Kevésbé nőtt a belső, mint amennyire csökkent a külső • Mérséklődő adósságterhek • 1998.05.22
Magyarország nettó külföldi adóssága 1997 végén 9,7 milliárd dollárra rúgott, szemben az 1994 végi 18,9 milliárd dollárral – derül ki az MNB adataiból. A nettó (azaz a kamatbevételek levonásával számított) kamatkiadás 1994–ben még 1,3 milliárd dollárra rúgott, sőt ez 1995–ben átmenetileg 1,6 milliárd dollárra ugrott; 1997–ben viszont nem érte el az 1 milliárd dollárt.
Még plasztikusabb a kép, ha a külföldnek teljesített nettó kamatfizetést az exporthoz viszonyítjuk: ez 1994–ben még 12 százalék volt, tavaly viszont 3,9 százalékra mérséklődött.
Igen ám, csakhogy a külföldi adósság átalakul belsővé, s így most már a kamatokat is egyre inkább belföldre teljesíti a büdzsé – állította Orbán Viktor, sőt Bod Péter Ákos egykori MDF–es ipari miniszter, majd jegybankelnök is a rádió Vasárnapi Újság című műsorában.
Hogy a terhek alakulását, valamint a kül– és belföldi tételeket összevessük, legjobb a GDP–hez viszonyított mutatókat vizsgálnunk. Mivel az adófizetők helyzete érdekes, a legtisztább képet akkor kapjuk, ha a költségvetés és a jegybank konszolidált (azaz egymás közti tartozásainak kiszűrésével kapott) adósságát vizsgáljuk. A nettó konszolidált államadósság mértéke – az MNB munkatársai, Barabás Gyula, Hamecz István és Neményi Judit számításai szerint – 1997 végén 47,6 százalékra rúgott, ami komoly csökkenés az 1994 végi 63,2 százalékhoz képest. Ezen belül csakugyan csökkent a külföldi és nőtt a belföldi adósság. A kettő eredője azonban 1994–ről 1997–ig 15,6 százalékpontos csökkenés.
Ismertebb adósságmutató a költségvetés bruttó adósságának GDP–hez viszonyított aránya (ennek kell elérnie az Európai Monetáris Unió kritériuma szerint a 60 százalékot). A büdzsé bruttó adóssága az 1994. évi 86,2 százalékról a múlt év végére 64,3 százalékra csökkent, ezen belül a bruttó belföldi kamatozó adósság 47,7–ről 37,9 százalékra mérséklődött a PM adatai szerint. Tavaly komoly átalakulás történt: a büdzsé a jegybanknál nyilvántartott, a GDP 22,8 százalékára rúgó nem kamatozó, lejárat nélküli adósságát (más, kamatozó tételekkel együtt) devizaadóssággá alakították át.
Ez az adósságcsere az imént említett konszolidált adósságot nem érintette, hiszen abba az állam és az MNB egymás közti tartozásai nem számítanak bele. (Itt voltaképp külső adósságról van szó, hiszen az MNB külföldön kibocsátott kötvényeit hitelezte tovább a büdzsének.)
Az adósságcsere nyomán tavaly 802 milliárd forintra ugrott a költségvetés bruttó kamatkiadása (az 1996. évi 537 milliárdról); így a költségvetés bruttó kamatfizetései a GDP 9,6 százalékára rúgtak 1997–ben, szemben az 1994. évi 6,5, az 1995–ös 8,5 és az 1996–os 7,8 százalékkal.
Bod Péter Ákos is ezzel a 9,6 százalékkal érvelt, amikor a belföldi adósságterhek növekedéséről beszélt. De nem említette meg, hogy ebből 2 százalékot tett ki a devizaadósság kamata. S azt sem, hogy a költségvetés helyzetét ez a 2 százalék nem érintette, hiszen a nem kamatozó adósság ugyanekkora veszteséget okozott volna az MNB–nek.
Az idei költségvetés szerint a belföldi adósságszolgálat 734,5 milliárd forintra, a GDP 7,5 százalékára mérséklődik.