Három és félszer gazdagabb a főváros Nógrádnál • 1999.05.04
Míg Budapesten 1575 ezer forintnyi GDP jutott egy főre, a legszegényebb megyében, Nógrádban csak 443 ezer forint – állapította meg a KSH az 1997. évi adatok alapján. A különbség kettejük között nőtt, hisz a főváros egy lakosra jutó jövedelemtermelése 3,55–szörösen, egy évvel korábban viszont „csak” 3,28–szorosan múlta felül a GDP alapján legfejletlenebbnek tekinthető megyét.
Országos átlagban 841 ezer forintnyi GDP jutott egy lakosra 1997–ben – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal adataiból. Az előző évhez képest 24,4 százalékkal nőtt (miközben a fogyasztói áremelkedés 18,3, az ennél szélesebb GDP–árindex 18,4 százalék volt).
Az átlagot lényegesen meghaladta a növekedés Fejér megyében, 40,9 százalékkal, utána messze Pest és Vas következett, 32,4, illetve 29,7 százalékkal. A másik oldalon Somogy és Békés egyaránt 16,6, Tolna 15,4 s végül az amúgy is legszegényebb Nógrád 14,5 százalékos fejlődése valójában reálértékbeli visszaesést jelent. A második legszegényebb megye, Szabolcs–Szatmár–Bereg egy főre jutó GDP–je, az átlagot megközelítően 21,8 százalékosra bővült. A növekvő különbségek eszerint nem általánosak, inkább a leggazdagabb és a legszegényebb területek összevetésekor figyelhetők meg.
Közép–Magyarországon (Budapest, Pest megye) 1254 ezer forintnyi GDP jutott egy lakosra 1997–ben, míg Nyugat–Dunántúlon 885 ezer, Közép–Dunántúlon (Fejér, Komárom–Esztergom, Veszprém) 807 ezer forint; utánuk újabb nagy különbséggel következik a Dél–Alföld 655, a Dél–Dunántúl 653, az Észak–Alföld 581 és végül az észak–magyarországi régió (BAZ, Heves, Nógrád) 566 ezer forinttal.
Hazánkban az egy főre jutó GDP az Európai Unió átlagának mindössze 21 százalékát éri el – legalábbis a hivatalos forint/ECU–árfolyamon számítva. A magyar pénz azonban alulértékelt, azaz több áru, szolgáltatás kapható érte, mint ha a forintot európai valutára váltva, külföldön vásárolnánk. Váráslóerő–paritáson az egy főre jutó GDP az EU–átlag 49 százalékát teszi ki, ezen belül Közép–Magyarországon 73, Közép– és Nyugat–Dunántúlon 47–51 százalékát, a többi régióban viszont csak 33–38 százalékát – jelentette a KSH az 1997–es adatok alapján.