Járulékcsökkentés, de csak óvatosan • Varga Mihály: öngondoskodás is kell az egészségügyben • 1998.05.20

• Miben ígérnek folytonosságot s miben változást az eddigi gazdaságpolitikai vonalhoz képest?
Nincs nagy eltérés például a külföldiek befektetéseivel kapcsolatos politikában. Gazdaságpolitikai szempontból viszonylag könnyebben lehetne koalíciókat kötni. Ugyanakkor azért is szavaz annyi választópolgár a Fideszre, hogy a gazdaságpolitika mindenki számára érzékelhetővé tegye a fellendülést. Változásra van szükség ahhoz is, hogy eredményeket lehessen elérni a korrupció, a feketegazdaság visszaszorításában.
• Tényleg annyira elhibázottnak tartja a Bokros–csomagot, mint az a Szabadság és jólét című programjukban olvasható?
A Bokros–csomag sok felesleges áldozatot kényszerített rá a társadalomra. Igaz, az 1995. márciusi leértékelés, majd a csúszóleértékelés és a vámpótlék segítették a gazdaság talpra állítását. De hibásak voltak a szociálpolitikai intézkedések. Egy olyan országban, ahol évente negyvenezerrel csökken a lélekszám, nem lett volna szabad olyan intézkedéseket hozni, amelyek ezt a folyamatot erősítik.
• Programjukban azért is bírálják a Bokros–csomagot, mert szűkítette a hazai keresletet, s ezzel visszavetette a növekedést...
Az állami beruházások drasztikus visszafogása hűtötte a növekedési ütemet.
• A magánberuházást és az exportot viszont ez a kiigazítás serkentette, s ennek alapján állítja a kormánykoalíció, hogy megindult 1996 utolsó negyedévétől a fenntartható növekedés.
Jó darabig kényszerkivitel volt: a hazai kereslet szűkülése vitte rá a vállalatokat. Meg kell nézni, hogy nyereségesek maradtak–e a termelővállalatok (például az élelmiszeriparban) akkor, amikor beszűkültek hazai értékesítési lehetőségeik. Aztán pedig a Bokros–csomagtól függetlenül is fellendült az export: a korábban elkezdett zöldmezős beruházások 1996–97–ben kezdtek beérni.
• Azzal sem ért egyet, hogy akkor a belföldi kereslet fenntartásán alapuló növekedés elviselhetetlen fizetésimérleg– és államháztartási hiánnyal járt volna együtt?
Ezt ma már nem tudjuk eldönteni, hiszen a gazdaság 1995–96–ban stagnált vagy vissza is esett. Úgy látjuk, a gazdaságot túlságosan lehűtötték, az emberek elvesztették jövedelmük húsz százalékát, s 1995 közepén 30 százalék fölé szökött fel az infláció. Később létrejött egy finanszírozható növekedés, de meg kell nézni, mi volt ennek az ára. Lehet a növekedés „fenntartható” akkor is, ha a többség vesztessé válik. Ez történt.
• Azt, hogy sokat kellett fizetnie a társadalomnak, a kormánykoalíció sem tagadja.
Szerintünk túllőttek a célon. Szükség volt kiigazító lépésekre, a kormányzat rosszul lőtte be a kiigazításnak azt a szintjét, amit a gazdaság helyzete indokolt volna.
• Gazdasági programjukban önök meglehetősen konfliktusmentesen kezelik a célokat: mintha nem lennének közöttük ellentétek.
Erről szól egy választási program. De azért rangsorolunk. Például a közterhek csökkentésén belül a tb–járulék mérséklésére tennénk a hangsúlyt. Az állami kiadások növelésének pedig már lélektanilag is korlátot szab a maastrichti kritérium, amely szerint az államháztartási hiányt a GDP 3 százalékára kell mérsékelni (az idénre tervezett 4,9 százalékról – a szerk.). Tárgyilagos a Fidesz akkor is, amikor elmondja: nem biztos, hogy az inflációt nagyon rövid időn belül sikerül egy számjegyűre csökkenteni, hiszen ha elkezdjük átalakítani az egészségügyi vagy az önkormányzati finanszírozást, annak rövid távon biztosan inflációs hatása is lesz.
