Lazul az államháztartás szigora • 1999.03.30
Bár kamatok nélkül évről évre többletet produkál az államháztartás, ennek mértéke – az elsődleges és az úgynevezett inflációszűrt egyenleg GDP–hez viszonyított aránya – folyamatosan apadt 1996 után. Az államháztartás tehát „lazul”, egyre kevésbé korlátozza a keresletet a hazai gazdaságban. Az MNB számításaiból kivehetően a GDP 3,8 százalékát emésztik fel az államháztartás által fizetett nettó kamatjövedelmek.
Az államháztartás elsődleges – kamatok nélküli – egyenlege 1995 óta többletet mutat. A legnagyobb aktívum 1996–ban keletkezett: a GDP–hez viszonyított mértéke akkor elérte a 4,4 százalékot. 1998–ra ez 1,8 százalékra apadt, illetve 2 százalékra, ha nem számítjuk a nyugdíjreform többletkiadásait (vagyis a magánnyugdíj–pénztári befizetések pótlását).
Még mindig többlet keletkezik, tehát keresletkivonás történik – mondhatnánk. De ezt csak azzal a feltételezéssel állíthatjuk, hogy az állampapír–tulajdonosok, külföldi hitelnyújtók az államtól kapott kamatot teljes egészében újra befektetik. Gondolkodhatunk azonban úgy is, hogy a kamatoknak csak az inflációt (illetve külföldi inflációt és a leértékelést) ellentételező része szolgálja az állampapírok, hitelek értékmegőrzését, a fennmaradó rész – a reálkamat – pedig jövedelem. E feltevés szerint nemcsak az elsődleges kiadások, hanem a kamatkiadások egy része is a folyó fogyasztást növeli. Ennek megfelelően az inflációszűrt (operacionális) egyenleg az elsődleges tételeken túl csak a reálkamatokat – kamatjövedelmeket – tartalmazza (bár a jegybanknál nem így, hanem kerülőúton számítják).
Az MNB előzetes számítása szerint az operacionális egyenleg negatív volt tavaly, a hiány megközelítette a GDP 2 százalékát, azaz egy év alatt több mint 1 százalékponttal romlott, nem is szólva az 1996. évi, fél százalékot is meghaladó aktívumról. A romlás annak ellenére következett be, hogy az összes nettó közadósság GDP–hez viszonyított aránya – az 1995. végi 67, illetve az egy évvel későbbi 55 százalék – után 44–45 százalékra mérséklődött 1997–98–ban. Az adósság mértéke tehát nem befolyásolta a kamatjövedelmek szintjét, mivel ez 1996 óta stabilan a GDP 3,8 százalékát érte el. E számítások szerint tehát az operacionális egyenleg ingadozását az elsődleges mérleg szabja meg.
A Pénzügyminisztérium más számítási módszerrel 0,5 százalékos (nyugdíjreform–kiadások nélkül 0,7 százalékos) többletre taksálja az 1998. évi operacionális egyenleget, szemben az egy évvel korábbi 1 százalékkal.
A kérdés már csak az, milyen a makrogazdasági hatása az államháztartás lazuló szigorának. A jegybank elnöke ezzel magyarázta a fizetési mérleg tavalyi romlását. Oblath Gábor, a Kopint–Datorg közgazdásza nem egyszer emelte ki: a fizetési mérleg romlása nagy részben a megugró profitkivonással magyarázható, vagyis a külső mérleg romlásáért nem okolható egyértelműen a lazuló költségvetés. Matolcsy György közgazdász, a Fidesz választási programjának kidolgozója lapunk hasábjain helyesli, hogy a kormányzat bekapcsolja a növekedés tényezői közé a belföldi fogyasztás bővülését, sőt további infrastrukturális programokat szorgalmaz (MH, március 27., 7. oldal). Ugyanakkor Bokros Lajos egykori pénzügyminiszter a szombati Népszabadságban úgy véli, kamatokkal együtt is legfeljebb 1–2 százalékos hiány lenne kívánatos, és a költségvetés fellazulása megkérdőjelezi a növekedés tartósságát.