Leértékelés után felértékelés • 1999.04.22
Újból az árfolyam–politikát használta föl a kormány meg a jegybank arra, hogy bizonyítsa: a zűrzavar hulláma megáll határainknál, és a magyar gazdaság helyzete stabil. Tavaly augusztus végén Balatonöszödről adott a kabinet árfolyamlépés formájában választ az orosz válságra és a forintot ért támadásokra. Most kétlépcsős csökkentést jelentettek be: az idei év elejétől érvényes, havi 0,6–ról 0,5 százalékra csökken a devalválás július 1–jén, majd 0,4 százalékra október 1–jén. Jól előrelátható menetrenddel próbálnak szembeszállni a jugoszláviai háború okozta elbizonytalanodással.
És nemcsak ezzel. A magyar gazdaság is produkált rossz híreket az utóbbi hónapokban. A fizetési mérleg tavalyi látványos romlása miatt fölborzolt kedélyeket még csak lehűtötték az év eleji kedvező adatok. A növekedés azonban minden bizonnyal elmarad a kincstárilag előre jelzett 5 százaléktól, sőt a kutatóintézetek szerint a 4 százaléktól is. Az államháztartás is gyengélkedik, a hiány mértéke aggasztó az első három hónapban. A legújabb hírek szerint az idén még a várható kamatkiadások is több mint 20 milliárd forinttal túllépik a költségvetésben engedélyezett mértéket, holott a mégoly nagy adósságterhek nem szoktak kellemetlen meglepetést okozni.
A kormánynak meg kell mutatnia, hogy ura a helyzetnek. S biztos fogódzónak most az immár egy számjegyű infláció látszik. Sőt, e tekintetben még túl óvatosnak is mutatkoztak eddig a pénzpolitikai vezetők. Nem érthetünk egyet a – kormánydöntés után hét napig szövegezett, majd végre–valahára benyújtott – költségvetési irányelveknek azzal az állításával, hogy a reálárfolyam „gyakorlatilag nem változott”. Legalábbis a jegybank adatai szerint a magyar pénz tavaly a fogyasztói piacon 3,3, a hazai és a külföldi feldolgozóipari árakat egybevetve 6,3 százalékkal leértékelődött, a magyar munkaerő költségei pedig 6,5–10 százalékkal olcsóbbodtak a külföldi partnerországokhoz képest. Igenis reálárfolyam–csökkenés történt: a leértékeléssel jócskán túlkompenzálták a különbséget a hazai és a külföldi partnerországokban uralkodó árak, bérek emelkedése között. Most viszont a devalválás évi 2–3 százalékponttal el fog maradni ettől a különbségtől.
Vagyis a leértékelés után jöhet a reál–felértékelési politika. Ez lényeges váltás; igaz, a forint tavalyi, árfolyamsávon belüli gyengülése is szerepet játszott benne, és az is, hogy az infláció a második félévben olyan rohamosan lassult, hogy az idén ez aligha ismétlődhet meg. De élnünk kell a gyanúperrel: 1998–ban azért is hagyták devalválódni a forintot, mert féltek a „választásinak” tartott költségvetés külpiaci egyensúlyt rontó hatásától. A fizetési mérleg végül is romlott, ám ebben nem elsősorban az áruforgalom a ludas, hanem a profitkivonások és a szolgáltatások kedvezőtlenebb mérlege. Tehát az importserkentő költségvetés nem hibáztatható egyértelműen. És most már kisebb is a gyanakvás a költségvetéssel szemben. A kormány elvetette a pénzügyminiszternek azt a javaslatát, hogy növeljék 2000–ben az államháztartás kamatkiadások nélküli többletét. Bízik abban is, hogy a külpiaci egyensúly nem romlik tovább, mivel a magyar gazdaság egésze gyorsabban fejlődik, mint a külkereskedelmi partner országoké, s a hazai átlagnál is gyorsabban emelkedik az exportáló ágazatok termelékenysége.
E reményeket igazolták is a tények az 1995–ös stabilizáció óta. A leértékelési ütem kétszeri mérséklése mégis merész döntés, melyet az infláció további enyhülésének kell igazolnia. A kormányzati jóslat szerint a jövő évi 6–7 százalék után 2001–ben a drágulás öt százalék alá kerül, s ezzel véget ér a menetrendszerű devalválás. A lassuló csúszó leértékelés határozottan mérséklődő drágulást jósol – és ennek az ígéretnek igen nagy a tétje.
Nyilvánvalóan bíznak a költségvetés kamatterheinek mérséklődésében is. A kisebb leértékelési ütem aládúcolhatja a jövő évek kamatkiadási előirányzatait. A kamatok miatt a kincstárnak külön is érdeke a lassabb devalválás, ezért a mindenkori pénzügyminiszter türelmetlenkedni szokott, Járai Zsigmond a múlt hét végén, Londonban elvileg említést is tett a döntésről. A jegybank ezúttal nem késlekedett egyetérteni.