További jövedelemkivonások a fizetési mérlegben? • A talányos 350 millió dollár • 1999.04.12
A fizetési mérleg tavalyi romlásából mintegy 350–360 millió dollárnyi, a hivatalos statisztikában a szolgáltatások között nyilvántartott tételre valójában nincs pontos közgazdasági magyarázat – fejti ki legújabb jelentésében a Kopint–Datorg Rt. Könnyen lehet, hogy valójában burkolt jövedelemkivonásról van szó. Hasonló nagyságrendű talány zavarja a tisztánlátást a GDP hivatalos becslésében is.
A fizetési mérleg hiánya tavaly 1,3 milliárd dollárral nőtt az 1997–es deficithez képest, ennek azonban alig 30 százalékáért okolható az áruforgalmi mérleg romlása, s további egyharmadért (közel félmillió dollárért) a növekvő tőkejövedelem–kivonások felelősek. A maradék egyharmad, szintén félmilliárd dollár a szolgáltatások deficitje.
Az úgynevezett üzleti, technikai és kulturális szolgáltatások önmagukban 442 millió dollárnyi egyenlegromlást okoztak a jegybank Kopint–Datorg által idézett statisztikája szerint. E szolgáltatások bevétele nem kevesebb mint 26 százalékkal, azaz 358 millió dollárral romlott.
Erre pedig nincs olyan közgazdasági magyarázat, amely a hazai kínálati vagy a külföldi keresleti feltételek változásain alapul – írja a Kopint–Datorg. Ezért gyanítja: e talányos tétel jövedelemtranszfert takar. Ha ez igaz, a külföldi befektetők nemcsak a közel félmilliárd dollárral növekvő osztalékjövedelmek címén vontak ki jövedelmeket, hanem úgy is, hogy – hivatalosan – 350–360 millió dollárral kevesebb kiadást vallottak be az üzleti, technikai és kulturális szolgáltatásként elkönyvelt tételek után.
Még cifrább a kép, ha a GDP hivatalos becslését, ezen belül is a KSH szerint 22,2 százalékkal növekvő áru– és szolgáltatásimportot és a 16 százalékkal növekvő exportot vetjük össze. Csak a készáruforgalom alapján az export 22, az import 25 százalékkal bővült. Ha a szolgáltatások egyenlegrontó hatását komolyan vennénk, az akkora behozatali többletet jelentene, amely 8,2 százalékra növelné a GDP hazai felhasználását, szemben a GDP–termelés hivatalosan jelzett 5,1 százalékos gyarapodásával – mutatta ki sajtótájékoztatóján Oblath Gábor, a Kopint–Datorg kutatója. Ezt a rést csak irreálisan növekvő készletfelhalmozással lehetne „betömni”.
De ekkor sem biztos, hogy a rejtélyes 350–360 millió dollár külföldre került. A Kopint–Datorgnak ugyanis feltűnt, hogy a portfóliótőke–beáramlás hasonló összeggel, 354 millió dollárral gyarapodott 1998–ban (azaz ennyivel nőtt a külföldiek olyan részvényvásárlása, amely nem eredményezett tíz százalékot meg nem haladó részesedésszerzést). Ha ez így van, akkor ez az adósságot nem növelő tőketétel finanszírozta a 350–360 milliós folyó pénzkiáramlást.
De ettől még nem ismerjük e pénzkiáramlás makrogazdasági természetét: valóban a belföldi felhasználás megugrását kell–e okolnunk (mint az MNB és a PM teszi), vagy pedig a jövedelemkivonások nőttek még nagyobb mértékben, mint ahogy a Kopint–Datorg gyanítja?