolódó jövedelemkifizetések, azaz a nettó külföldi kamatkiadások. Ilyen címen 1993–ban 1,1, 1994–ben közel 1,4, 1995–ben pedig már 1,6 milliárd áramlott ki, de ez 1996–ban 1,2, tavaly pedig kevesebb mint 1 milliárd dollárra mérséklődött. Ez azzal magyarázható, hogy a magánosítás a külső adósság mérséklődésével párhuzamosan haladt előre.