• De adó– és járulékcsökkentést ígérnek, miközben számos költségvetési kiadást növelő javaslatuk is van, a családi támogatásoktól kezdve az önkormányzati normatívák rendezésén keresztül a hazai építőanyag–ipar hitelkamat–támogatásáig.
A kiadások növelésének mértékei nagyon eltérőek. Kiemelt célunk a kis– és középvállalkozások segítése, valamint a területfejlesztés, ám itt inkább az erőforrások koncentrálásától várunk eredményeket, mint a pénzkeretek bővítésétől. Súlyozunk a fejlesztési célok között is, és elsősorban az infrastrukturális fejlesztésekre és a lakásépítés támogatására összpontosítanánk. A lakásépítésre átcsoportosítanánk költségvetési forrásokat, emellett olyan új finanszírozási módokra építenénk, mint például a jelzáloghitel–rendszer.
• Hallhatnánk részleteket arról, hogyan kívánják 25 százalékra csökkenteni a tb–járulékot?
A munkavállalói járulék csökkentéséről lenne szó, ami ma 39 százalék. Ugyanakkor mérsékelni kívánjuk a munkanélküliséget, s ebben elsősorban a kis– és középvállalkozásokra számítunk. A járulékcsökkentés érdekeltté teheti őket a foglalkoztatás növelésében, s ezáltal nőhet a befizetett járulék összege is. Négyéves folyamatnak képzeljük a járulékcsökkentést, de hozzátesszük: a költségvetés mindenkori helyzetét figyelembe véve. Ki fog derülni az első két év után, hogy az elkezdett járulékcsökkentés milyen bevételkiesést okoz, valóban növeli–e a foglalkoztatottságot, s megéri–e a foglalkoztatottaknak a csökkenő járulék hatására visszajönni a feketegazdaságból. Tehát nem hazardírozunk, hanem elkezdünk egy fokozatos járulékmérséklést (már 1999–ben), és megvizsgáljuk, hogyan válik be.
• A feketegazdaság mérete korlátozott, becslések szerint a GDP 30 százalékáról lehet szó. Így kérdéses, vajon a foglalkoztatás legalizálása kompenzálja–e a járulékkulcs csökkentés okozta bevételt. Ha nem, akkor csak igen nagy gazdasági növekedéssel lehet befoltozni a tehercsökkentés ütötte lyukat.
A járulék nemzetközi összehasonlításban is magas, tehát mindenképp csökkenteni kell. Nehéz ma megmondani, hogy a gazdaság kifehérítése mennyit hoz az államháztartásnak. De van pozitív példa, az 1995–ös társaságiadó–mérséklés, amely komoly többletbevételt hozott az államnak. Érdemes tehát próbálkozni. Ami pedig a járulékkulcs csökkentésének ellentételezését illeti: el kell dönteni, mi történjék az egészségüggyel. A mai egészségügyi rendszer sokba kerül, el kell tehát kezdeni egy átalakítást, amelyben megjelenik az egyéni felelősségvállalás, az egyéni biztosítási rendszer. Ezért be kell határolni az egészségügyi alapellátásnak azt a körét, amelyet a társadalombiztosítás finanszíroz. Egészségügyi reformot csak úgy lehet csinálni, ha az öngondoskodás piaci elemei megjelennek. Mindezen túlmenően az erőteljesebb gazdasági növekedés is lehetőséget teremt a tb–járulék csökkentésére.
• A családi típusú jövedelemadózás, amit szorgalmaznak, kedvezne a többgyerekes családoknak, ugyanakkor vagy adóbevétel–kieséssel járna, vagy a több adót fizetők terheit kellene tovább növelni.
Nem biztos, hogy az ön által említett bevételkiesést az adórendszeren belül kell behozni. Most 860 milliárd forintra rúg a kamatkiadás. Az infláció csökkenésével a költségvetés is forrásokhoz jut.
• Összeegyeztethetőnek tartják–e gazdaságpolitikai programjukat a kisgazdák elképzeléseivel?
Egyes részleteket igen, másokat nem. Nagyon nagy különbségek vannak például az adó– és járulékrendszerről és a csúszóleértékelésről vallott nézeteink között.