Tág határok között • 1999.04.15
Bizonytalanul jelölte ki az egyébiránt határozott fiatalemberekből álló kormány a 2000. évi büdzsé határait. A megcélzott államháztartási hiány egyelőre igencsak tág határok – a hazai össztermék (GDP) 2,5–3,5 százaléka – között kotyog. Idén, a kincstári jóslat szerint, 4 százalék lesz a hiány mértéke. Az ebben rejlő közköltekezést tartaná fenn vagy növelné némileg a nagyobbik mérték, a három és fél százalék, hiszen jövőre az infláció várhatóan mérséklődik, és az állami kamatterhek is csökkennek. A két és fél százalék viszont egyet jelentene a megszorítással, ahogy azt február vége felé, a Járai–Chikán–Surányi–hármas tartalékzároló fellépése óta várhattuk.
A hármas akkor azt magyarázta, hogy a fizetési mérleg romlásában az 1997–98–ban lazuló, „választásivá” átlényegülő büdzsé a ludas, s a makrogazdasági egyensúlyok szigorítást követelnek. Épp emiatt zárolták a költségvetés – eredetileg a vártnál lassabbra sikeredő növekedés esetére fenntartott – vésztartalékát. Persze azt, hogy igaz–e, alkalmazandó–e a költségvetési mérleggel alakítható külső egyensúly, az „ikerdeficit” elmélete, némely kutatók nyomós érvekkel vitatják. Erre azonban láthatóan érzéketlenek a pénzpiacok, és egyre csak a szigorban bíznak. Valahogy úgy ítélik meg – a fenti hármassal karöltve –, hogy a mérsékelt költségvetési passzívum segíti az infláció fékezését, a megtakarítást, a beruházásokat s mindazt, ami a kiegyensúlyozott növekedéshez kell.
Ha igazuk van, ha nem, világosan állást kellett volna foglalni, milyen is lesz 2000–ben a gazdaságpolitika, mennyire kedveli a kormány a magánberuházást és mennyire a „hazai kereslet húzóerejét”. Igaz, a két és fél uszkve három és fél százalék tág – 120–130 milliárd forintot képviselő – tűréshatára azt is bizonyítja, hogy a kormány bizonytalankodik az infláció és a növekedés előrejelzésében. De azt is, hogy alapkérdésekben hezitál. És ez már több mint koalíciós vagy kormánypártokon belüli zavar. Ez alaphiba.