Antal László szerint a választási ígéretek csapdába ejthetik a gazdaságpolitikát • Már most sokat költ a büdzsé • 1998.05.15
Már az eddigi ígéretek, kényszerhelyzetek miatt is túl sokat költ a büdzsé, emiatt korrekcióra volna szükség. Ehhez azonban nem lesz elég erős a leendő kormány – jósolja lapunknak Antal László, a Horn– Kuncze–kormány mindhárom pénzügyminiszterének tanácsadója. Szerinte az egymásra licitáló választási ígéretek olyan mechanizmust teremthetnek, amely eltéríti a gazdaságot eddigi irányvonalától. A csak lassan mérséklődő infláció az eddigi gazdaságpolitika leggyengébb pontja – ismeri be.
• A választás előestéjén még 8679 pontos tőzsdeindex 7928–on áll, ami igen komoly süllyedés. Mivel magyarázná ön ezt?
A tőzsdeárzuhanást a pénzpiac hazai szereplői úgy értékelik: a pártok ígérgetései megbízhatatlanná teszik a gazdasági kilátások megítélését.
• Ugyanakkor spekuláció is elősegítette a besszt. Szerdán például a záróárfolyamok magasabbak voltak a nap közi áraknál, ami arra utal, hogy sokan a nap közben eladott papírok visszavásárlásával kerestek. Eközben a külföldi tőke mozdulatlannak látszik.
Ha a részvénypiac érzékel valamit, akkor arra természetesen ráépíti a saját várakozásait. Így a bessz csakugyan felerősödött. De azért alakulhatott ki a spekuláció, mert elbizonytalanodás tapasztalható abban, hogy fennmarad–e a gazdaságpolitika irányvonala.
• Változtathat–e egyáltalán a gazdaságpolitika? Az ember azt gondolná: az ígéreteknek csak egy részét tudja a leendő kormány beváltani, aztán úgyis visszazökkennek a dolgok a régi kerékvágásba.
Minden működő kormány visszakerül valamiképp a realitások talajára. Csakhogy a kényszerhelyzetek pszichózisában tett ígéretek kilökhetik a gazdaságot az addigi pályáról, akárki lesz kormányon a választások után.
• Az idei büdzsé készítésekor a mostani kormánykoalíción is úrrá lett az a tudat, hogy megindult a növekedés, kezdenek jól menni a dolgok, s többet lehet elosztani. Erősödött ez a pszichózis?
Erősödött: többet kell ígérni mindenkinek, annak is, aki eddig nem ígért. Lappangva kezd beivódni a társadalomba, hogy több jövedelmet, juttatást, állami támogatást lehet kihozni a gazdaságból. Ráadásul egyes ígéretek szerint az elosztás konfliktusok nélkül növelhető. Ha csakugyan minden eddigit felülmúló növekedésre számíthatunk, ha a radikális adó– és járulékkulcs–csökkentés hatására csakugyan szélesebbé válik az adóalap – amit én nem hiszek –, akkor úgy növekszik a jólét, hogy mindenki jól jár. A túlzott növekedési prognózisok hatására a gazdaság felpöröghet, s ha a 7 százalékos növekedést nem is hiszik el, elhisznek 5,5–et, s a szereplők ezt építik be jövedelmi, profit–, beruházási várakozásaiba.
• Legföljebb korrigálja magát a gazdaság, ha mégsem jön be a nagy növekedés.
Éppen ez a húzd meg, ereszd meg ismert logikája. A múltban nem egyszer fordult elő, hogy megelőlegezett, de végül elő nem teremtett erőforrásokat osztottak szét.
• A mostani kormánykoalíció is túl sokat ígért, s információink szerint a készülő 1999–es büdzsében máris lényegesen meghaladják a kiadási igények azt, amire a pénzügyi tárca lehetőségeket lát.
Csakugyan meg kellene kezdeni egy korrekciót, s a megtakarításokat ekkor is leghamarabb 2000–ben lehetne érvényesíteni. A korrekcióhoz azonban erős kormánytöbbség kellene a következő ciklusban is. Erre enyhén szólva kevés esélyt látok.
• Miért nem reális ön szerint a Fidesz jóslata, a 7 százalékos növekedés?
Az export tavaly kiugró mértékben, húsz százaléknál is nagyobb ütemben nőtt, s bár most, az első negyedévben ez a nagy tempó folytatódott, de tartósan inkább tíz százalék körüli kivitelbővülést látok reálisnak. Ez még mindig gyorsnak tekinthető a világ összexportjának 6–7 százalékos várható emelkedéséhez képest. A növekedés húzóereje tartósan csak a kivitel és az évente szintén mintegy tíz százalékkal bővülő beruházás lehet. Így szerintem a következő években 4–5 százalékos növekedés várható. A hazai fogyasztás azonban ennél csak lassabban nőhet, ellenkező esetben megugrik az import, romlik a fizetési mérleg.
• Az MNB most újra kedvezőtlenebbre módosította inflációs prognózisát: már 14,5 százalékot jósolnak decemberre, szemben a korábbi 14 és a még korábbi 12–13 százalékkal.
Ez a kormányzat gazdaságpolitikájának gyenge pontja. Osztom azoknak nézetét, akik azt mondják: rövid távon némi növekedési áldozatot kell hozni az infláció fékezése érdekében. A hosszú távú növekedés alapfeltétele a befektetők biztonságérzete, amit a mainál kisebb infláció erősítene. Nem véletlenül folytat egész Nyugat–Európa durva antiinflációs politikát.
• Tehát a gazdaság túlfűtöttsége táplálja az inflációt?
Úgy gondolom, igen. Az emberek a gazdaság a növekedéshez fűződő felfokozott várakozásaiknak megfelelően alakítják ki jövedelmi és fogyasztási igényeiket. Az elmúlt két évben ez nem játszott szerepet, miközben a vámterhek leépítésével, a leértékelési ütem mérséklésével könnyebben meg lehetett jósolni a pénzromlás mérséklődésének lefolyását. Közben azonban a gazdaság alkalmazkodott a két számjegyű inflációhoz, s az évi tíz százalékhoz közelítve egyre nehezebb e várakozásokat letörni. Ez kihat az árfolyampolitikára is: korábban a csúszóleértékelés lehűtötte az inflációs várakozásokat, ma viszont már bebetonozza azokat. A csúszóleértékelésben azonban csak akkor lehet visszalépni, ha ezt szigorú költségvetés támogatja. A leértékelés megszüntetése ma egy erőszakolt felértékeléssel érne fel. Ha én ma kihirdetném, hogy a forint kétszer annyit ér, mint eddig, ez még nem jelentené azt, hogy a világpiac is így gondolja.