Visszaforgatják profitjukat a külföldi tőkések • Gyorsabban nő a GDP a felhasználható jövedelemnél • 1999.02.27
Az utóbbi években gyorsabban nőtt a bruttó hazai termék (GDP), mint a bruttó nemzeti jövedelem (GNI, régebbi nevén GNP). Vagyis a jövedelmek termelése mögött elmarad az idehaza felhasználható jövedelmek gyarapodása – derül ki a KSH legújabb számításaiból. A képet azonban árnyalja, hogy a külföldi befektetők jövedelmük jelentős részét újra befektetik.
Minden bizonnyal elérte 1998–ban az 5 százalékot a magyar gazdaság növekedése – vélte sajtótájékoztatóján Mellár Tamás, a KSH elnöke, bár csak egy hónap múlva közlik az első becslést a tavalyi GDP–gyarapodásról.
Első ízben állt viszont elő a KSH a bruttó nemzeti jövedelem (GNI, régebbi nevén bruttó hazai termék, azaz GNP) alakulásáról szóló számításokkal. Mint táblázatunkból is látható, a GNI értéke 1995–1997 között jelentősen elmaradt a megtermelt jövedelemtől, vagyis a GDP–től. Először is azért, mert a befektetők jövedelmük egy részét – kamat vagy osztalék formájában – kiviszik az országból. Másrészt a külföldi vagy vegyes tulajdonú cégek visszaforgatott jövedelme, vagyis ennek külföldi tulajdonosokra eső része – a KSH felfogása szerint – jövedelemkivonást jelent, hiszen a külföldiek vagyonát gyarapítja. De kismértékben azzal is magyarázható a nettó jövedelemkiáramlás, hogy az itt dolgozó külföldiek több pénzt utaltak haza keresetükből, mint a külföldön dolgozó honfitársaink a magukéból.
Sőt még nőtt is a különbség a GDP és a bruttó nemzeti jövedelem között. 1995–ben még az utóbbi 93,1 százalékot tett ki a GDP–n belül, 1997–ben viszont már csak 91,4 százalékát. Más szóval a GDP évről évre gyorsabban nőtt, mint a GNI: 1997–ben például a megtermelt jövedelem 4,6, az idehaza felhasználható jövedelem pedig 3 százalékkal gyarapodott.
Merőben más eredményre jutott tehát a KSH, mint lapunk közel egy évvel ezelőtt (MH, 1998. március 23.), az akkor hozzáférhető adatok alapján. Annak idején, Bod Péter Ákos egykori jegybankelnökkel vitatkozva úgy találtuk, hogy a GDP és a GNI nagyjából egyforma ütemben nőtt, mivel a külfölddel szembeni kamatterhek mérséklődése és az osztalékkivonás ellensúlyozta egymást.
Mi okozza a különbséget az akkori és a legújabb eredmények között? Kisebb mértékben az, hogy – mint Hüttl Antónia, a KSH helyettes elnöke kérdésünkre elmondta – újabban maga a KSH térképezte föl, hogy mennyi osztalékot vontak ki a külföldi befektetők 1995–97 között. A tőkejövedelem–tételek közül most már csak a kamatfizetések adatait veszik át a jegybank fizetésimérleg–statisztikájából. Számításunk szerint 1995–re 30, 1996–ra 70, 1997–re pedig 129 milliárd forinttal nagyobb tőkejövedelem–kivonás adódott, mint ha kizárólag az MNB adataira támaszkodtak volna. Más szóval nem 1998–ban, hanem már egy évvel korábban felerősödött a profitrepatriálás. Alátámasztja ezt Surányi György MNB–elnök múlt heti közlése is: eszerint a tavalyi, 1 milliárd dollárnyi (az egy évvel korábbit kétszeresen meghaladó) profitkivonásból 300 millió dollár „valójában” az 1997. évi nyereség után illette meg a befektetőket.
Még komolyabb eltéréseket okoznak a visszaforgatott jövedelmek; erről korábban semmiféle adatot nem közöltek, sőt tavaly még arról is vitatkoztak a KSH–berkekben, hogy e jövedelmek „külföldinek” számítanak–e. A kérdésre most igennel válaszoltak (szakértők szerint a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően), és ezzel igencsak tágult a rés a GDP és a GNI között. Mint a KSH helyettes elnöke érdeklődésünkre elmondta: a visszaforgatott jövedelmeket a vállalatoknál adózás után maradó, felosztatlan nyereségéből számítják, a külföldiek részesedési arányai alapján. E felfogás következménye, hogy más a „külföld” a jövedelemtermelés, és megint más a jövedelemtulajdonosok szempontjából: a GDP–t devizabelföldi szervezetek termelik, az utóbbi szempontjából azonban az egyes idehaza bejegyzett cégek „külföldi” és „hazai” részre hasadnak szét, a bejegyzési arányok szerint.
Forintértékben több mint a kétszeresükre duzzadtak a visszaforgatott jövedelmek 1995–97 között. Ha ezt a tételt nem tekintenénk külföldre kerülő jövedelemnek – mondván, hogy az újra befektetett pénzek itt maradnak –, akkor a vizsgált időszakban 95,3– 95,8 százalék között ingadozna a bruttó nemzeti jövedelem GDP–hez viszonyított aránya, és a GNI növekedése nem maradna el a GDP–gyarapodás mögött.