Bokros leckéje • 1999.02.10
A helyzet veszélyes, de nem rossz – mondhatnánk a jó emlékű Termelési regény mottója után szabadon, értesülve a tavalyi fizetésimérleg–adatokról. A deficit – 2,3 milliárd dollár – minden korábbi várakozást felülmúl. Ráadásul a hivatalos állításokkal ellentétben a hiánynak csak alig kétharmadát fedezte a tőkebeáramlás, vagyis a fennmaradó egyharmad növelte az ország eladósodását. Különösen aggasztó, hogy a helyzet 1998 utolsó negyedében kezdett romlani – azaz ebben az évben még tovább romolhat. Távolról sem csak az orosz válság okolható ezért. Ennél jóval lényegesebb például a karácsonyi bevásárlások okozta importnövekedés. Örvendetes, hogy a keresetek vásárlóértéke végre emelkedik, mégpedig csaknem négy százalékkal. Ennek hátulütője viszont, hogy a behozatal is nő, amit a kivitel gyarapításával ki kellene ellensúlyozni.
Az utóbbi hónapokban azonban nem ez történt: az import nőtt nagyobb mértékben az exportnál. Tovább nyújtózkodunk, mint ameddig a takarónk ér – mondaná erre Bokros, akinek a miniszterelnök olyan „rossz emlékű” csomagot tulajdonított a minap. Legyenek átkozottak azok a karácsonyi bevásárlások? Ó, dehogy, eszünk ágában sincs a falra festeni 1995 márciusának ördögét. Akkor a fizetési csőd szélén állt az ország. Ma ez messze van. A magyar gazdaság tavaly és 1997–ben jól állta a világ pénz– és tőkepiaci megingásait. Sőt 1998–ban a fizetési mérleg szépséghibája ellenére is szép sikerek születtek: a gazdaság több mint öt százalékkal növekedett, az infláció az év végére nyolc százalékponttal mérséklődött.
Rekordtempóban, tíz százalékot is meghaladó mértékben gyarapodtak a beruházások – ami igen örvendetes, bár hátulütője, hogy emiatt is megugrott a fizetési mérleg hiánya. Fölbukkant egy másik, valószínűleg tartósan terhelő tétel is: az, hogy a külföldi tőkések immár tetemes jövedelmet visznek ki az országból. Kamatot tavaly hasonló mértékben fizettünk, mint 1997–ben; de eközben félmilliárd dollárral, csaknem a duplájára emelkedett az osztalékok kivonása. Most következett be, amit Bod Péter Ákos egykori jegybankelnök írt le majd egy éve: a megtermelt jövedelmek gyorsabban nőnek, mint a felhasználható jövedelmek, s így a politikában is használatos bruttó hazai termék (GDP) kedvezőbb képet mutat a bruttó nemzeti terméknél (GNP).
De akárhogy is, rövidebb a takaró a nyújtózkodásunknál. A pénzügyminiszter szerint idén semmilyen csomagra, kiigazításra nincs szükség. De mi lesz jövőre? A kormányerők a hajdanvolt koalíciót okolják a tavalyi „választási” költségvetésért, ami miatt túlzottan vastagodtak a pénztárcák, bővült a fogyasztás, tehát romlott a fizetési mérleg. Csakhogy az idén még nagyobb mértékben nőhetnek a reálbérek, s még erőteljesebben bővülnek a közkiadások (a kamatterheket és a decemberi bankkonszolidációkat nem számítva). Nem lesz–e jövőre még nehezebb a külső egyensúllyal bajlódni, ha most elmegyünk a fogyasztás, a közköltekezés végső határáig? Annyiszor beszélnek arról, hogy ma már nemcsak az export meg a beruházás a növekedés húzóereje, hanem a belföldi kereslet is, hogy a végén még el is hiszik, s akkor tényleg baj lesz...
Orbán Viktor évadnyitó szavai szerint azért kellett annyi áldozatot hozni Bokros idejében, hogy fel lehessen mondani a külvilágnak a „divatos közgazdasági leckét”. Pedig Bokrosék 1995–ben szembehelyezkedtek az IMF egyoldalú ajánlásaival, és nemcsak költségvetési megszorításokba vágtak bele, hanem a vállalkozásoknak előnyös, a bérből és nyugdíjból élőknek fájdalmasan hátrányos jövedelempolitikába is, amely az export és a beruházások múlhatatlanul szükséges növekedését szolgálta. Ez alapozta meg a mostani áldásos növekedést, s egyszersmind a jobbközép erők egységét: „konzervatív” alapon, némi populista színezettel, volt mivel szemben lázadni. Arról, hogy helyes–e, ha gyest adnak egy orvos. ügyvéd vagy országgyűlési képviselő feleségének, lehet vitatkozni vég nélkül. De ez nem érinti az „addig nyújtózkodj” aranyigazságát. Csak amit megszereztünk, azt tudjuk elkölteni – e rendíthetetlen közhely megértetésében múlhatatlan érdemei vannak Bokros Lajosnak.
A kormányerők persze ezt Bokros nélkül is értik. Csak még nem látták be.